Tények és terroristák

Tények és terroristák

Ezekben a napokban bírósági ítéleteken akadunk fenn. Ez amúgy is régi szokásunk, minthogy az igazság- és a jogszolgáltatás minden szintjének minden szereplőjéről tudjuk, hogy sunyik, huncutok, és ha nem is korruptak, minimum egy emberként lesik, mit várnak tőlük a felsőbb hatalmak. Arról nem is beszélve, hogy nekünk például konkrétan nincs szükségünk arra, hogy bármennyire is ismerjük a sok ezer oldalas anyaghalmokat, amelyek egyik-másik porfelkavarós ügyben felhalmozódnak az eljárások során, enélkül is bölcsen tudjuk az igazságot. A megérzéseink hajszálpontosak, mindig kisegítenek bennünket.

Vegyük előbb a Kúria keddi döntését, amelyben kimondta: a kormány nem sértette meg a szabályozást, amikor különleges kék áradatba fullasztotta bele az országot, jóval az októberi népszavazás hivatalos kampányidőszaka előtt. Az érvelés, amit mellé tettek a főbírók, nyakatekert ugyan, de ha jól értem, arról szól, hogy amikor Árpádék azt üzenték – Brüsszel helyett – a kedves embereknek, hogy a nyavalyás eurokraták városnyi menekültet akarnak sokat szenvedett piciny hazánk nyakába sózni, akkor nem tényt állítottak, hanem véleményt fogalmaztak meg. Illetve nem informáltak, inkább orientáltak. Ebből kifolyólag a „városnyi”, az „illegális”, a „menekült/migráns” kifejezések helyes vagy helytelen voltára vonatkozó elemzés nem lett volna elvégezhető.

Mármint a Kúria által. Mindenki végezze el magának, szabad a pálya, jó napot.

Mondjuk úgy rémlik, korábban mintha a kormány is hangsúlyozta volna, hogy azért kékezhet ilyen vehemenciával, mert ez a kampány még nem politikai, hanem társadalmi célú – tehát nem orientálnak, hanem informálnak –, de ezen ne vesszünk össze. Azért sem, mert a Kúriának igaza van. A plakátokon, a hirdetésekben, a szpotokban valóban nem szerepeltettek tényeket. A hazugság sem megfelelő kifejezés ide, a legjobban az üzenet szó révén közelíthető meg a lényeg. Ebbe egyrészt minden belefér, másrészt az üzenet mindent el is bír. Olyan, mint a nyomdafesték. Ha pluszban egyszerű is, akkor a hatékonysága is megfelelőnek bizonyulhat.

(Zárójelben jegyzem meg: a közhiedelemmel ellentétben a tények nem makacs dolgok. Ellenkezőleg: a tények a lehető legkülönfélébb módon magyarázható dolgok. Onnan lehet villámgyorsan megállapítani, hogy érdemes-e valakivel vitába bonyolódni, hogy kezd-e mondatot így: tény, hogy ez és ez, faktum, hogy így és így. Ha bárki is így tesz, haladéktalanul, csapot-papot hátrahagyva meneküljünk a közeléből. Vissza se nézzünk.)

Most pedig vegyük a másik ügyet. Melyben a terrorista Budaházy György első fokon 13 év fegyházat kapott a Fővárosi Törvényszéktől. A komplett Magyarok Nyilai-brancsot összesen mintegy 125-tel sújtották. Nem én vagyok Csintalan Sándor – úgy értem, nem engem vertek félholtra vascsövekkel, és remélem, ilyesminek soha nem is leszek áldozata –, így nekem eddig leginkább operett-terrorsejtnek tűnt ez a kompánia. Erre bamm: egyik pillanatról a másikra kiderül, náluk vérengzőbb, társadalmi békénkre veszélyesebb alakok alig-alig sertepertéltek hazánkban az elmúlt másfél évtizedben. Igaz, hogy azt az egy véres esetet leszámítva senki haja szála sem görbült – ám igenis görbülhetett volna! Egy melegbárra dobott Molotov-koktél alkalmas a görbítésre, kettő végképp.

Úgyhogy Szikinger ügyvéd ne bagatelizáljon, ne szerecsenmosdasson, ne mondjon olyanokat, hogy boldog az ország, amelynek ilyen terroristái vannak.

Az ország nem boldog!

Nem könnyű amúgy értelmeset kezdeni ezzel a kifejlettel. Azt célszerű elkerülni, hogy Budaházy-rajongónak vagy terrorcselekmény-relativizálónak tűnjék az ember. Nem véletlen, hogy a politikai szereplők zöme is csak késlekedve kommentálta az ítéletet, jó néhányuk meg sem szólalt, mások meg megakadtak a bevált hülyeségeiknél.

Pedig a képlet végső soron egyszerű. A mi saját, külön bejáratú kis terrorizmusunkkal való leszámolás és az a 13 – illetve 125 – év ugyanis nem szimplán tény. Vagyis az érintettek számára az – sokáig tart, lassan múlik el –, de a magasabb értelmét nézve valami más. Gondolom, ki is találták, hogy mi. Igen: üzenet. A keményebb, szigorúbb fajtából.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »