Tisztelt tömeggyilkos úr!

JEGYZET – Bár már megfordult a fejemben a pályamódosítás gondolata, a tömeggyilkosi pályafutás még nem jutott eszembe.

Most azonban a jelek szerint érdemes elgondolkodni az ebbe az irányba történő továbblépésen, mivel egészen gyümölcsöző vállalkozásnak tűnik. Igaz, nem Közép-Európában, hanem Norvégiában, de hát a zord klímát is meg lehet szokni, ha anyagilag megéri a dolog.

Itt van például az Utoya­szigeti mészárlás elkövetője, Anders Behring Breivik, aki 2011 nyarán először pokolgépet robbantott a norvég kormány székházánál, majd Utoya szigetén fiatalokat mészárolt le. Az eset után 21 év szabadságvesztést kapott. Embertelen fogva tartási körülményei miatt azonban beperelte a norvég államot, és most alapfokon nyert is: 331 ezer korona fájdalomdíjat kell neki fizetni.

A sanyarú sorsú tömegmészárost többek között azzal kínozzák embertelen fogva tartói, hogy nem kap testápolót, kenyeréről néha lefelejtik a margarint, és a kávéja is gyakran kihűl, mire felszolgálják neki. Márpedig bárki beláthatja: hideg kávéval még elviselhetetlenebb egy olyan ember sorsa, akinek három, sportgépekkel, televízióval, számítógéppel és videojátékkal és saját konyhával, valamint mosógéppel felszerelt cellában kell tengődnie. Ráadásul internet sincs.

Emberjogi fundamentalisták Breivik sikerét a jogállamiság győzelmeként próbálják magyarázni, jómagam viszont mucsai, középkorban ragadt reakciósként nehezen tudom megérteni, mitől jogosult kvázi luxusellátásra az adófizetők pénzén olyasvalaki, aki többtucatnyi embert ölt meg, megfosztva őket az élethez való jogtól. Lehet, hogy hiányzik belőlem az empátia, amiből viszont a norvégokba a jelek szerint túl sok szorult. Külügyminiszterük, Sylvi Listhaug például az Égei­-tengerbe vetette magát, hogy megtapasztalja, milyen a migránsok sorsa. Igaz, velük ellentétben szkafandert viselt, megelőzendő a vízbe fulladást, de hát egy norvég külügyminiszter mégsem szír agysebész, hogy csak úgy, védőfelszerelés nélkül, egy szál hátizsákkal vesse magát a háborgó habokba.

Visszatérve a Breivik-­ügyre: tömeggyilkosságra alkatilag képtelen lennék, de egy betöréses rablás talán még beleférne. Még nagy igényeim sincsenek: beérném egyetlen cellával is, konyha nélkül. És a kávét sem szeretem. A teámat viszont forrón, cukor nélkül kérem. Különben kíméletlenül pert indítok.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »