Török Csaba: A Szentírás és a Szenthagyomány viszonya

Török Csaba: A Szentírás és a Szenthagyomány viszonya

„A Szentírás és a Szenthagyomány viszonya. Kísérlet egy megújult katolikus értelmezésre a Dei Verbum fényében” címmel jelentette meg a május 9-én kezdődő Szent István Könyvhétre az Új Ember Kiadó Török Csaba, az Esztergomi Érseki Hittudományi Főiskola fundamentálteológia tanára művét.

A közelmúltban számos olyan teológiai írás látott napvilágot magyar fordításban, mely  a Szenthagyomány témáját tárgyalja. Nagy öröm, hogy ebben a sorban egy magyar teológus, Török Csaba, az Esztergomi Érseki Hittudományi Főiskola fundamentálteológia tanára kiváló munkáját veheti kezébe az érdeklődő olvasóközönség.

A Szentírás és a Szenthagyomány viszonya. Kísérlet egy megújult katolikus értelmezésre a Dei Verbum fényében címmel az Új Ember Kiadónál könyvalakban most kiadott mű a szerző habilitációs dolgozata, melyet 2005-ben védett meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. Az értekezés olyan témát dolgoz fel hallatlan alapossággal, kimagasló szakértelemmel, kreatívan, az idegen nyelvű szakirodalom legszélesebb körű bázisán, mely már a 2-3. századtól kezdődően jelen volt a teológiai reflexióban, de igazán akut kérdéssé csak a 16. századi reformáció kihívásai kapcsán vált, és tisztázása azóta is kellő fejtörést okoz a teológusoknak.

A Szentírás és a Szenthagyomány kapcsolatának megértése kulcsfontosságú több szempontból is. Szent II. János Pál pápa Ut unum sint kezdetű enciklikájának (73. pont) gondolatát vezérfonalként véve a szerző mindenekelőtt a kérdés ökumenikus horderejét hangsúlyozza, s értekezését az ökumenikus párbeszéd eredményeire, ugyanakkor még megoldásra váró nézeteltéréseire tekintettel dolgozza ki. Igazolja, hogy a protestáns teológia már az 1960-as évektől kezdődően jelentős lépéseket tett a lutheri „sola Scriptura” egyoldalúságainak leküzdéséért és a Hagyomány pozitív értékeléséért. Ugyanakkor a katolikus teológia is túljutott a 20. században azon, hogy az ún. „két-forrás” elméletet tekintse hivatalosan mérvadónak és kötelezőnek, a II. vatikáni zsinat Dei Verbum konstitúciója véglegesen maga mögött hagyta ezt a teóriát. Számos példán azt is bemutatja a szerző, hogy a mindkét oldalon tapasztalható szemléletváltozás hogyan jelent meg a közelmúlt ökumenikus párbeszéd-dokumentumaiban.

Török Csaba könyve arról is meggyőz, hogy a Szentírás és a Szenthagyomány viszonyának a tisztázása a Katolikus Egyház belső életét tekintve is alapvetően fontos. Csak e kapcsolat helyes értelmezésének a fényében lehet választ adni egy sor egyéb kérdésre. Például hogyan viszonyul egymáshoz dogma és kinyilatkoztatás (vö. Mária-dogmák), történetkritikai és teológiai szentírásértelmezés (vö. a Biblia értelmezésének módjai), apostoli hagyomány és kulturális hagyomány (vö. inkulturáció kérdése), korábbi és későbbi liturgikus hagyomány (vö. viták a liturgikus tradíciókról), zsinati kontinuitás és megújulás (vö. II. Vatikáni zsinat értelmezése).

A Szentírás és a Szenthagyomány közötti viszony tisztázása elsőrendű feladattá teszi a szerző számára a hagyomány fogalmának, természetének és fajtáinak meghatározását. Nemkülönben e viszony elhelyezését egy tágabb térben, nevezetesen: a krisztusi kinyilatkoztatással, a Szentlélek vezetésével, az egész Egyház küldetésével és a Tanítóhivatallal való összefüggésében. A kötet középponti része a II. Vatikáni zsinat Dei Verbum kezdetű rendelkezésének a beható elemzését nyújtja a dokumentum keletkezéstörténetének részletes feltárásával. A szerző itt izgalmas betekintést nyújt magába a zsinati folyamatba is, melynek alakulására oly döntő hatással volt éppen a Dei Verbum szövegének az elkészítése. A Dei Verbum alapján az élő Hagyománynak egy olyan megújított és átfogó fogalmát körvonalazza, mely szerint a Szentlélek vezetésével az egész Egyház alanya a Krisztusból forrásozó kinyilatkoztatás apostolok által közvetített aktualizáló továbbadásának, melyben a Szentírásnak megalapozó, a Szenthagyománynak alkotó, a Tanítóhivatalnak szolgáló szerepe van.

Török Csaba most megjelent kötetével jelentősen hozzájárul a Dei Verbum tanításának továbbgondolásához, recepciójának termékeny befogadásához és az ökumenikus párbeszéd előmozdításához. Könyve nemcsak szakteológusoknak, teológiát tanuló diákoknak, hanem a keresztény hit alapfogalmai, különösen a Szenthagyomány kérdésköre iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönségnek is bátran ajánlható.

Puskás Attila/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »