Tisztaság fél egészség

Tisztaság fél egészség

Mikor bevonultam katonának, 18 éves voltam, meglehetősen éretlen kamasz.

Segíts magadon, az Isten is megsegít.

Közmondás

Ami életrevalóság volt bennem, azt a sportnak köszönhettem, azon kívül azonban semmit nem tudtam arról, hogyan kéne gondoskodni magamról. Az első teljes katonai nap reggelén felsorakoztattak bennünket és egy szakaszvezető a következő művészeti kérdést tette fel: „Ki tud zongorázni?” Ketten is jelentkeztek, büszkén a tudásukra. „Akkor maguk felmossák a WC-t!” Hangzott a meglepő következmény; ez akkor nem tűnt viccesnek. És attól kezdve mindennap sort kellett keríteni erre a feladatra, ha tudott zongorázni az illető, ha nem; mert felmosni bárki tud.

Onnan jutott eszembe ez a történet, hogy olvasom a sajtóban: a migránsok egy része elégedetlen az európai körülményekkel. Olyannyira, hogy egyesek már visszamennének a paradicsomi Törökországba. Remélem nem akadályozzák őket ebben. Panaszaik többirányúak. A nem megfelelő élelmezéstől és lakásviszonyoktól az unalomig és a lassú internetig terjednek.

Mindez természetesen mélyen megrázza a migránssimogató sajtót és képviselőit, akik a médiában együtt ájuldoznak a migránsokkal az emberalatti körülmények okán. Nem csinálnak titkot abból sem, hogy mindennek alapvető oka nem más mint a latens rasszizmus, xenofóbia, iszlamofóbia és polifóbia – a többségi társadalom hétköznapi fasizmusa. Mi más?

Én természetesen nem tudom, hogy otthon Ázsia és Afrika istenhátamögötti koszfészkeiben hogyan éltek. Nem tudom, voltak-e online kecskéik és mekkora volt azok le/feltöltési sebessége. Azt sem tudom kik és hányszor takarítottak össze utánuk. Bár valami azt súgja, hogy egy idő után már nem volt higiénikus a falu körüli susnyásban sétálni. Fogalmam sincs, hogy mennyiben, milyen nehézségek árán sikerült a napi betevőjüket összegyűjteni az ENSZ-adományokból és mennyire étkeztek egészségesen.

A világsajtót bejáró felvételek szerint az élelmiszerosztás nem egyszerű dolog arrafelé és olyan népi sporteseményekkel jár, mint a százméteres menekülés lopott rizses zsákkal, miközben a többiek botokkal kergetnek és ha utolérnek, nem csak a rizst veszik el. Mindegy, szóval nem tudom.

Amint azt sem tudom, hogy miképpen alakultak ki azok az igények, melyeket az európai befogadó rendszerrel szemben támasztanak.

Azt azonban el tudom képzelni, hogy rövid időn belül beleőrülnek az unalomba. Nem embernek való dolog heteken, hónapokon, éveken keresztül tétlenül élni. Az ember az elmúlt évezredeket úgy élte le, hogy nap mint nap meg kellett küzdenie az életben maradásért. Félve merem csak leírni: így van genetikailag kódolva.

Véleményem szerint a nyugat hanyatlásának is egyik fő oka a semmi értelmessel ki nem tölthető szabadidő radikális megnövekedése az elmúlt ötven-száz évben. Az embereknek csak igen kis százaléka képes értelmesen eltölteni ezt a „szabad” időt. Nem tudom megfigyelték-e, de akik olyasmivel foglalkoznak, ami valóban érdekli őket, azoknak gyakorlatilag nincs szabad ideje. Még az ütődött önkéntes migránssimogatók is jórészt azért teszik amit tesznek, mert ez oldja az üres életükkel kapcsolatos görcsös unalmat és úgy érezhetik, hogy valami „jót” és „hasznosat” csinálnak.

Mármost úgy tűnik a migránsokat a fickifickin, a szociális segélyen és a gyors interneten kívül nem nagyon érdekli más. Nem nagyon vágyódnak a nyelvtanfolyamokra, a munkára, az érzékenyítő tréningekre és az öngondoskodásra sem. Érdekes módon, ez utóbbit a libsik sem nagyon ajánlgatják nekik, pedig nekünk évtizedek óta tömi vele a fejünket a szürkeállomány.

Tökéletesen abszurdnak tartom, hogy a migránsok szállásain takarítószemélyzet dolgozzon.

Eredetileg úgy szólt az indoklás, hogy azért importáljuk őket, mert vannak alja-munkák, melyeket az elkényeztetett nyugatiak már nem vállalnak. Ezért kell importálni olyanokat akik szívest-örömest elvégzik helyettük azt. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az importált, igénytelen munkaerő után az elkényeztetett nyugati takarítószemélyzet hordja el a szemetet és az ürüléket.

Akkor most ki végzi el az alja-munkát?

Tele van a nyugati sajtó a migránsszállásokon uralkodó állapotokkal. Szemét és kosz mindenütt, a takarítószemélyzet nem győzi, mert a lakók gyorsabban alkotják újra a rendetlenséget mint ahogyan ők rendet csinálnak. Valami azt súgja, hogy amennyiben nekik kéne összetakarítani maguk után, akkor jobban meggondolnák mit dobáljanak szét.

Azt látom, hallom a haladó sajtóban, hogy a röszkei táborban is infernális állapotok uralkodnak, mert az esőben befolyik a sátrakba a víz, eláztatja a csecsemőket és a Koránt. Pedig nem bonyolult a dolog annyira. Megfelelő helyet kell keresni és a felvert sátrat egy kapa segítségével körül kell árkolni. Bármelyik 10 év feletti cserkész megmutatja nekik hogyan. Máris nem folyik be a víz.

Ha elégedetlen vagyok az élelemmel a migránsszálláson akkor alapanyagokat kérek csak és főzök magamnak olyan kusz-kuszt, amilyen tetszik. Ha kérem, biztos adnak a főzéshez tevetrágyát is. A hazai ízek kedvéért még legyeket is kaphatok hozzá.

Az, hogy évekig élek egy táborban és mindent megkapok készen, az rossz hatással van az emberre.

Miképpen képzelik, hogy ezek után egyszer csak a maga lábára áll és gondoskodni kezd önmagáról. Szemmel láthatóan ahhoz „integrálják”, hogy semmit sem kell csinálni, mindent megkap ingyen – miért változtatna a későbbiekben ezen? Nagyon hamar megtanulják – vajon kitől? – a jogaikat. Berlinben például 20 migráns beperelte az egészségügyi és szociális hatóságot, hogy rákényszerítsék a szociális juttatások gyorsabb kifizetésére. Mert az nekik jár. Továbbá követelik az önálló lakások kiutalását is, mert az is jár. Szép szőke lányokat nem követelnek, azokat elveszik maguk.

Ahogyan elnézem a legjobb úton járunk hogy egy újabb, igazi, európai értelemben vett dologtalan underclass réteg jöjjön létre, mintha nem lenne nekünk éppen elég ezekből. Láthatóan a segélyből élés nyugati kultúrája az egyetlen kulturális elem amely a migránsoknak is tetszik. Elvégre a Korán is azt tanítja, hogy az igazhitűeknek a hitetlenek adójából kell megélni.

http://aristo.pestisracok.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »