Váradi időutazás Ady Endre „gigászi vadonában”

Váradi időutazás Ady Endre „gigászi vadonában”

A költő születésének 139. évfordulóján irodalmi, művészettörténeti konferenciát tartottak, és a huszadik század eleji párizsi világot, Ady szellemiségét megidéző tárlatot nyitottak kedden a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban. 

IMG_20161123_123523_b(fotó: Ady Endre Emlékmúzeum)

A Müller Salamon egykori cukrászdájának épületében, a „Müllerájban”, Ady egyik kedvenc törzshelyén működő intézmény vezetősége az évforduló alkalmából állította össze a Páris, az én Bakonyom című kiállítást, amelynek látogatói időutazást tehetnek a művészet és a kultúra 20. század eleji fővárosába.

A művészeket vonzó kulturális főváros

Imre Zoltán kultúrantropológus, a múzeum igazgatója a Krónikának elmondta, a tárlat az 1877. november 22-én született költő párizsi éveit, a huszadik század eleji nagyvárost mutatja be korabeli fotókon keresztül, ugyanakkor megtekinthető a Párisban járt az ősz című vers kézirata is. Az eredetileg Itt járt az ősz címmel írt költemény, korabeli kalamáris, sétapálca, esernyő is érzékelteti a három hónapig látogatható tárlaton Párizs őszi hangulatát. Az „Ember-sűrűs, gigászi vadon” nyüzsgő nagyvárosi forgatagát, a kávéházi hangulatot, a női divatot korabeli fotók elevenítik fel. Imre Zoltán elmondta, nagy érdeklődés övezte a keddi tárlatmegnyitót, amelyet Beke László Munkácsy Mihály-díjas művészettörténész előadásával kötöttek egybe.

„A beszélgetés nemcsak Adyról szólt, hanem választ keresett arra is, hogy mi vonzotta annak idején a művészeket, költőket, festőket, Adyt, József Attilát, a Nyolcakat – a legjelentősebb magyar avantgárd művészcsoportot – a 20. század elején Párizsba. De szó esett a dadaizmusról, és több olyan tényezőről, amely tágabb perspektívába helyezi Ady jelentőségét. Beke László előadásában arra is kitért, hogy miként kapcsolódik össze Constantin Brâncuşi világhírű szobrász, Bölöni György szilágysomlyói születésű író, művészettörténész és Ady Endre párizsi tartózkodása” – fejtette ki Imre Zoltán. Hozzátette, további tárlatokat is terveznek a múzeumban, várhatóan februárban Ady és a nagyváradi színésznők kapcsolatát felelevenítő kiállításnak ad otthont az intézmény.

„Vár a Szajna s elrejt a Bakony”

„Nagyvárad tulajdonképpen olyan hely volt a költő számára, ahol városra, barátokra lelt, ahol újságíróvá vált, megírta második verseskötetét. De még mindig nem az az Ady volt, akivé akkor lett, amikor megismerte Párizst” – mondta el Imre Zoltán abban a tudósításban, amelyet a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) készített a tárlatról. Amint a kisfilmben elhangzik, az „ámulások szent városába” Adyt Léda vezette be. A Váradra hazalátogató Brüll Adéllal 1903 nyarán ismerkedett meg a költő. Első párizsi útja alkalmával Léda nemcsak szerelme, múzsája és betegségében is kitartó társa, hanem személyi asszisztense is volt, aki könyveket, napilapokat és verseket fordított a franciául kezdetben alig beszélő költő számára. A szókimondó korabeli francia művészvilág és példaképei, Baudelaire és Verlaine hatására Ady levetette protestáns bátortalanságát.

„A valódi szabadság elve hiányzott Magyarországról abban az időben, és erre rátapintott Ady Endre: szabadon írt, szabadon formálta a véleményét, ami nem tetszett az arisztokráciának, viszont felsorakoztak mögé a művészek” – fejtette ki a múzeumigazgató. 1904 és 1911 között Ady hétszer járt Párizsban. „Megállok lihegve: Páris, Páris, / Ember-sűrűs, gigászi vadon. / Pandur-hada a szájas Dunának / Vághat utánam: / Vár a Szajna s elrejt a Bakony” – írta a Páris, az én Bakonyom című versében 1906-ban. „Bár alkotói hangja Párizsban teljesedett ki, mégsem tudott boldog lenni, pesszimizmusát és letargiáját gyógyíthatatlan betegségének tudata is fokozta, verseiben egyre többször jelent meg a közelgő halál képzete” – mondta a múzeumigazgató az 1919-ben elhunyt költőről.

A nagyváradi múzeum állandó kiállítását alkotó gyűjtemény létrehozása közvetlenül a költő halálát követően megindult az akkor megalakult Ady Társaság tevékenységének köszönhetően. A gyűjteményt 1942-ben vásárolta meg Nagyvárad városának vezetősége. A II. világháború után a gyűjtemény a megyei múzeumba került, majd kiegészülve a zilahi Ady-gyűjteménnyel képezte az 1955-ben megnyitott Ady-emlékmúzeum magvát. Az emlékmúzeum 1955-ben az 1869-ben épített egykori Müller-féle kávézó épületét vette birtokba, ahol napjainkban is látogatható.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »