Ügynökparadicsom

Ügynökparadicsom

A kétharmados klán ügynökbarát kormánya természetesnek tartja, hogy a Kedves Vezető évértékelőjére rendszeresen meghívják legkedvesebb besúgóikat. Azokat, akik az egypárti diktatúrát kitüntetésekkel szolgálták, majd egy vállrándítással („miért ne?”) átálltak a fiatal demokraták ülepét tisztogatni. No, nem ingyen! Beépített háttéremberekként, információs és kapcsolati előnyökkel, már a gyermekeik is jól keresnek. Sőt, helyezkednek, pozíciókat kérnek és kapnak. A nemzet sportolói, művészei, üzletemberei, aranytartalékai. (Az utóbbiak alatt nemcsak Balog páter kedvenc cigány naplopóit értjük.)

Így fordul elő, hogy évente megjelenik az ájtatos maffia házi összejövetelén például Kárpáti György vízilabdázó („Halasi” ügynök), Juhász Előd zenei szerkesztő („Jávor Endre” ügynök) és Martonyi János volt külügyminiszter („Magasdi”, „Marosvásárhelyi” ügynök).

Régebben az állambiztonsági múlt olyan átmentői  – s egyúttal a rendszerváltás elsikkasztói – üdvözölték őket, mint a sérült lelkületű Boross Péter (aki vendéglátóipari vezetőként volt az állambiztonság hivatalos kapcsolata), újabban azonban be kell érniük a milliárdokat összekuporgatott egykori rendőrségi gépkocsivezetővel, a rettenetesen ügyes Pintér Sándor belügyminiszterrel, aki ma már – kevesen vették észre – rendőr vezérezredes.

Miért is ne? Ma az ügynökmúlt nemcsak sunyi helyezkedés, de dicsőség dolga is. Megismételjük: biztos előmenetel, kitüntetés és magas nyugdíj. Nincs plafon, még államtitkár is lehet valaki a Kedves Vezető kormányában a BM. III. Főcsoportfőnökségről, mint Tasnádi László állambiztonsági főtiszt a III/II-ről.

A farizeus képmutatás szép lelepleződéseként az idei évértékelővel egy napon hozta nyilvánosságra a Nemzeti Emlékezet Bizottsága a Kommunista Hatalombirtokosok szűkített névsorát. Pótcselekvés a kirakatba téve. Ez a kétharmados klán által létrehozott házi kiszolgáló intézmény szeretné magát úgy feltüntetni, mintha előtte nem lett volna senki, aki eredményesen, bátran és leleplezőn dolgozott volna. Bezzeg, ők most megmutatják: mit nem fedeztek fel az elődök, s túlfinanszírozott, túlreprezentált küldetéstudattal pótolják 25 év lemaradását.

De semmi mást nem tettek, mint összegereblyézték mindazt, amit az elsikkasztott rendszerváltoztatás óta több tucat kutató publikált. Felhizlalták Nyírő-Szakadát: „Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához” című könyvének (1989) gazdag adatbázisát, s rátaláltak a Párttörténeti és a Munkásmozgalmi Intézet hagyatékára is. Kevés hozzáadott érték, több pontatlanság.

Ám nem ezért hozták létre a Nemzeti Emlékezet Bizottsága nevet viselő Fidesz-KDNP-háttérintézményt. Nem annak a publikálása a feladata, amit már tud a választópolgár, hanem annak a feltárása, amit még nem tud. De hiába kíváncsi rá, mesedélutánokkal altatják, és birkaként várakoztatják.

Jól emlékeznek az emberek, három-négy éve azzal szerelte le Orbán, Lázár, Gulyás, Balog páter és L. Simon az ügynökügyek tisztázását sürgető  interpellációkat és kérdéseket a parlamentben, hogy hamarosan létrejön a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amelynek az lesz a legfontosabb feladata, hogy feltárja az átmentett állambiztonsági múltat, javaslatot tegyen az új ügynöktörvényre, nyilvánosságra hozza a mágnesszalagok tartalmát, s ezzel a diktatúra teljes állambiztonsági hálózatának névsorát. Sürgős feladatként jelölték meg mindezt, mert a volt szocialista országok már túlestek rajta.

Nos, csak ezt nem akarja a Nemzeti Emlékezet Bizottsága. Államtitkári rangban lévő elnöke, Földváryné Kiss Réka mindenkor elmagyarázza, mit miért nem lehet nyilvánosságra hozni, mi miért aggályos, s miért tartanak még mindig a titkosszolgálatoktól kapott sokadik (és feltehetően manipulált) másolat „szerkezeti tanulmányozásánál” és „állapotának felmérésénél”.

Porhintés és időhúzás. A Kedves Vezető minden megnyilatkozásából kiderült már, hogy nem akar törvényes rendezést, nem lesz ügynöktörvény, hiába adják be annak javaslatát tizedszer is a képviselők. Mert egyáltalán nem akar ügynöklistákat látni – rajtuk az 1990-ben volt 56 ezer hálózati személy nevével – túl kényes ez a kérdéskör ahhoz, hogy érdemben hozzányúljanak. Ő már elvágta a gordiuszi csomót, mondván: „Ezt a problémát az idő fogja megoldani!” Értsük alatta azt: kihalásos alapon oldódnak meg majd az ügynökügyek. Mindenki elviszi magával titkát a sírba. A történetírás majd azután foglalkozzon velük.

Értsük világosan: a kétharmados klán is használja az ügynököket, mint 26. éve minden országvesztő elődje. Amíg használja, addig ápolja és eltakarja, ha megunta, eldobja őket. Az áldozatok pedig, akik negyedszázada várnak az erkölcsi elégtételadásra és az információs kárpótlásra, várjanak türelmesen tovább. 1956 évfordulója is elmúlik, mint minden évforduló, szépen hazamennek az ünnepségekről, akárcsak azokról a tudományos konferenciákról, amelyeken a nemzeti felemelkedés és együttműködés  korszakos és megtisztító programjáról, meg a történetkutató intézetek eredményes munkájáról hallanak szóvirágos beszámolókat, ünnepi beszédeket.

Álságos és hazug időket élünk. A forintjainkat és jobb hitünket rabló történetkutató intézeteket sorba kéne állítani Lázár János bürokráciát leépítő ismert tervében. Ennyi békemenetes lézengő rittert nem tud eltartani ez az elszegényedő és megvezetett, naponta hülyének nézett nép. Az meg a naponta hírt manipuláló, rákosista módszereket alkalmazó, államosított  MTV szégyene, hogy egy Rákay  (Kálmán) Fülöp névre hallgató „esztéta”, volt fodrászipari reklámarc hamisíthatja nemzeti történelmünket aktuálpolitikai demonstrátorokkal, pártaktivistákkal  és az Antall-Boross kormány levitézlett, poros figuráival.

Tényleg mindent meg lehet csinálni ebben az országban a birkanyáj összezavart fejével és megfertőzött lelkületével?…

(Kuruc.info)


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »