Tóth Gy. László: A Political Capital és a balliberális szürkeállomány

Tóth Gy. László: A Political Capital és a balliberális szürkeállomány

Szabados Krisztián, az SZDSZ volt sajtófőnöke és Somogyi Zoltán hivatásos liberális demokrata 2001-ben hozták létre a Political Capital Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságot.

Honlapjuk szerint a „Political Capital Policy Research & Consulting Institute a gazdasági-politikai döntéshozók számára kínál nélkülözhetetlen szolgáltatásokat. Célunk nem pusztán a tájékoztatás és az elemzés; segítjük megrendelőink stratégiai döntéshozatali munkáját, a döntések kockázatának csökkentését és a felkészülést a várható közéleti-társadalmi változásokra. A Political Capital a londoni központú, brit-svájci Communications First Consulting Ltd csoport tagja. (…) A belföldi elemző és tanácsadó intézetként létrejött Political Capital közel egy évtized alatt nemzetközivé nőtte ki magát. Potenciális ügyfeleink közé tartoznak a multinacionális cégek magyarországi vezetői, kamarák, érdekvédelmi szervezetek, lobbiszervezetek, diplomáciai testületek, hazai és külföldi médiumok, önkormányzatok, kormányhivatalok. Célunk, hogy megrendelőink gyorsan, pontosan és részletesen tájékozódjanak minden olyan közéleti eseményről, amely befolyással lehet munkájukra. (…) A Political Capital pártsemleges, de nem értéksemleges közéleti elemző intézet. Az elmúlt években értékrendünknek megfelelően képviseltünk a nyilvánosságban olyan ügyeket, fogalmaztunk meg olyan kezdeményezéseket, amelyek tükrözték elkötelezettségünket a parlamentáris demokrácia és a piacgazdaság mellett.”


A “világi zsidó” származású Somogyi Zoltán

A céget bemutató szöveg önmagáért beszél, de érdemes egy pillantást vetni a szponzorokra is. A Political Capital egyes projektjeit alapítványi támogatásokból valósította meg. Munkájukat – többek között – az alábbi szervezetek támogatták: Open Society Foundations (Nyílt Társadalomért Alapítvány), European Commission DG Home Affairs, International Holocaust Remembrance Alliance, King Baudouin Foundation, Friedrich Naumann Stiftung, Dutch Jewish Humanitarian Fund, Institute of Modern Russia, Norway Civic Grants.

Akik pedig élvezik e támogatások nyújtotta előnyöket: Somogyi Zoltán, Krekó Péter, Szabados Krisztián, László Róbert és Juhász Attila.

Nem mellékes körülmény, hogy a Political Capital tulajdonában volt a neokon szellemiségű „hírszerző” nevű internetes hírportál is. A cég a radikális magyar jobboldal állandó megfigyelőjeként, a szélsőjobboldal „szakértőjévé” vált – már ha egy ilyen mondatnak van egyáltalán értelme.

A Political Capital korábban főként Somogyi Zoltán miatt került többször is az érdeklődés középpontjába. Talán nem véletlen, hogy Somogyi lett a szerény képességű, identitását vesztett Dávid Ibolya tanácsadója. Az MDF elnöke a Political Capital segítségével próbálta megújítani és átpozicionálni a pártját. Somogyi 2004 óta dolgozott az MDF-nek, de a kapcsolat sokáig nem volt nyilvános, az eredménye viszont közismert: az MDF eltűnt a magyar politika színpadáról.

2009-ben, az exhibicionista hajlamokkal megáldott „világi zsidó” származású Somogyi Zoltán a balliberális média összes létező fórumán – HVG, Népszabadság, Napkelte, Mokka, ATV – bejelentette lemondását a Political Capital vezetői tisztségéről. Ezt a csapást a balliberális elemzők az óta sem heverték ki. Az üzletemberré előlépett Somogyi a jövőben nem akart elemzőnek látszani. Ezt követően a Hit Gyülekezete által működtetett ATV beszélgető embereként tűnt fel: lelkesen hallgatta a szenilis kommunisták és a félbolond liberálisok közhelyeit. Újabban széket cserélt, mostanában ismét „független” elemzőként villog.

A Political Capital körül mindig forró volt a levegő, de a legnagyobb sikerüket mégiscsak a Nemzetbiztonsági Hivatallal (NBH) kötött szerződésükkel aratták. A Gyurcsány-kormány idején 2006 és 2010 között 432,2 millió állami megbízást kaptak, ebből 191 millió az NBH-tól érkezett.

Nem véletlen, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalnak készített anyagot 2027-ig titkosították, miután annak színvonala az óvodai kifestőfüzetekével vetekszik. A szánalmas ötletek közé tartozik, hogy a polgári titkosszolgálat vezetői a jövőben szerepeljenek gyakrabban a nyilvánosságban, mert ez javíthatja a cég imázsát. A médiaroadshow-t új lózungok segítették volna. A Political Capital szürkeállománya az alábbi jelszavakat javasolta: „Új vezető, új NBH.” Ennél mélyebb: „Nem politikai, hanem szakmai alapon kell megítélni a szolgálatokat.” De nagyobb nyitottságot is javasoltak. Ennek kétségkívül sokan örültek volna, különösen a konkurens amerikai, orosz, izraeli, román stb. titkosszolgálatok. Imázsfilm is készült volna. A vizuális arculat megújításának keretében megszabadultak volna az NBH árpád-sávos, turulos logójától, aminek a balliberális antifasiszták nyilvánvalóan nagyon örültek volna. Somogyi, Szabados, Juhász és társai természetesen készségesen vállalták volna az új, liberális, politikailag korrekt arculat kidolgozását.

De ha ez sem lenne elég: javasoltak még „bevetésszerűen” érkező elsötétített ablakú kisbuszokból előlépő szereplőkkel megtartott minimál kiállításokat, és előadások tartását Búvár Kundról. Kívánatosnak tartották, hogy az NBH munkatársai publikáljanak rendszeresen a Népszabadságban, a HVG-ben, a Magyar Narancsban és a Figyelőben. A 168 Óráról és a Népszaváról megfeledkeztek. A másik legfőbb cél az intenzívebb bulvárjelenlét, de egy jótékonysági bál megtartása is felmerült.

Mielőtt elmerülnénk a keringők világában ismerjük el: valószínűleg igazak azok az állítások, melyek szerint a Political Capital politikai kifizetőhelyként működött. Az ugyanis cáfolhatatlan, hogy az intézmény munkatársai vitatható színvonalú írásaikkal, és állandó közéleti szerepléseikkel segítették az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció működését. Hol politológusként, hol elemzőként végezték a pártpropagandisták szokásos tevékenységét. A Political Capital állítólag kitűnő kapcsolatokat tart fenn az izraeli és az amerikai nagykövetséggel, ami mindennél ékesebb cáfolata a szervezet függetlenségének. Ennek megfelelően munkatársai kellően mérsékelt formában, de kitartóan szolgálják a globalista-cionista-atlantista politikai erők céljait.

(Forrás: Tóth Gy. László Fb-oldala)


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »