Szlovákia képes nagyvilági lenni, de Pozsonyra ez nem vonatkozik

Szlovákiára elsőként tölti be az EU soros elnöki tisztségét. Az Európai Unió számára pedig ez az első esély, hogy megismerje, milyen is ez az ország valójában, és miképpen működik. A  Cseh Rádió egykori pozsonyi tudósítójának, Vojěch Bergernek ezzel kapcsolatban már megvan a saját tapasztalata.

 

Elsőként 2010 nyarán tudatosítottam. A Pohoda fesztiválon való részvétel teljesítette az elvárásaimat: nagy volt, zsúfolt és jól szervezett, mi pedig Trencsénben az egyik sarkon szerettünk volna valamit vacsorázni. Kérésünket, hogy a pizza maradékát legyenek szívesek elcsomagolni, a vár alatti téren dolgozó felszolgálónő azzal intézte el, hogy az asztalra rakott egy darabka alufóliát és egy celofán tasakot.

 

A felszolgálónő „tessékje” még sokáig a fülemben csengett. A világi élmények egyszerre találkoztak a vidékiekkel. Az egyik legjobb európai fesztivál, és egy életunt pincérnő, aki az étteremből önkiszolgálót csinál. Ez a különös „kettősség” érzés négy évig megmaradt bennem.

 

Nem mintha Szlovákiában hiány lenne a szép helyekből és a nagyszerű élményekből, csakhogy a vendég gyakran egy csomagolásban kapja meg őket a rosszakkal együtt. De ez milyen képet hagy az ország egészéről a vendégben? És itt nem csak arról a híres vitáról van szó, amiről már mások papírhegyeket írtak, miszerint „vendégszerető vagy sem a szlovák nemzet?”

 

(…)

 

A „kettő az egyben” benyomást Szlovákiáról határozottan erősíti Pozsony is. Miközben bárhol a régiókban sanyarú az iskolaügy, az egészségügy vagy éppenséggel a polgári együttélés, a fővárosban még mindig az a benyomás  uralkodik, miszerint „nagyviláginak kell lenni”. A nagyvilági pedig annyit jelent, hogy minél több felhőkarcoló épüljön a Duna partján. De ha valami nagyvilági is Szlovákiában, az nem a világváros, hanem a kis szlovák vállalatok ötletei, amelyek külföldön is felkeltetik az érdeklődést (pl. a nyitrai repülő autó).

 

(…)

 

Sok élményem származik Szlovákiából arra vonatkozóan, hogy másképpen beszéljek az emberekről, és másképpen az országról. Nagyon jól emlékszem arra, hogy milyen nehéz volt 2014-ben véleménynyilvánításra bírni Malina Hedvig ügyében a legfőbb államügyészséget. Végül egy rövid nyilatkozatot adtak ki, amiben mindenkit felszólítottak arra, hogy az ügybe ne nyilatkozzanak, mert ez „traumatizálja a társadalmat” és „megfélemlíti az illetékes bírót”.

 

(…)

 

A szlovák tradíció más. Az intézmények zártak, bizalmatlanok. Ezzel a külföldi vendégek kénytelenek lesznek megbékélni az elkövetkezendő fél évben, amikor Szlovákia az Európai Unió középpontjában lesz, és még utána is hosszú ideig.

(…)

 

DenníkN – Český novinár: Slovensko dokáže byť svetové, ale o Bratislave to neplatí


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »