Van sapka, nincs sapka

(…) A Nizzában történtek előtt néhány órával meghalt egy magyar író. Egy olyan alkotó, akit joggal tartanak korszakos jelentőségűnek. Magyarország miniszterelnökének nyilvánosan nem volt szava erről. Végül kiderült, levélben fejezte ki részvétét Esterházy Péter családjának. Sajtófőnöke még annyit közölt, a levél tartalmát a család oszthatja meg a közvéleménnyel.

Feltehetően felső körökben egyeztetett lépésről van szó. Áder János is hasonló módon reagált az író halálára. A különbség – mindössze (?!) – annyi, hogy a köztársasági elnök leveléről már a halálhír bejelentése után 24 órával közleményt adtak ki. Továbbá a levelet elérhetővé tették az államfői hivatal oldalán. Tehát mindenki olvashatta, hogy Áder szerint Esterházy “léte kivételes ajándék volt”.

Amikor Kertész Imre – március utolsó napján – távozott az élők sorából, Orbán Viktor éppen Washingtonban volt. Ám ez nem akadályozta abban, hogy megrendüléséről hírt adjon. És az a részvétnyilvánítás sem maradt titokban, amelyet az író családjának küldött.

Ilyenkor persze hajlamosak vagyunk összeesküvés-elméleteket gyártani. Nobel-díjas írónak jár a nyilvános miniszterelnöki méltatás, a korszakos jelentőségűnek azonban nem. Avagy: Kertész Imre utolsó éveiben elfogadta a hatalom kitüntetését, ezzel lényegében legitimálta a nemzeti együttműködés rendszerét. Esterházy viszont mindig következetes maradt, finom iróniával, néha meg kemény szavakkal jelezte, hogy nem kedvére való, ami Magyarországon történik. Avagy: a hallgatással Orbán véleményét fejezte ki, miközben emlékezhetünk, kisebb jelentőségű alkotók haláláról korábban megemlékezett. (…)

Sebes György: Beszédes hallgatás


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »