Szkafanderben az olimpia szennyvizében

Szkafanderben az olimpia szennyvizében

A közelgő riói olimpiai játékok fölött szinte már meg se lehet számolni a gyülekező fekete felhőket. Ha az állami korrupció, a fenyegető pénzügyi összeomlás, az elmaradt beruházások, az alig behozható késlekedés, az erősödő társadalmi elégedetlenség és a zikavírus nem lenne elég, ott van még a környezetszennyezés. A város melletti Guanabara-öböl a világtengerek talán legszennyezettebb szeglete, mégis itt rendezik a nyílt vízi versenyszámokat. A szinte biztosan megfertőződő versenyzők ezerféle módon próbálnak védekezni.

Erik Heil kéretlen szuvenírrel tért haza egy tavalyi, Rio de Janeiróban rendezett olimpiai tesztversenyről. A német vitorlázót ugyanis szinte minden antibiotikumnak ellenálló (multirezisztens) Staphylococcus baktérium (népszerű nevén: húsevő baktérium) támadta meg a lábát, és e fertőzéssel kezelték sokáig egy berlini kórházban. Heil kijelentette, hogy soha életében nem volt efféle baja, és semmi más nem okozhatta ezt, mint a riói tengervíz, amelybe a verseny helyszínétől nem messze tisztítatlanul ömlik a helyi kórház szennyvize – idézi a sportolót a The Guardian.

A német vitorlásszövetség érthető módon meglehetősen dühösen kérte számon az incidenst a német olimpiai bizottságon illetve a riói szervezőkön. Egy ottani konferencián a polgármester azonban elhárította a vádakat, mondván, az öböl szennyezettsége nem olimpiai, hanem urbanisztikai probléma, így azt nem fair a sportdiplomatáknak felvetni. És ezzel láthatóan elintézettnek is tekintette a kérdést, mert azóta már nem is hangoztatják azt a korábban nagy bátran kitűzött célt, miszerint a játékok kezdetéig a korábbi 17-ről nyolcvan százalékra tornázzák fel a Guanabara-öbölbe ömlő tisztított szennyvíz arányát. Jelen pillanatban jó, ha meghaladja a negyvenet a mutató.

Pedig az öbölben számos olimpiai és paralimpiai eseményt fognak rendezni. És hogy ez a probléma Magyarországnak milyen életbe vágó lehet, ahhoz elég csak azt megemlíteni, hogy itt zajlanak majd a kajak-kenu versenyek is. Emellett itt rendezik a vitorlázást, az evezést, a triatlont, illetve a nyílt vízi úszószámokat (amelynek 10 kilométeres távján Risztov Éva a címvédő).

Erik Heil azóta felgyógyult, és vélhetően ott lesz az olimpián. De a fertőzött víztől elkapott nyavalyáit nem feledte. Nemrég azzal keltett figyelmet, hogy kijelentette, amíg a verseny kezdetén el nem távolodnak eléggé a parttól, és maguk mögött nem hagyják a part menti, legerősebben szennyezett vizeket, ő a járványos területeken dolgozó orvosok, ápolók fotóiról ismert védő overált fog viselni. Nem akar ugyanis újfent találkozni a szinte legyőzhetetlen baktériumokkal (amelyek a szervezetét másodszor is megtámadva vélhetően még ellenállóbbak lennének). De persze még ha be is váltja fenyegetését, az sem védheti meg teljes mértékben a fertőzéstől.

Erik Heil és társa, Thomas Plössel. Súlyos betegségeket lehet összeszedni a riói öbölben Fotó: GREG WOOD / Europress/AFP

 

Az evezősök még közelebb lesznek a vízhez, mint a vitorlázók, érthető hát, hogy ők sem éppen nyugodtak a szinte biztosra vehető egészségi ártalmak miatt. A szövetség azt ígéri, hogy közvetlenül a vízparton kézmosó pontokat állítanak fel, hogy minél hamarabb fertőtleníthessék a kezeiket a versenyzők. A legtöbb védelmet azonban az új ruhájuktól várják. A Philadelphiai Egyetem vegyészmérnökei által kifejlesztett öltözék a modern sportruhák megszokott jellegzetességeit ötvözi a fertőtlenítő funkcióval. Rétegei az akadálytalan párologtatást és a könnyed mozgást szolgálják, de a legnagyobb figyelmet az antimikrobiális impregnálás keltette. A kezeléshez használt vegyi anyagok között szinte az összes kórokozóölő hatásúnak tartott vegyületet megtaláljuk. Vannak benne a baktériumokra nézve toxikus sók, fémvegyületek, polimerek, fenolok.

E vegyületek a bőrhöz közel kerülő baktériumok egy részét megölik, a párolgást elősegítő rétegek pedig a kórokozók távol tartásában segíthetnek. De ez a ruha nem csodaszer. Egyrészt nem fedi az egész testet, másrészt a Wirednek nyilatkozó infektológusok szerint a hatásfoka közel sem száz százalékos. „E sportolók szó szerint belemerítkeznek a fertőző vízbe, így a megbetegedés valószínűsége igen magas” – mondta egyikük. Az antibakteriális hatású anyagokat a legtöbb vírus kineveti, márpedig rengeteg fertőzést okozhatnak e kórokozók is. Az evezők folytonosan verik föl a vizet, az apró cseppek szétporladnak a levegőben, a lihegő sportolók pedig belélegzik ezt a fertőző permetet. Ezt arcmaszkkal lehetne csak kivédeni, ami irreális egy olimpián.

A fertőzések elleni védekezésnek nincs általánosan elfogadott és bizonyított hatékonyságú módja. Mindenki másra esküszik. Lesznek, akik szándékosan korábban érkeznek, hogy idejekorán megbetegedve a játékok kezdetére szervezetük már kialakíthasson valamiféle immunitást a vízben tenyésző kórokozók ellen. Mások épp ellenkezően járnak majd el, és csak a versenyek kezdetén merészkednek a nyílt vízbe. Mivel egyes fertőzések lappangási ideje akár tíz nap is lehet, ők arra játszanak, hogy mire ágynak dönti őket a várható kór, addigra már le is zajlottak a versenyek. Sokan előre antibiotikumokat fognak szedni megelőzésképpen, derül ki a The New York Times riportjából. Ez a gyakorlat – mondanunk sem kell – tökéletesen ellentmond az antibiotikumok megfontolt alkalmazását célzó összes iránymutatásnak.

A legtöbben azonban csak tehetetlen felháborodásuknak tudnak hangot adni. Alig hihető ugyanis, hogy 2016-ban a világ legfontosabb sporteseményének helyszínén a versenyzőknek azzal kell taktikázniuk, hogy mikor betegedjenek meg.

Az AP hírügynökség megbízásából mikrobiológusok már többször vizsgálták a Guanabara-öböl vizét, és egyik rossz hírt közölték a másik után. Kiderült, hogy a reményekkel ellentétben a szennyezettség még a parttól távolabb eső területeken sem csökken érdemben, nem érvényesül hát az óceán riói szervezők által csodaszernek tartott hígító hatása. Összességében az emberi salakanyagokból származó kórokozók mennyisége a vízben az Egyesült Államokban és Európában elfogadott közegészségügyi határértékek 1,7 milliószorosa. A jelentés leszögezi, hogy a sportolók szó szerint emberi szennyben lesznek kénytelenek versenyezni. Így a megbetegedés kockázata a száz százalékhoz közelít.

Az első, egy évvel ezelőtti tesztek után decemberben is megismételték a mintavételt, és a vízminőség jottányit sem javult. Egyes mintavevő helyeken a kórokozók koncentrációja még a brazil törvényekben előírt határértéket is 16-szor haladja meg. Ha mindezek az eredmények egy észak-amerikai strandon születtek volna, ott nemhogy olimpiát nem rendezhetnének, de az egész partszakaszt lezárnák, és megtiltanának mindennemű fürdőzést. Felsorolni is nehéz, hogy miféle kórokozókkal van teli a víz, az E. coli baktériumtól kezdve számos vírusig. A szakemberek szerint a 99 százalékos valószínűségű vírusfertőzéshez elegendő egy kanálnyi vizet lenyelni.

Tavaly a junior vitorlázó világbajnokság résztvevői közül 6,7 százaléknyian betegedtek meg, a felnőtt olimpiai tesztversenyen ez az arány a hét százalékot is meghaladta. Csakhogy ez a statisztika csak azokat veszi alapul, akik ott a helyszínen dőltek ki, és nem számol azokkal, akiknél a verseny utáni két hétben (a szokásos lappangási idő lejártával) jelentkeztek a tünetek.

Ilyen előzmények után semmi jóra nem számíthatunk a riói közegészségügyi állapotokat illetően. Úszóink, kajakosain, kenusaink jobban teszik, ha nem érnek a vízhez, és lehetőség szerint nem is lélegeznek verseny közben.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »