2013-ban nagy port kavart fel az úgynevezett nyelvvizsgabotrány. Akkoriban, de még két-három évvel utána is, teljesen felesleges lett volna megemlíteni azt, hogy azért nemcsak fekete-fehér, hanem bizony szürke árnyalata is van ennek az ügynek. Azt hiszem, hogy most már megérett az idő erre is, így ha megengedik, elmesélnék néhány dolgot arról, hogy milyen botrányos eljárás is zajlott/zajlik az orrunk előtt, mégis néma csendben.
Az nyomozásról:
Amikor a titkosszolgálaton keresztül, lehallgatásokkal, megfigyelésekkel, kamerafelvételekkel stb. megalapozták az eljárást, akkor kijelölték a Pestvidéki Nyomozó Ügyészséget, hogy folytassa le az eljárást. A nyomozás vezetője dr. Marafai Tamás lett. Itt fontos megjegyezni, hogy már ekkor megkülönböztettek bűnszervezeti részt (vizsgáztatók, toborzók stb.) és általános részt (vizsgázók). A bűnszervezeti részhez tartozó személyeket dr. Marafai hallgatta ki, a vizsgázókat viszont nem tudta, hiszen a tanúk és gyanúsítottak száma meghaladta az ezret. Erre a feladatra az ország több pontjáról rendeltek be ügyészeket. Csakhogy a berendelt ügyészek tudták, hogy akármilyen munkát is végeznek, nem nekik kell majd a hibákat helyrehozni, így leginkább a „Teszek rá!” hozzáállás jellemezte őket.
A kihallgató ügyészek minden behívott tanú és gyanúsított esetében csupán egyetlen dolgot tettek meg, kihallgatták őket. Hiába mondtak olyat a tanúk, ami alapján gyanúsítottá kellett volna válniuk, nem foglalkoztak vele, hiszen akkor még egy nyomozati cselekményt végre kellett volna hajtaniuk. Hiába nyújtottak be a gyanúsítottak indítványokat, adtak át konkrét bizonyítékokat, neveztek meg tanúkat, akik az ártatlanságukat tudták volna bizonyítani, senki sem foglalkozott velük. Az ügyiratban hatalmas részt képeznek a benyújtott indítványok (szembesítésekre, kihallgatásokra, bizonyítási kísérletekre stb.), melyeket az ügyészek egymás után pakoltak. Csakhogy – bár törvény írja elő, hogy válaszolni kell az indítványra – egyikre sem adtak választ. Ráadásul egyiket sem vizsgálták ki.
Fontos megjegyezni, hogy a titkosszolgálati megfigyelések, lehallgatások csak 2012 nyarán kezdődtek, így az ezelőtt vizsgázó gyanúsítottakra sok esetben nem volt érdemi bizonyíték. Akinek nem volt a neve valamilyen listán, vagy nem ismerte el az elkövetést, azt maximum feltételezések alapján, vagy egy ember bemondása után gyanúsították meg. Az „egy állítás – egy tagadás” elve felett nagyvonalúan elsiklottak. Hogy tettek-e kísérleteket újabb bizonyítékok beszerzésére? Természetesen nem.
A nyomozás mélypontját mégsem ez jelentette, hanem amikor az egyik, régóta előzetes letartóztatásban lévő személynek az ügyész – jegyzőkönyvben rögzítve – felajánlotta, hogy kiengedik az előzetes letartóztatásból, ha mond még neveket. Természetesen ez a személy bemondott még több tucat nevet (valószínűleg a Barack Obamát és Orbán Viktort is mondta volna, ha bízott volna benne, hogy elhiszik), melyek között érezhető feltételezések, sőt, egyszerű keresztnevek is voltak, vezetéknév nélkül. Ez persze nem minden! Most tessék megkapaszkodni! Amikor egy-egy ilyen név bemondásra került, akkor az ügyész nem próbálta meg a törvény által előírt módon, fényképtablóból, vagy fényképmellékletből felismertetni a lehetséges elkövetőt, hanem előfordult, hogy kinyomtatta annak az embernek a személyiigazolvány-törzslapját, akiről feltételezte (minden bizonyíték nélkül), hogy róla lehet szó, majd a fényképet a személyes adatokkal a kihallgatott elé tette, hogy róla van-e szó? Na, vajon eredményes felismerés következett? Na nem minden esetben jártak el így, mert bizony előfordult az is, hogy a „valamilyen Gábor, aki az előző személynek valamilyen ismerőse lehetett” mondat alapján, a fénykép bemutatása nélkül lett valakiből gyanúsított. Miért éppen ő? Mert Gábornak hívták. Ennyi.
A gyanúsítás szövege is megér egy-két szót. Kivétel nélkül minden vizsgázóval egy konkrétumok nélküli gyanúsítást közöltek. Ez nagyjából úgy hangzott, hogy az adott személy megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy valahol, valamikor, valamennyi pénzt adott át valakinek, hogy valós nyelvtudás nélkül szerezzen nyelvvizsgát. Amikor az ember rákérdezett, hogy mégis kinek, hol, mikor és mennyi pénzt adott át, akkor kiderült, hogy erről az ügyésznek fogalma sem volt. Előfordult, hogy egy lánnyal egy másik embernek szánt gyanúsítást közöltek. Vagyis angol helyett német nyelvet, rossz várost, és rossz évet írtak be. Persze ezzel sem törődtek, mert ugyebár jó ez úgy. Az sem érdekelte az ügyészeket, hogy olyan embert is meggyanúsítottak, akinek már volt több felsőfokú nyelvvizsgája, az érintett nyelvből pedig szaktolmácsként is tevékenykedett már. Normális esetben ugyebár azért feltenné a kérdést bárki, hogy mi érdeke származhatott volna abból, hogy vegyen magának egy sokadik nyelvvizsgát? Az ügyészek viszont nem így gondolkodtak, őket simán csak nem érdekelte ez sem.
Egy kis szösszenet még az ígérethez, mely szerint a gyanúsítottat kiengedik az előzetes letartóztatásból, ha mond még neveket:
Btk. 303. § Kényszervallatás: (1) Az a hivatalos személy, aki annak érdekében, hogy más vallomást vagy nyilatkozatot tegyen, illetve ne tegyen, erőszakot, fenyegetést, vagy más hasonló módszert alkalmaz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A magyarázó rész kimondja:
„…A más hasonló módszert ügyenként kell megítélni, ilyennek minősülhet pl. a fogva tartott személynek különböző előnyök ígérése a beismerés fejében.”
Nos, nagyon úgy néz ki, hogy bizony az eljáró ügyész, dr. Marafai Tamás konkrétan bűncselekményt követett el, ezt mégsem vizsgálta senki. Nem vizsgálja jelenleg sem senki. Viszont a kényszervallatás során beszerzett nevek miatt még a mai napig is több tucat ember ellen folyik eljárás. Ezek jellemzően azok az emberek, akik nem fogadták el később a menekülési utat, vagyis a vádhalasztást, hanem az igazuk bizonyítása céljából inkább vállalták a bírósági eljárást!
Amikor aztán az ügyészség már nem akart, vagy nem tudott tovább foglalkozni az üggyel, akkor felterjesztette azt a Mornori Járásbírósághoz. Naná hogy ott is látták, hogy mekkora a baj az üggyel, így próbáltak tőle szabadulni, minden lehetséges eszközzel. Csakhogy ez nem sikerült, mivel a többi bíróság is foggal-körömmel harcolt, hogy ne hozzájuk kerüljön. Maradt tehát az ügy a Monori Járásbíróságon, és megkapta dr. Szegedi Gyöngyvér.
Valakinek ismerős ez a név? Nem? Akkor segítek! Dr. Szegedi Gyöngyvér az a bírónő, aki hét év letöltendőt ítélt a fagyállós borosgazdának, életfogytig tartó fegyház helyett csak öt év börtönt szabott ki a 10 éves kisfiát agyonverő dunaharaszti "apára", valamint aki felfüggesztettet adott a gyermeküket kínzó és éheztető, szülőknek titulált szigetszentmiklósi állatoknak.
Ez a bírónő viszont nem akadt fenn a már vázolt, alapvető problémákon. Az eljárás során folyamatosan éreztette a terheltekkel, hogy egy szavukat sem hiszi el, sőt sértegette őket, flegmán beszélt velük, amikor pedig ez nekik nem tetszett, akkor felháborodva fenyegette meg őket rendbírsággal, hiszen vele ugyebár senki nem beszélhet úgy, ahogy ő beszél másokkal. A lánynak, akivel rossz gyanúsítást közöltek, kijelentette, hogy „Nem szüntetem meg az eljárást! Ön igazán sejthette, hogy miért hallgatják ki!” Tetszik érteni? Nem számít, hogy megalapozatlan, ezáltal törvénytelen az eljárás, mert a gyanúsított SEJTHETTE, hogy miért hurcolják meg! Más alkalommal, nyíltan igazat adott a korábban vázoltak alapján kényszervallatott személynek, amikor azt állította, hogy hat év távlatából egyértelműen felismer egy embert, akit összesen kétszer látott, ismétlem, hat évvel korábban. Amikor a „felismert” ember közölte, hogy ez érdekes, mert húsz kilót hízott, szakállat növesztett és szemüveges lett azóta, akkor a bírónő ennyit mondott csak: „Talán kicserélték a fejét?” Egy gyanúsítottat már-már zaklatva faggatta, hogy miután bevonták a nyelvvizsga-bizonyítványát éppen emiatt az eljárás miatt, miért nem ment el még egyszer ugyanebből a nyelvből vizsgázni. Szerencsétlen ember vagy háromtucatszor mondta el, hogy neki van érvényes nyelvvizsgája, hiszen nem követte el a bűncselekményt, de ebbe a bírónő nem nyugodott bele. Emelt hangon szólította fel a kihallgatottat, hogy akkor is válaszoljon a kérdésre! Amikor emberünk megismételte az előzőket, akkor rárivallt, hogy ezt már hallotta, mondja meg a szerencsétlen… és így tovább. A védőnek kellett közbe lépnie, és leállítania a bírónőt. Személy szerint velem is hasonlóan bánt, de ezt ugyebár nem írom le részletesen, hiszen abból kideríthető lenne, hogy kin kell bosszút állni. Az már csak hab a tortán, hogy többen is jelezték neki, hogy az ügyész valószínűleg jogsértően járt el a kihallgatás során, de ez szemernyit sem érdekelte.
Még egy érdekesség a végére:
Az ügyészség, csak hogy szabaduljon valahogy az eleve hibás és sok tekintetben törvénytelen eljárástól, minden vizsgázónak felajánlotta a vádhalasztás intézményét. Ez annyit jelent, hogy ügyészi intézkedést róttak ki rájuk, nem büntetést. Vagyis nem kell bíróság elé állniuk, nem kapnak ítélet, nem lesz priuszuk. Ezért mindössze annyit kell tenniük, hogy két éven át nem követnek el bűncselekményt. Kevés számú gyanúsított kivételével ezt el is fogadták az érintettek. Akik nem, azok inkább vállalták a bíróság ítéletét, hogy kiálljanak az igazukért. Ezen talán el kellene gondolkodnia dr. Szegedi Gyöngyvérnek, de úgy tűnik, hogy nála már eldöntött tény, hogy mindenki bűnös.
A BRFK is érdekes módon járt el (talán törvénytelenül is). Azok ellen a rendőrök ellen, akik elfogadták a vádhalasztást, azonnal megindítottak egy kifogástalanéletvitel-vizsgálatot. Hiszik, vagy sem, egytől-egyik minden érintett rendőrnél megállapították, hogy olyan életvitelt folytat, ami miatt le kell őket szerelni. Valahogy elég koncepciós eljárásnak tűnik ez, hiszen legalább egy rendőr azért csak lehetett volna a sokból, aki átmegy a vizsgálaton! Kiss Ernő tábornok nem folytatott ilyen életvitelt, amikor oldalba vizelte az ORFK épületét, amikor mezítláb, merev részegen aludt egy padon, vagy szintén merev részegen, leparkolt a Margit hídon, keresztben. Gergényi sem, amikor 2006-ban parancsot adott a rendőreinek. Esetleg emlékeznek még Garamvölgyire, aki talaj részegen adott interjúkat a televíziónak, mint rendőrségi sajtószóvivő? Ők kifogástalan életvitelt folytatnak ugyebár! A vádhalasztással érintettek viszont kivétel nélkül kifogásolhatóak! Talán kellene Budapest rendőrfőkapitánya ellen is indítani egy ilyen vizsgálatot, hátha kidob valamit a gép. Mondjuk egy hivatali visszaélés bűntettét, ha mást nem is!
Martin-Kiss Éva
– Négy év börtönbüntetést kapott első fokon a nyelvvizsgabotrány fő vádlottja
– Jobbik: mindenki nyilatkozzon a nyelvvizsgájának hitelességéről!
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
