Ügyvédek, ne hagyjátok annyiban!

Ügyvédek, ne hagyjátok annyiban!

Nem feltétlenül nevezném jogászoknak azokat az ügyvédeket, akik a devizahiteles adósokat képviselik a bíróságon – ezt vetette oda a Magyar Nemzet újságírójának foghegyről az utcán egy eseményre sietve Wellmann György. A Kúria polgári kollégiumának vezető bírája szerint esetükben nem másról, csupán „devizahiteles ügyekből élő” ügyvédekről van szó. Wellmann György megállapítása körülbelül úgy értelmezhető, hogy a devizahiteles-ügyvédek szakmai meggyőződés és tudás nélküli, az ügyfeleiket csak látszatból képviselő, igazából őket kihasználó, a saját meggazdagodásukkal törődő szélhámosok. Ugyanakkor fölmerül a kérdés, hogy a Kúria vezető bírája vajon továbbra is megérdemli-e egy ilyen megjegyzés után a közbizalmat és az őt övező köztiszteletet. Kritikája azt jelenti-e, hogy az igazságszolgáltatás nem térhet le arról az útról, hogy megtalálja a törvényes utat és a társadalom megelégedésére megnyugtatóan lezárja a pénzintézetek és az évek óta létbizonytalanságban élő devizahitelesek közötti vitát? Vagy valami mást? Ahhoz, hogy ehhez a válaszhoz közelebb jussunk, érdemes fölidézni, mi is vezetett a bíró durva felfortyanásához.

Mint ismert, nyilvánosságra került Wellmann Györgynek egy levele, amelyben a bíró a bankszövetség – egy máig nem ismert – megkeresésére válaszolt hivatalosan. Ebben azt írta, egy a bankszövetség által kifogásolt, a Kúria saját tanácsa által hozott, az adósoknak kedvező ítéletet nem tart irányadónak. Azt is közölte a bankosokkal, intézkedett arról, hogy ezt a határozatot, illetve az arról szóló közleményt a Kúria vegye le a honlapjáról, mert az ellentétes a bíróság korábban hozott jogegységi határozatával. Emellett azt is jelezte a bankszövetségnek, hogy az érintett tanács a jövőben igazodni fog a Kúria ítélkezési gyakorlatához.

Mindez akkor történt, amikor a devizahitelek körül tapintható volt a feszültség. A botrányt borítékolni lehetett. A levél miatt ügyvédek, bírák és adósok is tiltakoztak. Hét devizahiteles-ügyvéd kezdeményezte a köztársasági elnöknél, hogy induljon fegyelmi eljárás Wellmann-nal szemben. A Kúria elnökétől, Darák Pétertől pedig azt kérték, hogy az ügy kivizsgálásának idejére függessze fel. Az ügyvédek szerint a levelezés egyértelműen az igazságszolgáltatás rendszerébe vetett bizalmat rendíti meg. Úgy értékelték Wellmann írását, hogy nem hajlandó tudomásul venni: a bírák Magyarországon függetlenek, ítélkezésükben nem utasíthatók, kizárólag a törvényeknek vannak alárendelve. Az Egyéni Bírói Függetlenség és Felelősség Fóruma így fogalmazott: szükségesnek és elkerülhetetlennek tartjuk a jogfogyasztó polgárokat arcul csapó Wellmann György lemondását a Kúria polgári kollégiumvezetői tisztségéről. A tiltakozásból az adósok is kivették részüket, tüntetést szerveztek a Kúria elé.

Az ügyvédeknek nemcsak Wellmann-nal kellene hadakozniuk. Mert ugyan porig alázta őket a Kúria önmagáról megfeledkezett bírója, az ügyvédség érdekeit képviselni hivatott Magyar Ügyvédi Kamara mégis hallgat. Pedig alapszabálya szerint a kamara feladatai közé tartozik az ügyvédek önszabályozásával, szakmai irányításával és érdekképviseletével kapcsolatos feladatok ellátása. Ennek során országos hatáskörrel gondoskodnia kell az ügyvédek jogainak védelméről, biztosítania az ügyvédség alkotmányos és egyéb törvényes jogainak érvényesülését, és elősegítenie kötelezettségeik teljesítését. Nem kellene hát már ma fölszólítaniuk a szakmai testület vezetését, hogy töltse be hivatását, és tiltakozzon a Kúriánál a megsértett ügyvédek nevében? Magyarországon ugyanis nem ott tartunk, hogy Wellmann Györgynek igaza legyen.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 11.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »