Tényleg túlzásba lehet vinni az edzést?

Tényleg túlzásba lehet vinni az edzést?

A kutatók már számos alkalommal megfogalmazták, hogy káros lehet a túl sok edzés, és talán van egy felső határ, amelyet ha valaki nem tart be, maradandó szívkárosodással is számolhat. Egy friss kutatás ennek épp az ellenkezőjét mutatta ki.

Egy új, olimpikonok bevonásával készült tanulmány segíthet eloszlatni a hosszú távú intenzív edzésről szóló hiedelmeket. Szemben ugyanis a korábbi feltételezésekkel, a szakemberek úgy vélik, az ilyen típusú testmozgás nem növeli a maradandó szívkárosodás rizikóját – írja a The New York Times.

Kóros megnagyobbodás

Korábbi tanulmányok szerint egyes sportolók egészségi állapota egészen aggasztó volt. 2011-ben például a svédországi maratoni sífutás férfi résztvevőit vizsgálták, és arra jutottak: a legelkötelezettebb sportolóknál – akik tíz év alatt a legtöbbször vettek részt a megmérettetésen vagy a leggyorsabbnak bizonyultak – nagyobb valószínűséggel alakult ki pitvarfibrilláció – egyfajta szívritmuszavar, ami növeli a stroke kockázatát –, mint a többieknél. A tanulmány szerzői ezért úgy vélték – bár ok-okozati összefüggést nem tudtak bizonyítani –, hogy az érintett sportolóknál a túlságosan megterhelő edzés vezethetett későbbi szívproblémákhoz.

Egy 2012-es kutatás már jóval rémisztőbb hatásokról is beszámolt. Ennél a szakemberek 40 férfiatléta szívét vizsgálták egy hosszabb állóképességi verseny előtt és után, valamint egy héttel azt követően. A kutatók szerint a jobb kamra a megmérettetés után megnagyobbodott, és lényegesen kevesebb vért pumpált ki, mint a bal.

Eltérő eredmény

A németországi Saarland Egyetem tudósai által publikált friss tanulmány ezeket az eredményeket kérdőjelezi meg: a szakemberek a kutatás során olyan atléták szívét vizsgálták, akik részt vettek edzéseken, de nem versenyeztek. Az adatokat olyan azonos korú – 30 és 60 év közötti – férfiak eredményeivel vetették össze, akik nem voltak sportolók. A tudósok azt feltételezték, hogy ha az éveken át tartó megerőltető testmozgás miatt károsodik az érintettek szíve, akkor az olyankor is kimutatható lesz, amikor azok a közelmúltban nem vettek részt versenyen.

Ennek ellenőrzésekor 33 idősebb sportolót vizsgáltak meg, köztük hat korábbi olimpiai triatlonost és evezőt, egy Ironman-világbajnokot, egy túrakerékpárost, valamint a müncheni maraton korábbi győztesét. Annak érdekében, hogy az eredmények a korábbi kutatásokkal összehasonlíthatók legyenek, nőket nem vizsgáltak, mivel mindeddig a legtöbben férfiakat teszteltek.

Nagy megméretés

A szakemberek a résztvevők mindkét csoportját szívvizsgálatnak vetették alá. Az eredmények a sportolók esetében valóban jelentős változásokat mutattak: a jobb kamra jóval nagyobb volt, és ugyan kisebb mértékben, de a bal kamra is megnövekedett. Azonban nem találtak arra utaló jeleket, hogy ez bármilyen mértékben befolyásolta volna a szív funkcióit. Ráadásul általánosan alacsony volt az atléták nyugalmi szívfrekvenciája, ami az egyik egyértelmű jele az egészségnek. Pitvarfibrillációt egyáltalán nem észleltek.

Összességében tehát nem találtak bizonyítékot maradandó károsodásra, kóros megnagyobbodásra vagy funkcionális problémákra – foglalta össze Philipp Bohm, a kutatás vezetője. Kollégáival úgy vélik, az eredmények azért különbözhetnek a 2012-es tanulmánytól, mert a sportolók szívét akkor közvetlenül a futam után vizsgálták, ez pedig még hatással volt a szívizmokra. A tanulmány tehát arra utal, hogy a korábban kimutatott károsodás csupán rövid távú, és egyáltalán nem aggasztó. Bohm azonban kiemelte: nagyobb és hosszabb távú vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy egyértelművé váljon: pontosan hogyan reagál a szív az igazán kemény edzésre.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »