Ünnep és mítoszrombolás a függetlenség napján

Országszerte parádékkal, tűzijátékokkal és más ünnepi programokkal ünneplik hétfőn a függetlenség napját az Egyesült Államokban. Az ünnepségen maga George Washington tábornok is “megjelenik”, aki megszemléli csapatait, majd ahelyett, hogy harcba indulna, hatalmas mulatozásba kezd a népes látogatósereggel együtt.

A háború helyetti óriási piknik George Washington egykori birtokán zajlik, ahol “Washingon tábornok” korabeli kosztümbe öltözött figurákkal, tűzijátékkal és mulatsággal ünnepli meg, hogy 240 évvel ezelőtt az általa vezette függetlenségi háborúnak köszönhetően végre elszakadtak az amerikaiak a brit gyarmattartóktól.

Sokan a “legamerikaibb” ünnepnek mondják július 4-ét, amelyen arra emlékeznek, hogy  tizenhárom amerikai brit gyarmat a két éve tartó angolellenes háborúk után megtették a függetlenség első lépését: a brit birodalomtól történő elszakadás kimondását.

A függetlenségi háborút egyébként csak 1783-ban, a párizsi békeszerződéssel zárták le, és az amerikai alkotmány, amely szövetségi állammá nyilvánította az Egyesült Államokat, csupán 1788-ban született meg.

De – ahogyan ez újabban lenni szokott – az ünnep a parádék mellett némi mítoszrombolást is “hozott”.

Mítoszrombolás a köbön

A National Geographic például – mint a héten megírta – kiderítette, hogy a függetlenséget talán nem is a “jó” napon ünneplik, mert a nyilatkozat – bár a papír tetején a július 4-i dátum szerepel – valójában július 2-án született meg. Majd azt is kiderítették, hogy a nyilatkozat aláírása sem júliusban történt meg, hanem csak augusztus 2-án.

Mint kiderült, a Szabadság Harangjának története is csak mítosz volt: nem addig kongatták, míg össze nem törött, azon a híres napon egyáltalán nem is húzták meg. Július 8-án viszont, amikor először nyilvánosan felolvasták a Függetlenségi Nyilatkozat szövegét, a többi haranggal együtt zengett. Mikor végül valóban összetörött, az is csak azért történhetett meg, mert már nagyon öreg harang volt.

Egység nélkül is lehet függetlenedni

A hazafiak sem lelkesedtek a háborúért. Mikor kiderült, milyen összetett és keserves, évekig tartó háború lesz a függetlenségi, sok amerikai harcos lelkesedése meglappadt, sokan hazatértek farmjaikra, ahonnan csak pénzzel tudták őket kicsalogatni.

Egységükről szóló legendáknak sincs sok igazságtartalma. Az amerikaiak legkevésbé sem harcoltak egységesen a gyarmatosítók ellen, főleg, hogy minden ötödik inkább mondta magát királypártinak, mint függetlenségpártinak. Az indián őslakók sem álltak egységesen a britek mellett, sokan csak a kisebb gonosz elve alapján választottak.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »