Van még valaki, aki szeretne a magyarok ellen harcolni?!

Van még valaki, aki szeretne a magyarok ellen harcolni?!

Kedves Barátaim!

Kezemben a magyar és a székely harci zászlóval megkérdeztem ismét a dobogó legmagasabb fokán: "Van még valaki, aki szeretne a magyarok ellen harcolni?"

Tettem ezt a győztes jogán, mert akit még esetleg az Isztambulban rendezett Hódítók kupája versenyen nem győztem le, az még ismételten megpróbálkozhatott itt, Kahramanmarasban is legyőzni. De harcosaim, a nyílvesszőim, amikor elindultak a messzeség felé, tudták, hogy egy nemzetért küzdenek.

Higgyétek el, elképesztő hangulat uralkodott! Látni az arcok rengetegét, akik mind a saját zászlójukat akarták a magasba emelni a győztes jogán!

A lófarkas zászlók azt hirdették: "Győzni akarunk!"  Győzni? – tettem fel a kérdést magamban. De hát mi is azt akarjuk! Nem engedhetem! Inkább itt szakadok szét, de nem engedhetem!

Csak az 50 fontos íjak versenyében akartam indulni, de amint az ellenfeleim zászlóit megláttam, egy pillanat alatt tudtam: harcolnom kell legerősebb íjak versenyében is – pedig erre nem voltam most lélekben sem felkészülve. A múlt sérelmeiért elégtételt venni – ez ötvöződött a győzni akarással, és tovább hajtott, mint kiderült, a győzelem felé.

Pénz, politika nélkül, az emberek tudatának segítségével harcoltam. A Ti segítségetekkel.

Húsz napom volt az isztambuli verseny után, hogy a sérüléseimet kiheverjem, eszközeimet csatasorba rendezzem újra. Kevés volt, de ami volt, azzal kellett beérnem.

A versenyen 42 fokos hőmérséklet uralkodott, ami nehézzé tette a az íjak munkáját. De, mint korábban is mondtam, a világ legjobb távlövő íjai, a Zrínyiek most is minden íjkészítőt legyőztek, minden nyílvesszőkészítőt maguk mögé utasítottak, a versenyzőkről nem is beszélve.

Mindig elmondom: nem ismerek olyan harcost, akit íjaimmal ne tudnék legyőzni a zászlónk becsületéért, a gyermekeink jövőjéért, a múlt tiszteletéért.

Harcoljunk vállvetve bárki ellen a világon a béke eszközeivel, hogy a magyar nemzet ezer év múlva is büszkén hirdethesse őseink szellemét a Kárpát-medencében! Büszkén és szabadon, ahogyan a sólyom száll az égen, megállíthatatlanul, ahogyan a kilőtt nyílvesszőm repül a célja felé!

Barátsággal,

a Farkas

Ui.: Hétvégén szombaton Bátorban, vasárnap Gyergyószentmiklóson várlak benneteket!


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »