Utolsó útjára kísérték Kertész Imrét

A nyomasztó, kilátástalannak tűnő évtizedekben Kertész Imre volt a legszabadabb ember, akit ismertem – mondta Spiró György író pénteken Budapesten, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben a Nobel-díjas író temetésén.

“Sötét világban adatott eszmélkednie, lámpásul Thomas Mannt, Nietschét, Camus-t és Kafkát forgatta, az ő segítségükkel lett e sivatag egyre tudatosabban önkéntes száműzöttje.

Értékrendjében, noha lírai alkatúnak mondanám, a regény minden más műfajt megelőzött. Radikális következtetéseit élvezettel hallgattuk, a legsúlyosabb kérdésekről tűnődött, összerántva a különböző diszciplinák területeit” – mondta Spiró György Kertész Imréről.

Csönd, nyugtalanság, szenvedés – ezek lehetnének a nagy Kertész-szavak, ezek által tudunk meg valami újat magunkról, az országunkról, a világról, istenről – mondta Esterházy Péter író pénteken a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben Kertész Imre Nobel-díjas író temetésén.

“A temetés nem a vége valaminek, hanem a kezdete, a teendőinknek, amelyeket ránk hagyott a halott. Kertész Imre szövegeit újra és újra kell olvasnunk. (…) Nagy magyar író, akkor is, ha viszonya a nemzettel finoman szólva nem dráma nélküli, nem rózsás. Rögzíteni hát, ami nincs, vagyis nyugalmat találni” – fogalmazott Esterházy Péter.

A Nobel-díjas író életének 87. évében, hosszan tartó súlyos betegség után március 31-én hunyt el.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »