Szőcs Géza szerint is kudarc a kormány médiapolitikája

Szőcs Géza szerint is kudarc a kormány médiapolitikája

Szőcs Géza szerinte a kormány szemszögéből a legkudarcosabb terület a médiapolitika. A csütörtökön megjelent Heti Válaszban a politikus bírálta a túlzott bürokráciát és a Liget-projektet, és kifejtette: bármikor tárgyalóasztalhoz ülne Heller Ágnessel vagy Demszky Gáborral. A miniszterelnök kulturális tanácsadója miniesszéket írt különböző aktuális témákról a hetilap új, konzervatív értelmiségieket megszólaltató sorozatában.

A miniszterelnök főtanácsadója szerint „a közszolgálati média leépülése szívszorító történet”, a médiatörvénynek az időzítése és a kommunikációja volt rossz, és kudarcnak nevezte, hogy „a kormány elveszített hozzá mindig lojális, nagyon fontos lapokat és újságírókat…” A kudarcok között kitért a netadó utóbb elvetett ötletére. Szerinte az eset azt bizonyítja, hogy képes a kormányzat az önkorrekcióra – vélekedett a Heti Válasznak a politikus-költő.

„Nagy formátumú egykori bajtársak”

A nemrég elhunyt Esterházy Péterről úgy vélekedett: annak a nemzedéknek a tagja, amely még képes volt a konszenzusra. Úgy gondolja: ha nagyon nagy lenne a baj, bármikor leülne egy asztalhoz Heller Ágnessel, Hiller Istvánnal, Kovács Lászlóval, Demszky Gáborral, „Rajk Lacival”, Haraszti Miklóssal, de „politikai és szellemi liliputiakkal” és „túlkompenzáló újonnan jöttekkel” szerinte nincs értelme dialógust folytatni.

A magyar bürokráciáról is kemény szavakat írt le a miniszterelnök főtanácsadója, állítása szerint „a magyar bürokrácia bestialitásához fogható államigazgatási gyehennával és mefisztói álnoksággal még nem találkozott”. Ez annak kapcsán jutott eszébe, hogy – elmondása szerint – szerzői jogi bonyodalmak miatt a tévében hosszú ideig nem kerülhetett képernyőre az a 60 millió forintból készült dokumentumfilm-sorozat, amelyet a milánói expó alkalmából készítettek.

Az a baj, hogy túl sok az építész

Szőcs beszámolt arról is, hogy a Milánói Világkiállításon való magyar részvételt megnehezítette a korrupciós környezet és az olasz fél kiszámíthatatlansága, viszont úgy nyilatkozott: ő és a munkatársai nem kentek meg senkit, hogy meggyorsítsák az adminisztrációt. A milánói magyar pavilont, és a féléves, több mint ötmilliárd forintot felemésztő olaszországi magyar jelenlétet számos kritika érte. Szőcs Géza a Heti Válaszban hangulatkeltésről beszélt. Elismerte, hogy a magyar építészszakma majdnem egészében ellenséges volt a pavilonnal, de ő ezt arra vezeti vissza, hogy „ennyi jó építész nem tud megélni” a magyar piacon, és ez „kívülről érthetetlen” konfliktusokba torkollik.

Végül mégis hazatér Magyarországra a magyar pavilon, vagyis a Sámándob, és Karcagra kerül. Az olaszok Szőcs elmondása szerint szerették volna megtartani a pavilont – fizetni nem fizettek volna érte –, de végül visszakoztak. Tegnap született meg a kormányhatározat arról, hogy az épületet Karcagon építik fel újra.

Szőcs szerint zsinagógákat robbantanak majd a bevándorlók

A migrációról azt mondta: szerinte az iszlám fenyegetés Európának, és a bevándorlók előbb-utóbb „zsinagógákat fognak robbantani”. Viszont befogadná a kopt és szíriai keresztényeket, az üldözött buddhistákat és a tűzimádó hitű perzsákat, sőt a „tüdővészes tamil öreganyókat” is.

A Liget-projekttel szemben az egykori kulturális államtitkár a teljes városrészre kiterjedő rehabilitáció, az Andrássy-negyed megvalósulása mellett volt; azt mondta, részben azért állt fel az államtitkári székből, mert ez nem valósulhatott meg, csak egy része, a Múzeumi Negyed (Liget-projekt), amelybe őt már nem vonták be. Egészséges fák kivágásával nem ért egyet, ha pedig a Ligetben kivágott fák tényleg betegek, „nem lett volna szabad olyan látszatba keveredni, mint ami kialakult”.

Szerinte az Országos Széchényi Könyvtár helye a Nemzeti Múzeum mögött lett volna, de ezt elmondása szerint nem politikai vereségként éli meg; tudomásul veszi, hogy ez a megoldás jóval többe került volna, mint a budai Várban hagyni a könyvtárat.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »