Tömeges lehallgatás lehet a jövő slágere

Tömeges lehallgatás lehet a jövő slágere

Nagy vihar tombol a brit közéletben: kiperelt iratokból kiderült, hogy másfél-két évtizede válogatás nélkül szinte mindenkit megfigyeltek a titkosszolgálatok. Szakértő szerint a magyar hírszerzés is bármikor képes lenne hasonlóra, és a jelek szerint a kormány sem biztos, hogy önmérsékletet gyakorolna.

Áll a bál a briteknél: a Privacy International (PI) nevű jogvédő szervezet által megszerzett dokumentumokból kiderült, hogy a hatóságok tizenöt éve gyakorlatilag korlátozás nélkül és  tömegesen – azaz nem célzottan – gyűjtöttek mindenféle információt civilekről: okmányok adataitól a vallási-politikai hovatartozáson át egészen a mindenféle internetes és telefonos metaadatokig.

Kémkedés következmény nélkül

Ráadásul az ügynökségeket alig kötötték a brit jogszabályok, a munkatársaik pedig számos alkalommal visszaéltek hatáskörükkel: saját céljaikra kutakodtak általuk ismert emberek adataiban, például utazást szerveztek a barátaiknak, és így gyűjtötték be az útlevél-információkat.

Az utóbbi másfél évben csaknem félszáz alkalommal szegték meg saját szabályzatukat is, ehhez képest alig néhány fegyelmit osztottak ki. A belügy a nagy adathalom összehordása kapcsán azzal védekezett, hogy csak tömeges adatgyűjtéssel tudnak őrködni a biztonság felett, és

egyébként sem csinálnak nagyon mást, mint amit a Google meg a Facebook szokott üzleti céllal.

Az aggodalom alapja nyilván nem az ismerős szülinapi köszöntéshez beszerzett lakcím, hanem egyrészt az esetleges hekkereknek is tálcán kínálja az állampolgárok összes adatát, másrészt az államhatalom is bármikor visszaélhet a helyzettel – a Berkeley Egyetem biztonsági szakértői szerint ezektől a lehetőségektől „még a Stasi is elpirulna”. Nem titok, hogy a jelenleg zajló parlamenti vitákban David Cameron kormánya a hasonló, tömeges megfigyelések bevezetését szorgalmazza a nemrégiben lezajlott terrortámadásokra hivatkozva.

Miért aggályos ez nekünk?

A brit eset tanulsága, hogy a titkosszolgálatok és a kormányok is egyre inkább belátják: a jövő slágere a szigetországbelihez hasonló tömeges adatbányászat lesz – mondta el Balogh Zsolt György, a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Azaz a titkosszolgálatok mindenki megfigyeléséből merítenek adatokat, és következtetnek arra, hogy kit érdemes operatív megfigyelés alá vonni. Hozzátette: Edward Snowden szivárogtatásai óta sejthető, hogy nagyüzemben megy a lehallgatás a világ számos országában, mégis megdöbbentő, hogy a hatóságok a célszemélyek között nem is válogatnak, hanem mindenki bekerül a hálóba, és csak utólag rostálják őket. Azaz mindenki digitális lábnyomát figyelik: a különféle kommunikációs mintázatokból, metaadatokból kiszűrik, ha például olyasvalakivel váltunk üzenetet, aki már a hatóság látókörébe került valami miatt; ilyenkor minket is szorosabb megfigyelés alá vehetnek – példálózott.

CIA, Moszad, Facebook

Töröld ki a facebook-od áll a tüntető tábláján, Berlinben a kormányzati megfigyelések elleni demonstráción 2014 augusztus 30-án Fotó: Jorg Carstensen / Europress/AFP

A szándék Balogh szerint már régóta megvan, csak most sokkal olcsóbb és egyszerűbb megoldani, mint korábban valaha: a magyar III/3-as belső elhárítás vagy a keletnémet Stasi kénytelen volt ügynökök ezreit foglalkoztatni, akik hosszú és fáradságos – tehát drága – munkával beépültek a megfigyelendők környezetébe, baráti körébe, hogy bizalmas információkat szerezzenek a veszélyesnek ítélt emberekről, illetve baráti-ismerősi kapcsolathálójukról – mondta a docens, aki szerint

ha Zuckerberg nem csinálja meg a Facebookot, akkor a titkosszolgálatoknak állt volna érdekében – hiszen itt magunk szolgáltatjuk magunkról az adatokat, önként és dalolva.

Csak hát ki tenné fel önként a kapcsolatait és a nyaraláskori fotóit egy olyan oldalra, amelynek az a neve, hogy Moszad vagy CIA.

Törvényesen és tisztességesen?

Az meg különösen vérfagyasztó, hogy az efféle technológiákat milyen könnyű mindenféle belpolitikai célokra felhasználni – tette hozzá Balogh. Hiszen semmi okunk feltételezni, hogy – bármilyen demokratikus legyen is egy ország – a kontroll nélküli hatalom is jó szándékú és tisztakezű marad.

És hogy mi a helyzet Magyarországon?

Hasonló megfigyelési gyakorlathoz a technológia biztosan rendelkezésre áll, vagy legalábbis elérhető a magyar titkosszolgálatok számára is

– mondta Balogh, hozzátéve: ami a tömeges adatgyűjtés és kiértékelésre irányuló kormányzati szándékot illeti, az elmúlt időszak intézkedései alapján azt sem zárhatjuk ki. Érdekes, hogy miközben a média a saját sebeit nyalogatja a Parlamentből kitiltott újságírók kapcsán, addig csekély figyelmet kelt, hogy már tárgyalják a képviselők a Pintér Sándor-féle törvényjavaslatot. Ami a telekommunikációs szektort illeti, a kormány egyértelműen hangot adott szándékainak, amikor hadat üzent a beszélgetés titkosítását lehetővé tévő telefonos applikációk ellen.

Kecskére káposztát

Balogh szerint 2001. szeptember 11. óta felerősödött az évszázados hamis dilemma – biztonság vagy szabadság? – kérdése. Mint mondta, a rendpárti héják ösztönös válasza minden fenyegetettségre az, hogy az állampolgárok a biztonságuk érdekében bízzák rá magukat a rendszerre, tegyék hozzáférhetővé minden adatukat, mert csak így lehet kiszűrni a „rosszfiúkat”, és megvédeni tőle a lakosságot. Csak épp a rendszer maga ellen nem tudja megvédeni az embereket, mint a brit példa is mutatja. Bízd ránk magad – mondják a docens szerint. De ki őrzi az őrzőket?


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »