Tria non plus ultra

Minden évben kihívás, hogy a Jobbegyenesen valami olyat mondjunk a trianoni tragédiáról, amit mások, máshol nem írtak meg már tucatszor. Nos, tudtunkkal slam még nem született a témában, úgyhogy íme:

 

 

 

Tria non, Versai yes,
Neked ez mégis mit jelent?
Vagy leszarod, mert nem szól a profitról?
Vagy mert olyan régi, hogy az M1 sem maradt le a sztoriról?
Azt hiszed, akit érdekel, náci,
Csak mert az indexen ezt írta egy bácsi?
Vagy te vagy, aki zengi: „Mindent vissza!”?
Miközben melletted egy pasi a fröccsét issza,
Az utolsó forintjából egy héttel fizu után?
A “Trianon-eszmének” kéne egy új frizu tán.
Felfogjuk végre: nem csak úri hóbort a nemzet,
Mit valaki fejében egy részeg este nemzett?
Mi mind együtt vagyunk magyarok,
S miközben mindenki egymásra acsarog,
Majd száz évvel 1920 után,
Fiataljainkat is elcsa(to)lják:
Mi száz éve Erdély,
Az ma egy londoni erkély.
Egy ideig eltart NyuggErópa,
S a fizetés is jobb euróba’,
De az a Tria non plus ultra,
Hogy egyedül indulsz az útra:
Hátramarad Haza, Család, Isten,
Mert amiből startup nincsen,
Az nem is lehet fontos.
Meg jó, ha a poggyász súlya pontos.
Csak hátráltat, ha sok mindent viszel,
Még plusz díjat számlázna a Wizzair.
Talán egy időre jobb lesz a sorsod,
Közben meg kiürül Szabolcs és Borsod.
S bár délen befelé ott a kordon,
Ez nem segít a gondon,
Kassa helyett új magyar város lesz London?
S álljunk meg itt ezen a ponton:
Nyakunkon az új-Trianon,
De fiad már csak úgy érti majd: Nyú Trájanon.
S miközben politikusok parádéznak a színpadon,
Egy nemzet szenved a kínpadon.
S vagy együtt tesszük jobbá a jövő századot,
Vagy elnyelnek minket számkivetettként idegen országok.

Ulicza Tamás


Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »