Szőcs László: A példa ereje

Halottakról vagy jót, vagy semmit – tartja a mondás. De áll-e ez az ünnepeltekre is? Ezt írná elő az illem, ám ebben az esetben ez a cikk hamar véget érne. Kevéssé volt ugyanis lelkesítő szembesülni a pénteki hírrel, hogy egy tíz évvel ezelőtt alapított civil szervezet, az atomfegyverek betiltásáért küzdő nemzetközi kezdeményezés, az ICAN érdemelte ki az idei Nobel-békedíjat.

 

Félreértés ne essék: semmi okunk nincs kételkedni abban, hogy a genfi szervezetnél tisztességes szándékú emberek munkálkodnak egy egyébként nemes cél, a világbéke érdekében. Minden bizonnyal kitüntetésre érdemesek. Mi azzal vitatkoznánk, hogy a Nobel-díj-e az a kitüntetés.

 

Szervezetnek általában nem szerencsés odaítélni ezt a díjat. 2013-ban például szintén egy betűszavas fórum, a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) találtatott a legérdemesebbnek. De négy év távlatából vajon – akár csak olvasóink közül – hányan emlékeznek erre, és kit pontosan mire motivált ez az elismerés?

(…)

Mianmarban (Burma) Aung Szan Szú Kji éppen most okozott csalódást azoknak, akik azt várták tőle: a muzulmán rohingyák üldöztetése ellen is fellép. Nyolc évvel ezelőtt Barack Obama, egy alig bő fél éve hivatalban lévő elnök kitüntetése is jobban emlékeztetett egy megelőlegezett szaktanári ötösre, mint egy életmű elismerésére. Sokat vitatták Henry Kissinger vagy Jasszer Arafat díjának indokoltságát is. Mások – mint Anvar Szadat vagy Jichák Rabin – akkora gyűlöletet váltottak ki, hogy szélsőségesek megölték őket. De talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy – a teljesség igénye nélkül – Kalkuttai Teréz anya, Lech Walesa vagy Nelson Mandela elismeréséből milliók merítettek erőt a saját harcukhoz. Ők a legpozitívabb példák.

 

Ismerjük el: az atomfegyvermentes világ nemes eszmény. De legyünk őszinték is: belátható időn belül nincs realitása.

 

Kisebb eredményeket persze el lehet érni, például a taktikai fegyverek kivonását egyes nyugat-európai országokból. Ám az öt elismert atomhatalom – merő véletlenségből az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja – nem fog lemondani erről az elrettentő eszközről.

 

Mert az atom elsősorban az: elrettentő eszköz. Normális ember nem akar még egy Hirosimát. De olyan világot sem szeretnénk, amelyben csak egy államnak van atomfegyvere, és az mondjuk Észak-Korea. A „Rakétaembert” nemhogy egy civil szervezet, de az egész világ sem tudja jobb belátásra bírni.

 

Magyar Idők – Szőcs László: A példa ereje 
kép: CNN


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »