Üzen a szentjánosbogár

Tíz év leforgása alatt is rengeteget képes változni az ember szemléletmódja, hát még a politikusoké. Ha pedig egy közszereplő sokat látott és hallott államelnökként húz le egy évtizedet, minden bizonnyal sok mindenről lesz eltérő véleménnyel. Ma már anekdotaszámba megy, miért emlegetik a román köznyelvben az Egyesült Államokat egy bizonyos rovarként, nem pedig mondjuk Sam bácsiként. Tekintélyes, szavahihető bukaresti újságírók szivárogtatták ki, hogy amikor 2005-ben, első mandátuma elején egy háttérbeszélgetésen megkérdezték Traian Basescu román államfőtől, miért nyilvánította hazája stratégiai partnerének Amerikát, a szabadszájúságáról ismert politikus rávágta: mert inkább részesít orális örömökben egy nagy szentjánosbogarat, mint sok kicsit.

Nos, azóta számos más magas rangú román közméltósággal együtt a hajóskapitányból politikussá lett Basescunak is megváltozott a véleménye Amerikáról. Olyannyira, hogy immár azzal vádolja az Egyesült Államok bukaresti nagykövetét, hogy aláássa Washington tekintélyét és hitelét, valamint az 50-es évek törvényalkalmazási módszereihez való visszatérésre ösztönzi Romániát. Elképzelhető, milyen messzire mehetett a szóban forgó diplomata, ha mindezt az a megrögzött atlantista Basescu vágta a fejéhez, aki két mandátuma idején élharcosa volt a romániai korrupcióellenes küzdelemnek, és jórészt neki köszönhető, hogy a nemzetközi közvélemény egyfajta etalonként tekint Bukarestre e téren.

Alig telt el egy év azóta, hogy az Obama-adminisztráció kinevezte bukaresti nagykövetnek, Hans Klemm mégis olyasmiket enged meg magának fogadó országában, amire egyetlen más állam diplomatája sem vetemedne. Általános értetlenséget váltott ki, amikor idén májusban feltűnő módon azután kért találkozót a román képviselőház elnökétől, hogy alakulata, a Szociáldemokrata Párt (PSD) egy belső konfliktus nyomán megvonta tőle a bizalmát. Sokak számára egyértelmű volt, hogy a – később tisztségéből leváltott – házelnök melletti kiállással a nagykövet nemcsak a román törvényhozás, hanem egy politikai tömörülés belügyeibe is megpróbált beavatkozni.

Szinte nem telik el nap anélkül, hogy Klemm ne mondjon véleményt a bukaresti parlamentben elfogadott törvényekről és határozatokról. Amikor a törvényhozás úgy döntött, nem engedélyezi bűnvádi eljárás indítását Titus Corlatean volt külügyminiszter ellen, a nagykövet az ügyészség tevékenysége akadályozásának nevezte a lépést. A júniusi helyhatósági választások előtt felszólította a szavazókat, még olyan jelöltekre se voksoljanak, akik ellen csak felmerült a korrupció gyanúja. Miután a választók az útmutatásra fittyet hányva számos korábban szabadságvesztésre ítélt polgármesternek szavaztak bizalmat, a diplomata ezt az Egyesült Államoknak küldött „veszélyes üzenetként” értékelte.

Nem véletlen, hogy a folyamatos kommentárok miatt egyre több román politikusnál kezd betelni a pohár: többségük szerint a belügyekbe való beavatkozással a nagykövet áthágta a diplomáciai szabályokat. Olyan volt és jelenlegi közszereplők követelik a diplomata rendreutasítását, valamint Románia Washington iránti szolgalelkűségének feladását, akik egyáltalán nem vádolhatók Amerika-ellenességgel. A Washington–London–Bukarest-tengely kiépítésén fáradozó Basescun kívül például az az Adrian Nastase volt miniszterelnök, akinek kormánya 2003-ban Románia NATO-tagságáért cserébe versenytárgyalás nélkül bízta az amerikai Bechtel vállalatra az észak-erdélyi autópálya megépítését. Hogy aztán a cég tíz év alatt mindössze 50 kilométert építsen a leszerződött 415-ből, mégis megkapja a kivitelezés eredetileg becsült összértékének több mint felét, 1,3 milliárd eurót. Amerikai nyomásgyakorlás következtében engedett el Románia kétmilliárd dollárt Irak vele szemben fennálló adósságából, és szintén washingtoni közbenjárásra engedélyezték a bukaresti hatóságok titkos CIA-börtön működtetését a román fővárosban, ami miatt egy volt fogvatartott beperelte Romániát az Európai Unió Bíróságán. Sokan azt sem bocsátják meg az Egyesült Államoknak, hogy kimenekítette Romániából, majd büntetlenül elengedte azt az amerikai katonát, aki 2004-ben ittasan halálra gázolta Teo Peter népszerű rockzenészt.

Ezek az esetek mind abban erősítik meg a román állampolgárokat és választott képviselőiket, hogy Amerika számára hazájuk nem több, mint gyarmat. Egyre inkább úgy érzik: bár a szuperhatalom védelmet nyújt számukra a dél-romániai Deveseluban nemrég felavatott rakétapajzzsal, mindez nem jogosítja fel arra, hogy semmibe vegye országuk szuverenitását. Ez a kiábrándultság már csak azért is el kellene hogy gondolkodtassa Washingtont és annak külföldi helytartóként viselkedő nagyköveteit, mert köztudott: a románok közel öt évtizeden keresztül repesve várták, hogy az amerikaiak felszabadítsák őket a kommunizmus és a szovjet befolyás alól. Hiába.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 09.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »