Tiszta szívvel 1956-ban – 15. rész

Tiszta szívvel 1956-ban – 15. rész

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójához közeledve, az első változásokat követelő és független folyóirat, a Tiszta szívvel, s a bázisát jelentő „Kolhoz Kör” megalakulását, működését és történelmi jelentőségét mutatjuk be, mégpedig új sorozatunkban. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre leteszünk a közös asztalra egy anyagot a 60 évvel ezelőtt történtekről.

Tizenötödik rész

Meglehetősen pikáns kérdés, hogy a népi és az urbánus egyetemisták egy-egy vezéralakja miképpen látta 1956. október 6-át

„A Kolhoz-kör sem lehetett hosszú életű”

Gömöri György, az urbánusok egyik vezetője „Október hatodika – huszonharmadika főpróbája” című írásában emlékeztet rá, hogy Rajk Lászlót nem csupán rehabilitálták, hanem ünnepélyes újratemetésének a napját október 6-ára tűzték ki, amely „a nemzeti tudatban amúgy is gyásznap”. Mindez pedig sokak előtt a kemény kommunista, mégis ártatlanul kivégzett Rajkot „jelképesen a nemzet mártírjává avatta” – fejtegeti.

Emlékei szerint nem várta meg a szertartás végét, így az elhantolás után pár negyedéves bölcsész évfolyamtársával kifelé indult a sírkertből. „Pár perc múlva kis menet kanyarodott ki a temetőből, elején nemzetiszínű és vörös zászlóval. Egyetemisták voltak, köztük ismerősök; integettek is szaporán, hogy álljunk be. Eső ide, eső oda, átszaladtunk az úttesten, és csatlakoztunk a négyes vagy hatos sorokban haladó menethez” – hívja fel a figyelmet Gömöri, megjegyezve, hogy „Molnár János, 1956 legjobban informált, belügyminisztériumi jelentésekre támaszkodó hivatalos történésze szerint a tüntetést a bölcsészkaron alakult ún. Kolhoz-kör szervezte.” Gömöri György hozzáteszi, hogy az értesülés valószínűleg hitelesnek számít, hiszen akkoriban ő ugyancsak hallott erről. „Bár maga a Kolhoz-kör sem lehetett hosszú életű, hiszen nevével sem előtte, sem utána nem találkozunk a hazai vagy a nyugati szakirodalomban” – fűzi hozzá. Ez a megjegyzése hűen mutatja, hogy a „Kolhoz” szerepének jelentőségét többnyire elhallgatták, illetve csökkenteni próbálták…

 

A tüntetés valódi szervezői

Gömöri amúgy elismeri, hogyan szerveződött a történelmi emlékséta, amely rendszerellenes tüntetéssé alakult. „A két-háromszáz főből álló csoport többségét bölcsészek, más karok, valamint a Képzőművészeti Főiskola hallgatói alkották, s a szervezőknek – mint ez menet közben kiderült – a séta irányvonaláról is volt elképzelésük” – ecseteli. A demonstrációhoz csatlakozó Gömöri egyébként aktívan részt vett a tüntetésben, nemcsak saját, hanem más diákok visszaemlékezése szerint is.

A bölcsészek közül a népiek egyik vezetője Máté Imre „A koraszülött forradalom” című írásában nyomatékosítja: „a Hősök terén toporogtunk, ott terjesztették elő a képzőművészeti főiskolások, akik a ’kolhozzal’ együttműködtek, egy tüntetés ötletét. Név szerint Barna Éva és Darázs Mária.  Mi, kolhozosok ezt nyomban megszerveztük. A tüntető menetelésnek három fontos állomása volt: a Szovjet Nagykövetség, a Batthyány-mécses, és a Petőfi szobor.”

Ruszkik haza!

Máté Imre visszaemlékezése szerint a Szovjet Nagykövetség előtt hangzott el először: „Ruszkik haza!”. „Amint ott kiabáltunk, megjelent az ablaknál pongyolában egy csinos nő. Csókokat küldött. Megismertük: ’Cica’ volt, a Képzőművészeti Főiskola egyik aktmodellje, mellék (vagy fő?) állásként Andropov egyik kurvája.  Néhány nap múlva Cica elmesélte, hogy Andropov a függöny mögül kukucskált és igencsak be volt rezelve. Kérte Cicát, ha betörnének az épületbe, magyarázza el nekünk, hogy ő, Andropov, mindig a magyar nép barátja volt” – magyarázza Máté, hozzátéve, hogy Cica mellett még a magyar sofőr tartózkodott a követségen. Aztán, sok év múlva úgy hallották, hogy a sofőr és Cica is eltűntek…

„A Szovjet Követségtől a Batthyány mécseshez vonultunk. Ott az urbánus diákvezér, aki már a Kerepesi úti temetőben csatlakozott hozzánk, fölolvasta József Attila Hazám c. versét. Gömöri Györgyről van szó. Vele részben közös célt követve ellenfelek voltunk, de sohasem ellenségek” – jegyzi meg Máté Imre, aki egyébként a népi-urbánus viszonyról sajátosan vélekedett. Mint korábban jeleztük, Máté a Dobos Marianne által 2004-ben publikált „Akkor is Karácsony volt – Bölcsészek 1956-ról” című kötetben egyértelműsíti: „Az egyetemen akkor két reform mozgalom volt: a népinek és az urbánusnak nevezett. Bár én vidékinek, illetve nagyvárosinak mondanám (…) Nos, a dékánunk és helyettese által ’kitalált’ Kolhoz társaság volt a népi mozgalom intellektuális kemény magja.”

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

Az első rész ITT, a második ITT, a harmadik ITT, a negyedik ITT, az ötödik ITT, a hatodik ITT , a hetedikITT, a nyolcadik ITT, a kilencedik ITT, a tizedik ITT, a tizenegyedik ITT, a tizenkettedik ITT, a tizenharmadik ITT  és a tizennegyedik ITT olvasható.

The post Tiszta szívvel 1956-ban – 15. rész appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »