Tojásírás Csernátonban – Százak őrzik az eredeti mintakincset

Tojásírás Csernátonban – Százak őrzik az eredeti mintakincset

Több évtizede már, hogy húsvét közeledtével, a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban egyik legjellemzőbb ünnepi hagyományunk, a tojásírás oktatása kerül a középpontba. Ilyenkor a Csernátoni Népfőiskola műhelyében átveszik a terepet a melegedő viasszal teli tálak, a tojásfestékes fazekak, az asztalokat hagyományos minták rajzai borítják, és szorgosan dolgoznak a kesicék.

A teremben elhelyezett, szebbnél szebb írott tojásokkal halmozott kosarak biztatnak arra, hogy megpróbálkozzunk ezzel a technikával, amely ugyan nem könnyű, gyakorlatot és kézügyességet igényel, de az eredmény kárpótol. Nyilván nem elég egyetlen alkalom, évek kellenek ahhoz, hogy valaki igazán hibátlan darabokat készítsen.

– Annak idején már a nagyapám is tanította az iskolásoknak a tojásírást, én magam is gyerekkorom óta tanulom, bár sajnos nem tőle, mivel nem ismerhettem őt. Alkotótáborokban unokatestvéreimmel együtt gyakoroltuk a hagyományos, viasszal írt hímes tojás titkát – avat be D. Haszmann Orsolya muzeológus, miközben éppen egy újabb gyerekcsoport érkezik a foglalkozásra. – Tavaly két héten át tartott a tojás­író-tanfolyam, végig „teltházzal”, idén egyhetesre terveztük, hétfőtől szombatig hirdettük meg. Az évek során több száz gyerek és felnőtt fordult meg itt, és örömteli azt látnunk, hogy a mostani 8. osztályosok, „visszatérőkként”, már milyen ügyesen és önállóan dolgoznak, tanítói kíséret nélkül is jönnek, a tevékenység, az alkotási folyamat öröméért.

– Milyen mintákat tanulhatnak meg a foglalkozáson?
– A háromszéki motívumvilág ezen a téren is rendkívül gazdag, színes, szerencsére jól megőrződött. Jellemző a vidékünkre, hogy két- sőt háromszínű tojást is festettek, ez hosszabb folyamat, amit egy gyerekfoglalkozáson nehéz végigvinni, így a kicsikkel piros tojást festünk. Ez a leggyakoribb, Krisztus keresztfán kiömlött vérét szimbolizálja, ugyanakkor a piros színnek szerelmi jelképként is szerepe van, ahogyan magának a tojásnak is (születés).

Feladatlapok, kifestők segítségével ismerkednek meg a gyerekek a mintavilággal, közben az ünnepkörrel kapcsolatos témákban előadást is hallhatnak, végül megfestik a tojásaikat. Gyakori a piros–fekete vagy a piros–sárga–fekete kombináció, gyakran a növényvilágból származó mintával: tulipános (ez fordul elő a legtöbb változatban), szegfüves, fenyőágas, meggyágas, cserelapis, leveles stb. elsősorban háromszéki mintakincsből dolgozunk, ezeket a motívumokat tanítjuk.

Akár ki is lehet vágni, megőrizni, hogy minden évben „puskáz­hassunk” eredeti háromszéki mintát

– Melyek az autentikus húsvéti szokásaink, illetve elítélendő-e az átvett, de egyre népszerűbb „tojáskeresgélős” játék?
– Majdnem minden vidéken élénken él még a locsolkodás hagyománya, ha némiképpváltozott is, a felnőtt szokáskörből átvették a gyerekek is, illetve a csebernyi hideg víz helyett többnyire illatszert használnak. Faluhelyen viszont erősen él a szokás, és annak jelentése is – a víz tisztító ereje, újjászületés, feltámadás, tavasz. A szokások mindig is változtak, azt gondolom, nincs semmi rossz a tojáskeresésben sem, amíg foglalkozunk a gyerekekkel, és valamit tanítunk nekik, a szülővel közös programban lehet részük. Persze mi igyekszünk a saját hagyományainkat megismertetni és vinni tovább, de ha szépen egyensúlyban vannak, úgy vélem, megfér egymás mellett a régi és az új, ha közben tudjuk, mi a miénk.

Székely Hírmondó


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »