Utazás a Föld legmélyebb pontja felé

Utazás a Föld legmélyebb pontja felé

„Egy barlangász számára olyan a Krubera-Voronya, mint a muzulmán hívőnek Mekka, ahová életében egyszer el szeretne jutni. Azt is mondhatnánk, hogy ami a hegymászóknak a Mount Everest, az számunkra ez a barlang” – számolt be a Krónikának élményeiről Fábián Botond barlangkutató, aki az Inverse Everest expedíció tagjaként eljutott a világ legmélyebb barlangjának, az abháziai Krubera-Voronyának a legmélyebb száraz pontjára, a 2080 méter mélyen lévő Game Over terembe.

inverse everest_b(fotók: Facebook/Inverse Everest)

Hatalmas „lyukas sajt” az Arabika-masszívum

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem környezettudományi szakán végzett, sepsiszentgyörgyi születésű barlangász elmondta, kalandja úgy kezdődött, hogy jelentkezett az ukrán barlangászok által szervezett abháziai Krubera-Voronya nemzetközi barlangkutató táborba. Útközben derült ki, hogy egy magyarországi csapatot is várnak. Felvette velük a kapcsolatot, összebarátkozott velük, és csatlakozott hozzájuk.

„Amikor az expedicióra jelentkeztem, még nem tudtam, hogy a magyarországi csapathoz fogok csatlakozni, ez menet közben alakult így” – magyarázta. Fábián Botond hozzátette, a nemzetközi barlangkutató táborba szinte bárki jelentkezhet, a világ minden részéről: Oroszországtól Amerikáig érkeznek ide emberek, és folyamatosan zajlik a kutatás. Mint mesélte, a környéken található egy másik barlang is, amelynek e bejárata nagyjából kétszáz méterrel magasabban található.

A két barlang között elméletileg van összeköttetés, a barlangkutatók ezt keresik, és ha sikerül megtalálniuk, akkor a világ legmélyebb barlangja nem 2080, hanem 2300 méter mélyen lesz, hiszen akkor a kettő egy barlangnak minősül majd. Egyébként egy ukrán és egy orosz barlangkutató csapat dolgozik a feltáráson. A barlangásztábort az ukránok szervezték, munkaerőre, kutatókra pedig mindig szükség van. Idén két nagyobb termet és egy folyosót találtak meg, ami haladásnak számít. Az Arabika-masszívum – ahol a Krubera-Voronya is található – ugyanis olyan hegy, amelyet úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas lyukacsos sajtot – avatott be a részletekbe Fábián Botond.

Lovas szekérrel az abháziai határon

A barlangkutató kérdésünkre elmondta, az Abháziába tartó út meglehetősen kalandosnak bizonyult. „Indulásunk előtt egy vagy két héttel lezárták az abháziai határt. Abháziát Grúzia vagy Ororszország felől lehet megközelíteni, mi úgy terveztük, hogy Grúzián keresztül utazunk, mert az oroszok pluszvízumot kérnek, elég sok az utánajárás. Meghívólevél kell, meg többe is kerül, így sokkal egyszerűbbnek tűnt Grúzia felől megközelíteni Abháziát, egészen addig, amíg kiderült, hogy lezárták a határt” – mesélte a barlangkutató.

szino fabian botond_bFábián Botond

Mint mondta, ez az állapot egy hétig tartott és már épp a B terven gondolkodtak, amikor az utolsó pillanatban ismét megnyílt a grúz–abház határ. Budapestről fapados járattal repültek Kutasibe, Grúzia második legnagyobb városába, onnan mikrobusszal utaztak a határig. A két országot az Enguri folyó választja el, egy meglehetősen hosszú és széles hídon kell átkelni. Grúz oldalon bő három órát várakoztak, amíg sikerült átjutniuk. Mindent ellenőriztek, egyenként megkérdezték mindenkitől, hogy miért szeretne átjutni a határon, annak ellenére, hogy teljesen nyilvánvaló volt, hogy egy csapatot alkotnak. A mintegy egy kilométer hosszú hídon lovas szekérrel keltek át.

Abháziában újabb ellenőrzésen estek át, ezután jöhettek le a hídról. A kommunikációt erősen nehezítette, hogy az abháziai határőrök egyáltalán nem beszélnek angolul, náluk az orosz nyelv a nyerő, de azt meg a magyar csapat nem beszélte, így 3–4 órába telt a határátkelés. A határon volt még egy ellenőrző pont, ahol olyan kérdéseket is feltettek, hogy egy-egy csomagjuk színe miért sárga vagy épp piros, de végül átengedték őket. Egy újabb mikrobusszal jutottak el az abház fővárosba, ahol be kellett fizetniük a vízum összegét.

Nem kezdőknek való vidék

A hegyre egy orosz terepjáróval jutottak fel, a négyórás úton háromszor is meg kellett állniuk, mert ki kellett cserélni a járműben a benzinpumpát. Fábián Botond azt is elmesélte, az alaptáborig még másfél órás gyalogút vezetett, az első napokban akklimatizációs túrákon vettek részt, amelynek részben az is volt a célja, hogy kellő mennyiségű fényképet készítsenek a barlang bejáratáról, hogy a nagy túrán már ne ezzel töltsék az időt. A harmadik napon indult a 9 napig tartó túra. A barlang nagy része függőleges, ezért kötéllel ereszkedtek le, 1440 méter mélyen átúszták a barlang legveszélyesebb pontjának tartott víz alatti járatot, amelyet szakszóval Bermuda-szifonnak neveznek, és lejutottak az 1600 méter mélyen lévő táborig.

„Úgy kell elképzelni, mint egy cső, amely vízzel van tele, és át kell jutni rajta”– fogalmazott a barlangkutató. Mint mondta, nem volt egy „sétagalopp”, de nagyon jól szórakoztak, az expedíció tagjai jól kijöttek egymással. Az expedícióról visszatérve a múlt héten tartottak sajtótájékoztatót Budapesten, mint mondták, útjukat sikerült fotó- és videofelvételekkel is dokumentálni. A csapat augusztus 1-jén indult Grúzián keresztül Abháziába, a Krubera-Voronya-barlangba, majd segítőikkel és a velük utazó filmes stábbal kiegészülve augusztus 30-án reggel érkeztek haza Magyarországra. Ambrus Gergely, a csapat tagja a tájékoztatón elmondta, hogy ez a Föld legmélyebben elérhető természetes, szárazon járható barlangja. Először 2004-ben jutottak le barlangászok a 2080 méteres mélységbe, de az azóta eltelt időben még nem készült fotódokumentáció, illetve film a barlangról. „A mi expedíciónk célja az volt, hogy a világon elsőként készítsünk profi fotókat a Voronyáról. Ezt a feladatot sikeresen el tudtuk végezni, hiszen több száz felvételt készítettünk mind a barlangban, mind a felszínen” – emelte ki.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »