Új versek 09 – Másolat

Új versek 09 – Másolat

Csak a Való árnya hull rám.

Csupán silány Másolat.

Magam teremtette kínom

Kéj-örömmel fojtogat,

Mert a jelen valósága

Önkínzás csak, Büntetés

És az Élet Távol – Emlék,

Régen elmúlt remegés.

.

Bánt az újra, Folyton újra

Elmormogott gondolat,

És az „elég, kapd végre már,

Rakd rendbe már önmagad“

Elég már, hogy csupán fejben,

Gondolatban létezem,

Hogy csupán a magam vágyott

Világ elég jó nekem.

.

Elég már, hogy csupán panaszt

S önelemzést jegyzek le,

Hogy a súlyos önsajnálat

Szívem ólmos szerelme,

Hogy mindenre van kibeszédem,

S mindig fáradt, bús vagyok,

S mindig azé szívem, ki csak

Elmerengve andalog.

..

.

Kerepesi Igor

 

 

 

 


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »