Több mint fél évszázad a színpadon – Schubert Éva halálára

Több mint fél évszázad a színpadon – Schubert Éva halálára

Nem halok meg teljesen, sok minden, ami bennem él, elkerüli a halált – írja Horatius egyik sokat idézett Ódájában, amelyet klasszikus műveltségű Kossuth-díjas színművészünk minden bizonnyal jól ismert. Schubert Éva angolul, németül, franciául és latinul is kitűnően beszélt, e nyelvekből műfordított is, az irodalomban – az antik szerzőktől Proustig – élete utolsó pillanatáig örömöt talált. Kedden, nyolcvanhat éves korában, hosszú betegeskedés után érte a halál.

1931. január 19-én született Budapesten. Bár távoli felmenői között akadt színész – dédapjának bátyja, Szuper Károly még Petőfi Sándorral lépett fel vándorszínészként –, ő latin és francia szakos tanár szeretett volna lenni. Kitüntetéses érettségije ellenére mégsem vették fel a bölcsészkarra, már a népi demokrácia hajnalán sem nézték jó szemmel, hogy apácáknál, az angolkisasszonyoknál tanult. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyik vállalatának beruházási osztályán helyezkedett el titkárnőként, ám egy nap meglátott egy utcai plakátot: „Gyertek színésznek!” Felvették elsőre, titkárnőként akkorra már jó volt a káderlapja.

„Kétezerből kilencvenet vettek fel, tizenhárman végeztünk. A munkáskáderekből összeállított E osztály vezetője Várkonyi Zoltán lett. Megkaptuk az egész havi fizetésünket, és minden este statisztáltunk, amiért a többiek irigyek voltak ránk. Először Urbán Ernő Tűzkeresztség című darabjában léptem színpadra, másodszor a Hamletben. Ungváry László, Básti Lajos, Major Tamás játszott benne. Majornak én súgtam. Most is elmondom a Hamletet” – mesélte pályája indulásáról 2013-ban a Magyar Nemzetnek.

Még főiskolás volt, mikor Máriássy Félix filmjében, az Egy pikoló világosban emlékezetes karakterszerepet kapott. 1955-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, elsőként a Magyar Néphadsereg Színházához szerződött, majd a József Attilába és a Vidám Színpadhoz, 1958 és 1978 között a Vígszínház tagja volt, majd újabb tíz évig a Vidám Színpadé. Játszotta többek között a Lüszisztraté Myrhinéjét, a Trójai nőkben Pallasz Athénét, a Bernarda Alba házában María Josefát, a Huncut kísértetben Donna Beatrixot vagy a Sirályban Mását – több mint fél évszázadon keresztül állt a színpadon. S bár a tragédiától a vígjátékig minden műfajban otthonosan mozgott, sziporkázó szellemességét könnyedebb darabokban is kamatoztatta, hozzá – mint lapunknak mesélte – inkább a komoly feladatok álltak közel, mint például Szomory Dezső Szabóky Zsigmond Rafaeljének Bertája vagy a Macskajáték Gizusa, utóbbi szerepet már betegségével, a csontritkulással küzdve, kerekesszékben játszott el.

Több mint harminc filmben játszott, tévésorozatok népszerű karaktere is volt, sokak a Szomszédok Lillácskájaként zárták a szívükbe. S bár úgy tartotta, a rendszerváltás előtt politikai okokból mellőzték a fontosabb szerepek kiosztásánál, mivel szimpatizált az 1956-os forradalommal, meglehet, a kultúrpápa Aczél Györgyöt – aki állítólag gáncsolta őt a háttérből – a színművész rendkívüli műveltsége is zavarba ejtette. „Buta színész nem lehet jó” – vallotta Schubert Éva, akit elismerésekkel nem halmoztak el, bár megérdemelte volna: Kossuth-díját meglehetősen későn, csak 2013-ban kapta meg.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelenik meg. A megjelenés időpontja: 2017.07.12.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »