Talak, talak, talak!

Talak, talak, talak!

Az indiai legfelsőbb bíróságnak nemrégiben feltűnt, hogy él az országban 155 millió muszlim, aki nem egészen úgy gondolkodik a párkapcsolatokról, mint a többi ember. Konkrétan arról van szó, hogy a régi szép népszokás szerint ők nem papírral vagy bírósági döntéssel válnak el házastársuktól, hanem a férj egyszerűen kimondja, hogy talak, talak, talak, amely varázsige az arab elválni szó bravúros megtriplázása, és azzal illa berek, nádak, erek, máris fuccs a házasságnak. Fájdalom, arról nem érkezett hír, hogy nők talakozhatnak-e, de dacára az iszlám legendás nőpártiságának, élünk a gyanúperrel, hogy ilyen módon csak férfiak bocsáthatják el feleségüket, nagyjából olyan empátiával, ahogyan a sivatagban a megszáradt teveszart rugdossa arrébb a fáradt vándor.

Az indiai muszlimok izgalmas napokat élhetnek át mostanság, tekintve, hogy a hatóságok nemrégiben megtorpedózták egy másik szuper népszokásukat, jelesül azt, hogy sms-ben küldjék el a talak, talak, talakot szeretett asszonykájuknak. Erre azért volt szükség, mert előfordult például, hogy a feleséget brutálisan megerőszakolták, erre a Dubajban dolgozó férj egyszerűen megragadta a telefonját, és bepötyögte Ady Endre elbocsátó szép üzenetének mohamedi változatát. Az indiai muszlimok fejlett igazságérzetét bizonyítja, hogy a válás után a gyermek mindig az apukával marad, akit a család egy másik nőtagja, mondjuk, a nagymama nevel fel – a megtalakolt nő pedig menjen, amerre lát, minek erőszakoltatta meg magát, csak szégyent hozott az urára.

A tárgyilagossághoz hozzátartozik, hogy a talak a térségben állítólag csak az indiai muszlimok joggyakorlata, Bangadesben és Pakisztánban tiltják az ilyesmit, de legyünk teljesen őszinték, nincs a világon olyan hatóság, amely pontosan tudná, mi folyik eldugott falvak mélyén. Vagyis mindenki döntse el maga, hogy pakisztániak, bangladesiek milliói vajon az iszlám joggyakorlatához hűek-e, vagy némi párkapcsolati terápia és békéltető tárgyalás után vagyonmegosztással egybekötött válópert rendeznek Allah nagyobb dicsőségére.

Én halkan az előbbire szavazok. Annak megjegyzésével, hogy ahol egy feleséget három szóval élőhalottá tesznek, ott hisznek a boszorkányokban, nyállal gyógyítanak, és ha valamiért nem tetszik a most született gyermek, simán elássák hátul, a kiskertben.  

Mindez nem probléma, csak ugye, állítólag ezzel a virágzó civilizációval kellene frigyre lépnünk. Mert az nekünk jó. És jó az ATV hölgykoszorújának, Papp Réka Kingának, Karafiáth Orsinak meg a többinek, akik érdekes bogárként, szeretetre méltó kutyuliként tekintenek a bevándorlókra, miközben a legjobb úton vannak afelé, hogy életük vége felé egy nekrofil olajbogyó-kereskedő ötös számú ágyasai legyenek.

Az álmoskönyv szerint a saría nem pusztán ajánlás, mint a teljes európai életforma, hanem kötelék. És azt is írja az álmoskönyv, hogy mindig az kerekedik felül, aki feltétel nélkül hisz, szemben a kétkedővel. Hogy 1248 és 2018 nem fér meg egymás mellett, világos, csak éppen egyáltalán nem biztos, hogy a középkorban élő drága muszlim barátunk tekintettel lesz a műholdakra, a Bajnokok Ligájára, a kéksajtokra, és mindarra, amit a nyugati civilizáció eddig felmutatott. Konkrétan fogja és elveszi másoktól, ami neki megtetszik, hiszen ami neki megtetszik, az egyidejűleg jár is neki. Papp Réka Kinga és Karafiáth Orsi még nem tudja, de a hozzájuk hasonló nagy pofájú, férfiakat kioktató, erőszakos liberátoroknak cseppet más osztályrészt szántak a nagy szakállas lovagok, mint amit szociológia szemináriumon mondtak nekik.

Nekünk, akik helyettük is gondolkodunk, más fogalmunk van a nőkről. Úgy gondoljuk, hogy aki három szóval elbocsátja a feleségét, elveszi a gyerekét, nem kedves menekült, hanem barbár állat. Mi, európaiak valahogy úgy vagyunk a szerelemmel, hogy meglátunk egy másik embert, aki optimális esetben ellenkező nemű, kölcsönös érzések gyúlnak ki bennünk, megismerjük egymást, összeköltözünk, családot alapítunk. Aztán ha balul sült el a dolog, elmegyünk a bíróságra és szétválunk. India, Pakisztán mélyén meg úgy megy ez, hogy a vének tanácsa dobókockával, sorshúzással összesorsolja a fiúkat és lányokat, lehetőleg még gyerekkorban összeadják őket, mert az úgy jó, aztán ha bármi gikszer van, talak, talak, talak, és asszonyka takarodik, ahova tetszik neki, lehetőleg a temetőbe. Nem mondom, hogy ezzel baj van, engem minden népszokás nagyon érdekel, de ugyanezt a nyitottságot Rékakingától és Orsitól is elvárom.

Különben közéleti talak, talak, talakot rendezünk, és az nagyon csúnya műsor lesz.

Szentesi Zöldi László – www.888.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »