Tokaji Írótábor: Forradalom a művészetekben

Tokaji Írótábor: Forradalom a művészetekben

A 44. Tokaji írótábor évfordulós témát dolgoz fel: “2016-ban ünnepeljük a forradalom 60. évfordulóját.”

“Ezúttal megvizsgáljuk, hogy 20. századi történelmünk egyik legmeghatározóbb eseménye mennyire és milyen formában épült bele művészeink alkotásaiba az irodalom, a zene, a képzőművészet, a színház és filmművészet, a tánc területén egyaránt” – írják beharangozójukban a tábor szervezői. Az egyik fölkért előadónak, Salamon Konrád történésznek tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

– Professzor úr, az Írószövetség a forradalom napjaiban rizikós szerepvállalásokba futott bele. Minthogy Ötvenhat ma is – nem történelem, hanem – napi politika, várható-e, hogy a Tokaji Írótábor is szenvedélyeket kelt?

​- Sajnos napjainkban mindenből szenvedélyeket keltő ügyeket csinál a politika. Ez az úgynevezett tömegdemokrácia, régiesebben szólva csőcselékuralom lényegéből következik. Ugyanis a szavazatok megszerzése érdekében meg kell nyerni a legműveletlenebb rétegeket is, ez pedig másként nem megy, csak botrányokkal. Én, aki nem vagyok politikus, kimondhatom, hogy a választójogot egy műveltségi cenzushoz kellene kötni. Tehát csak az szavazhatna, aki minimum szakmunkás-bizonyítvánnyal, vagy ezzel egyenrangú végzettséggel rendelkezik. A Tokaji Írótáborban viszont nem ilyen kérdésekről lesz szó, hanem az írók és művészek 1956-os tevékenységéről. Ennek ellenére itt is kialakulhat vita, például abban a kérdésben, hogy a forradalom idején létrejövő politikai erők egyértelművé tették: szó sem lehet a két világháború közti rendszer restaurálásáról.

​- Sajnos napjainkban mindenből szenvedélyeket keltő ügyeket csinál a politika. Ez az úgynevezett tömegdemokrácia, régiesebben szólva csőcselékuralom lényegéből következik. Ugyanis a szavazatok megszerzése érdekében meg kell nyerni a legműveletlenebb rétegeket is, ez pedig másként nem megy, csak botrányokkal. Én, aki nem vagyok politikus, kimondhatom, hogy a választójogot egy műveltségi cenzushoz kellene kötni. Tehát csak az szavazhatna, aki minimum szakmunkás-bizonyítvánnyal, vagy ezzel egyenrangú végzettséggel rendelkezik. A Tokaji Írótáborban viszont nem ilyen kérdésekről lesz szó, hanem az írók és művészek 1956-os tevékenységéről. Ennek ellenére itt is kialakulhat vita, például abban a kérdésben, hogy a forradalom idején létrejövő politikai erők egyértelművé tették: szó sem lehet a két világháború közti rendszer restaurálásáról.

– Nemcsak hatvanadik évfordulót ülünk október 23-án, hanem tizediket is. 2006-ban megint piros volt a vér a pesti utcán. Udvariasan hallgathatnak-e erről – a polgárverésről – a Bodrog és a Tisza találkozásánál, az egykori földvár alapzatmintájára fölépített gimnázium aulájában íróink?

​- Valószínűnek tartom, hogy ez a kérdés is előkerül, annál is inkább, mert 1956 – Németh László szavaival – az „emelkedő nemzetet” jelentette, más szóval a „minőség forradalmát”. A magyarságot a kommunista diktatúra felett aratott győzelem egy pillanatra önmaga fölé emelte. Megszűnt a több évtizedes gyűlölködés és önmarcangolás. A közös siker a nemzetet megbékítette önmagával. Egyik napról a másikra megváltozott az emberek viselkedése. Élhető társadalommá váltunk, amelyben jó együtt lenni és élni. Ezt semmisítette meg a szovjet beavatkozás és a Kádár-féle kommunista ellenforradalom. Az „emelkedő nemzetből” egy meggyötört, megtört, szétzüllesztett társadalommá váltunk, amely még a kommunizmus 1989-es bukása után negyed századdal sem tudott igazán feltápászkodni. Ezért kerülhetett sor a forradalom ötvenedik évfordulójának szégyenletes eseményeire.

– Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Ha erre gondolunk, fontos-e arról is beszélni, hogy a forradalom nem október 23-án Pesten, hanem 16-án Szegeden indult, és nem november 4-én ért véget, hiszen a szovjet diplomáciának blamát okozott, hogy részben civilekből verbuvált csapataink harcban álltak még hetekkel később is?

​- Természetesen nemcsak a 12 nap szabadságról kell szólni, de annak előzményeiről, valamint a hősies utóvédharcokról, és a szörnyű megtorlásról, azaz a harmadik vörösterrorról is. A Kun Béla- majd Rákosi-féle vörösterrorok után a Kádár-féle vörösterror állt kegyetlen bosszút 1956 miatt. Itt szeretném felhívni a figyelmet egy szerencsétlen szóhasználatra. Általánosan elterjedt, hogy az 1956 utáni nyílt diktatúrát felváltotta egy úgynevezett puha diktatúra. Ez így pontatlan, a nyílt diktatúra után – amely mintegy 400 embert gyilkolt meg – egy álcázott diktatúra következett. S ez is az ellenforradalmak törvénye – akár fehér, akár vörös –, hogy miután sikerült megfélemlíteniük az egész országot, áttértek az általuk irányított konszolidációra, s az immár mukkanni sem merő társadalom közömbösen hajtotta végre mindazt, amit felülről megparancsoltak.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »