Válogatott: itt a vége a nemzeti depressziónak?

Válogatott: itt a vége a nemzeti depressziónak?

Közel fél évezredes átkot tört meg a magyar válogatott az Eb-n. A nemzeti tizenegynek óriási pluszt ad a lelkes szurkolás, de még az olimpikonok is ebből merítenek erőt mostanság. Pszichológust és sportpszichológust kérdeztünk, hogy az éjjel vajon tényleg soha nem ér-e véget.

Nem ehhez vagyunk szokva – kommentálta Forgács Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem docense a focisikereket követő spontán utcai népünnepélyek sorát. A pszichológus szerint az identitásunkat meghatározó ötszáz éves folyamatos elbukás, illetve a focival járó több évtizedes sikertelenség után elképesztő boldogságbomba robbant a magyar válogatott Eb-szereplése nyomán.

Még azok körében is, akik a futball iránt egyébként nem érdeklődtek, végre a nagyvilág előtt is sikeresek lehettünk valamiben, és ennek közösen örülhettünk. Ez hatalmas összetartozás-élményt ad az egyébként számtalan kölcsönös sérelem miatt szétszabdalt társadalomnak: teljesen idegen emberek ünnepeltek együtt, olyanok, akik egyébként szóba sem álltak volna egymással.

Szurkolók a fővárosi Szabadság téren 2016. június 18-án, a franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokság F csoportja második fordulójában játszott Izland–Magyarország mérkőzés alatt
Fotó: Máté Péter / Magyar Nemzet

Ilyen „itt és most” katarzisélményben ennek az országnak nagyon régen nem volt része.

Mint Forgács mondta, a futball egyébként is egyfajta érzelmi szelep: a férfiak ilyenkor még az ezt nehezen toleráló kultúrákban is kifejezhetik érzéseiket. Teljes érzelmi masszázsról van szó a kiábrándultságtól a lelkesedésig, hiszen

amikor rúg egy gólt Izland, a pokolba kerülünk, amikor egyenlítünk, akkor pedig egyből a mennybe.

Ezt követi az utcai örömünnep, a karnevál. Emellett ez együttes élmény – a fogalmat Mérei Ferenc pszichológus vezette be a világon –, aminek lényege, hogy magasabb a hőfoka: a helyszínen a több tízezer másik szurkoló, a képernyő előtt pedig az egész ország virtuális jelenléte ad felfokozott közösségi élményt.

Országimázs és öntudat

Forgács szerint az országimázsnak mindenképp jót tesz, hogy a kicsi, esélytelenként odakerült magyar csapat ilyen pazarul játszik – mondhatni, mi vagyunk az Eb Leicesterje –, ezért mások is szívesen drukkolnak nekünk. Ami nagyon ránk is fér, mert egyébként nem túl jó a hírünk a nagyvilágban – mondta a pszichológus. Szerinte belpolitikai hatása mindenképpen lesz a sikernek, ismerve a kormány focihoz fűződő viszonyát. Viszont fontos társadalmi hatásai is lehetnek – tette hozzá. Forgács szerint ez a magyar emberek önbizalmát például mindenképpen építi, ami jót tehet a teljesítménynek is.

Mindennek hatásai a hétköznapi életbe is beszivároghatnak: egy ilyen feltöltő, pozitív élménnyel egészen más munkába indulni – véli Lénárt Ágota, a Testnevelési Egyetem tanszékvezetője is, aki szerint a nemzeti identitás, öntudat, önbizalom biztosan komoly lökést kapott a futballsikereknek köszönhetően. Évtizedek óta nem volt csapatsportágban akkora siker, amely össztársadalmi szinten ennyire megmozgatta volna az embereket – itt szinte napról napra lehet ünnepelni, és ezt ki lehet fejezni. Az olimpiai sikerek kapcsán például nem szokás az utcára tódulni. Fontos az érzés, hogy jó dolog magyarnak lenni, és az is, hogy a gyerekek már nem Messik és Ronaldók akarnak lenni, hanem magyar példaképeket választanak – mondta a sportpszichológus.

Fotó: Máté Péter / Magyar Nemzet

Az éjjel soha nem érhet véget?

Mindkét szakember úgy véli, ahhoz, hogy tartós legyen a közhangulat javulása, valamilyen szinten hozni kell a jó eredményeket a bl-ben és a vb-n is. Forgács Attila kiemelte: ha nem jönnek az újabb sikerek, akkor a magyar Eb-szereplés egy szép mítoszként, emlékként marad csak meg a közemlékezetben. De most, a karneváli hangulatban úgy érezzük, a boldogság és a siker örökké tart, és a sikereknek számos hozamuk lesz. Azonban az ünnep után jönnek a hétköznapok, és a boldogság hajlamos visszaállni a megszokott szintjére. Ez népszerűtlen és örömromboló tapasztalat, amellyel most nem kell foglalkoznunk – mondta.

Tizenötmillióan a pályán

Nem véletlenül beszéltek mindenütt Dzsudzsák Balázsék arról, hogy mennyi erőt merítenek a szurkolók lelkesedéséből, és hogy ez a játékban is számít. Ezt a jelenséget a pszichológia társas támasznak hívja – mondta el Lénárt Ágota. Úgy fogalmazott: a válogatott helytállása óriási gátat tört át, ez az eufória pedig több évtized sikertelenség után a szinuszhullám tetejére dobta a közhangulatot. Az emberek hálásak, hamar megfordul a negatív üzenet: értékelik a sikereket és a küzdőképességet is. És ha ez utóbbi, a mentális keménység látszik a csapaton, a szurkolók még egy rosszabb eredményt is könnyebben elfogadnak, mert látják, hogy a válogatott szívét-lelkét beleteszi a játékba.

A kritika viszont nem esik jól

A néző egyébként könnyű helyzetben van, a sikertelenséget könnyen testálja a bíróra vagy a csapatra, a sikert viszont közösnek érzi. Ez nem is teljesen humbug: a saját stadionjában, saját közönsége előtt sikeresebb a sportoló – mondta Forgács. De jó kérdés, hogy mi van olyankor, ha nem csak pozitív jelzéseket kap.

Lénárt Ágota szerint mindenkire máshogy hatnak a kritikák – akár jogosak, akár nem: van, akit teljesen összetörnek, mások esetleg tanulnak belőle. Ami az ötkarikás versenyeken indított csapat tagjait illeti, vannak köztük, akik napi szinten követik a velük kapcsolatos megjegyzéseket, és olyanok is, akik egy sort sem olvasnak el, amíg maguk is versenyben vannak. Megint másoknak a menedzserük szűri meg a reakciókat, és csak a támogató véleményeket közli a sportolókkal. Ugyanakkor az élsportolókat nem fenyegeti annak a veszélye, hogy átesnek a ló túlsó oldalára, magyarán elszállnak maguktól: jellemzően nagyon önkritikusak, és tisztában vannak a sport egyszer fent, egyszer lent jellegével.

A szurkolás viszont igenis sokat jelent a sportolóknak, ezért például az egyik szponzor videóban buzdítja arra a drukkereket, hogy küldjenek biztató üzeneteket a sportolóknak. Hiszen a felkészülésben is sokat számít, ha az ember érzi maga mögött a szurkolótábort.

Mint Lénárt Ágota elmondta: a fociválogatott sikerei nemcsak a mezei drukkereket tüzelik: az olimpikonok is figyelik az Eb-t, és inspirálóan hatnak rájuk a sikerek. Ahogy az olimpiai faluban is ha beindul egy sikerszéria, az komoly motiváció az egész csapatnak. A sportsikerek pedig az országnak.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »