Kicsi a különbség, és az utolsó szavazókörre még várhatunk pár napig, de nagyon kicsi az esélye, hogy a Fidesz fordítson, ezt behúzta a Jobbik, megszerezve története első egyéni mandátumát. A szocik stabilan hozták a harmadik helyet, ami ugye pont semmire nem jó. Az LMP talán átlépi végül a 2%-ot is.
A Fidesznek két tanulság rögtön adódik. Az első, hogy a „centrális erőtérnek” valószínűleg meszeltek. Jól ki volt ez találva, hogy a szocik meg a jobbik nem szavaznak át egymásra, ők meg bőven 50% alatt is nyerők lehetnek. Miután Ózd megmutatta, hogy a „nem szavaznak át”-ra már nem lehet építeni, most egy klasszikus, dunántúli, „átnemszavazós” helyzetben szorultak le az élről. Pedig ha az elmúlt években volt istenigazából fideszes körzet, akkor Tapolca az volt. Már a körzethatárok módosítása után, tavaly itt olyan 20%-kal nyertek. És ez is kevés, Orbán Viktor fellépése is kevés. Abban persze még bízhatnak, hogy egy országos választáson azok a körzetek, ahol a Jobbik nem elég erős, ott majd „Veszprém-típusú” eredmény születik, ahol meg igen, ott „Tapolca-típusú”. De hát ehhez is győzni kell nagyon sok helyen, és ha itt nem megy, akkor hol fog?
A másik, hogy talán most már észreveszik, hogy a fő ellenfelük már nem balra van. És ez bizony nehéz ügy. A Fidesz egész identitásának nem kis része a gyurcsánytakarodj. Ezt betanulták, mesterien űzik, hatásos is, hiszen eltakarodott, és mint Tapolcán, de akár még Ajkán is láttuk: a többség nem is kívánja vissza. A gond csak az, hogy közben új front nyílt ellenük, amely jobban fenyeget mint a „ballibák”. És közben a Fidesz meg a Jobbik szavazótábora közt hagyományosan van átjárás. Emiatt soha nem vetődött fel komolyan, hogy éles szembenállást alakítsanak ki, inkább feladtak valamennyit a saját identitásukból és próbálták magukhoz vonzani a tábor e részét. Hát ez most nem sikerült.
A Fidesz simán lenyomta a baloldalt azzal, hogy átvett klasszikus baloldali programpontokat (a vizitdíj ellenzése vagy a rezsicsökkentés mi más lenne?) akár a korábbi programja feladása árán is. Eddig a Jobbikot is féken tartotta azzal, hogy a retorikájuk nagy részét magáévá tette. A régi, 1998-2002 közötti Fideszt már rég eltüntette ez a két stratégiai lépés. Most van még 1-2 évük, hogy vagy a régi identitást újrateremtsék, vagy újat alkossanak. A képességeikből valószínűleg egyikre sem futja. Marad hát a taktikai harc: ki tud-e fejleszteni és ki akar-e fejleszteni a Fidesz egy működő „harceljárást” a Jobbik ellen? Mert a további gyurcsányozás láthatóan csak Vonáékat erősíti, őket már nem.
Forrás:kard.blog.hu
Tovább a cikkre »
