Te Péter vagy! És Te, Ferenc…?

Te Péter vagy! És Te, Ferenc…?

Egy vitatott lépés: a havannai nyilatkozat…

Azt hiszem, minden katolikusnak ismerős Jézus szava: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Máté 16,17-19.)

A legtöbben ebből a bibliai helyből vezetik le a pápaság intézményét, azonban van egy fontosabb idézet is, amit Jézus szintén Péter apostolnak mondott: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet” (Lukács 22,31-32.)

Miért hoztam elő ezeket a szentírási idézeteket? Mióta Ferenc pápa megkezdte szolgálatát, keresztény, de még katolikus körökből is sok kritikai éri. Bevallom, Ferenc pápa sok megnyilatkozása és intézkedése számomra is idegen, azonban eddig hallgattam, mert nem éreztem magamat illetékesnek megszólalni, azonban az őt ért kritikák ma már oly számosak és húsbavágók, hogy megtöröm hallgatásomat, hogy elmondjam gondolataimat.

Az első kérdés, hogy Ferenc pápa erkölcsi útmutatásai nem ássák-e alá a pápai tévedhetetlenség hittételét. Sokan abban a hitben élnek, hogy minden katolikus köteles hittételként (dogmaként) kezelni ezeket az útmutatásokat, a pápai tévedhetetlenség alapján – azonban a pápa csak abban az esetben tévedhetetlen, ha egy hitbeli vagy erkölcsi tanítást, mint az összes hívők legfőbb pásztora és tanítója véglegesen elfogadandónak jelent ki (ezt népszerűen ex cathedra-nak nevezik). A közhiedelemmel szemben az ilyen megnyilatkozások igen ritkák, utoljára erre XII. Pius pápa alatt került sor, amikor egy régen vallott hittételt, Mária mennybevételét dogmaként hirdetett ki. Ferenc pápa intézkedései és útmutatásai ettől még jogilag érvényesek, azonban semmi nem zárja ki, hogy egy későbbi időpontban akár ő, akár egy utóda módosítsa ezeket.

A második kérdés, hogy mi katolikusok az utóbbi évtizedekben a pápák személyét illetően igencsak el voltunk kényeztetve. II. János Pál ragyogó életszentsége, XVI. Benedek bölcsessége és türelme mintha azt bizonygatta volna tudatalattinknak, hogy a pápa megválasztásától kezdve mindenben tökéletes – azonban ez az állítás téves, már-már eretnekség. Emberek maradnak, hordozzák gyengeségüket, keresztjüket, s talán épp azáltal váltak naggyá és példaképpé, hogy ezekkel folyamatosan küzdöttek. Karol Wojtyla lengyel hazafi volt, ahogy a jóslat is megjövendölte: a szláv pápa, neki át kellett lépnie ezen, hogy egyetemes, katolikus emberré, minden nemzet atyjává váljon. Joseph Ratzinger fiatal korában azt a hazáját védte, amit akkor a náci rezsim képviselt, majd a hatvanas évek modernitása kísértette meg – de Isten segítségével rátalált a bölcsesség útjára. Jézus értük is imádkozott: „imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben”. Bergoglio „gyengesége” (nem bűne!) azt hiszem, más: latinos temperamentuma. Minden elé helyezi a befogadó szeretetet, gyakran a megfontoltság és bölcsesség elé is. Ha Benedek pápa szavaival ikont festett, ahol minden apró részletnek helye volt, minden tökéletesen illeszkedett, Ferenc pápa inkább impresszionista: elnagyolt, erőteljes vonások, nem törődik a részletekkel, se azzal, hogy szent indulatból mondott szavait sokszor félreértik. Neki talán ez a keresztje, s ha ez bánt minket, imádkozzunk, hogy az Úr megadja neki a Bölcsesség Lelkét.

Mi keresztények mostohagyerekek vagyunk?

A harmadik, hogy mi keresztények gyakran érezzük úgy, hogy Ferenc pápa időszakában mostohagyermekké váltunk. Mintha a pápának a más egyházhoz tartozó keresztények, a pogányok, a muszlimok, a homoszexuálisok fontosabbak lennének, mint mi, akik kitartunk a hitvallásban. Hosszan sorolhatnám itt ezeket a megnyilatkozásokat: görög katolikus testvéreink, akik a pápához való hűségüket sokszor a vértanúságig megtartották, mit érezhettek, mikor történelmi tévedésnek minősítették létrejöttüket? Miért muszlim, s miért nem üldözött keresztényeket fogadott be a pápa? A mi látható hitünk miért nem olyan értékes neki, mint a pogányok és a keresztény erkölcstől eltérő szexualitást megélőké?

Nem igazságtalan ez? Emberi szemmel mindenképp, azonban tudjuk, hogy Isten igazsága sokszor tűnik igazságtalanságnak itt a földön. Gondoljunk a tékozló fiúról szóló példabeszédre, amikor a hű fiú szemrehányást tesz apjának: „Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. – Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” (Lukács 15,29-32.)

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket: vajon a mi hűségünk Krisztus tanításához felért-e az idősebbik fiú hűségével és alázatával? Én a saját személyemben erre a kérdésre nem merek igennel válaszolni… De ha még képes lennék is azt mondani, hogy hű voltam, akkor sem csatlakozhatnék a fiú panaszához, mert a válasz ott van az Írásban: a hűség jutalma nem az ünneplés, nem a kedves szavak a pápától (bár, azért néha jól esne ez is), hanem az, hogy részesülünk Isten szeretetében, tanításában és a szentségekben. Mert az Atya ígérete több, mint amit ember remélhet, több, mint a felszínes boldogság: „te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied”.

A megválasztás éjszakája…

Ferenc pápa működése sok mindent lerombolt, ami nekem fontos volt a katolikus hitben: az ősiséget, a hagyományokat, amik Róma város alapításáig vezethetők vissza, a szertartásokat, azonban, ha felteszem magamnak a kérdést: vajon mindezek fontosabbak-e, vagy Krisztus keresztje, rá kell jönnöm, hogy ezek bár szép és értékes dolgok, nem érnek fel azzal az alapvető igazsággal, hogy Jézus szeretett minket és szenvedett értünk.

The post Te Péter vagy! És Te, Ferenc…? appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »