Szuvorov hiába volt korának egyik legkiválóbb hadvezére, a cárt nem tudta lenyűgözni

Szuvorov hiába volt korának egyik legkiválóbb hadvezére, a cárt nem tudta lenyűgözni

288 éve, 1729. november 24-én született Alekszandr Vasziljevics Szuvorov, az orosz hadművészet és hadtudomány egyik megalapítója. Gazdag hadászati, harcászati tudományos hagyaték maradt utána, emlékét az 1942-ben alapított Szuvorov-rend is őrzi.

Katonacsaládból származott, dédapja svéd századosként települt Oroszországba, nagyapja az ezredesi rangig vitte, apja I. Péter harcostársaként tábornok és szenátor lett. Apja keze alatt ismerkedett a hadi tudományokkal, nyelveket tanult, közben edzette születésétől fogva gyenge fizikumát. 13 évesen kezdte a szolgálatot közkatonaként a szemjonovszkojei gárdaezredben, 6 év múlva káplár, 25 évesen tiszt lett, főhadnagyként került az ingermanlandi gyalogezredhez.

Az 1756-63-as hétéves háborúban ezredessé léptették elő, az 1768-1772-es Lengyelország elleni háborúban ő vette be Krakkót, a háború végén vezérőrnagyként már hadosztálynak parancsnokolt. 1773-ban a török frontra kérte magát, ahol 1774 júniusában Kozlodujnál döntő győzelmet aratott, ami után Törökország kénytelen volt kijutást biztosítani Oroszország számára a Fekete-tengerhez. Két hónap múlva II. Katalin cárnő parancsára Pugacsov paraszthadaira mért vereséget, felszámolta a doni kozák erőket, 1783-tól a kubáni és budzsáki tatárok ellen hadakozott.

Az újabb, 1787-1791 közötti orosz-török háborúban Szuvorov harmincezres hadtestével 1789 júliusában Focsaninál szétverte Oszmán pasa seregét, szeptemberben négyszeres túlerő fölött diadalmaskodott a (romániai) Rimnicu folyónál, 1790 decemberében bevette Izmail erődjét. Az orosz erők főparancsnokaként 1794 októberében ő verte le Lengyelországban a Kosciuszko-felkelést, a jutalom tábornaggyá való előléptetése volt. Dél-Oroszországban állomásozva írta meg 1796-ban A győzelem tudománya című művét, amelyben több évtizedes katonai tapasztalatait összegezte. Az írás szellemisége szemben állt az új cár, I. Pál porosz felfogásra épülő katonai reformelképzeléseivel, emiatt Szuvorov kegyvesztett lett, a novgorodi kormányzóságba száműzték.

Amikor 1799-ben összeállt a második franciaellenes koalíció, a szövetségesek kérésére a cár Szuvorovot nevezte ki az itáliai orosz-osztrák seregek főparancsnokává, s ő felszabadította Észak-Olaszországot. Ezt követően erőit 1799 szeptemberében az Alpokon keresztül Svájcba irányították, hogy onnan támadjon Franciaországra, a hadi helyzet alakulása miatt azonban – a bekerítést és a részenkénti felmorzsolódást elkerülendő – kelet felé kellett fordulnia. Az orosz csapatok háromszoros ellenséges túlerőtől szorongattatva, több hágón keresztültörve, folyamatos harcban, de a szétverést elkerülve végül kijutottak Ausztria területére. I. Pál 1799 októberében felmondta a szövetséget Ausztriával. Hazahívta a generalisszimusszá előléptetett, de ismét kegyvesztetté vált Szuvorovot, aki betegen érkezett vissza Szentpétervárra, s 1800. május 18-án meghalt. Gazdag hadászati, harcászati tudományos hagyaték maradt utána, emlékét az 1942-ben alapított Szuvorov-rend is őrzi.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »