Szívszorító felelősség

VEZÉRCIKK – Méltatlanul zárulhat a csíkszeredai, székelyföldi, erdélyi magyar, romániai sportélet egyik büszkeségének, Tófalvi Éva sílövőnek a pályafutása, ám doppingesetét nem szabad csupán egy sajnálkozó jelzővel letudni: a hiba, a felelősség, a tanulság felismerése kötelező az élsportban érintettek számára.

Január óta világszerte legalább 140 sportoló versenyengedélyét függesztették fel, mert szervezetükben kimutatták az év elejétől tiltólistára került, meldonium nevű hatóanyagot.

Az ezt tartalmazó, Mildronat elnevezésű gyógyszert szív- és érrendszeri problémákra írják fel, csakhogy – mivel serkenti a véráramlást és az izomműködést is segíti – a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) szerint teljesítményfokozó hatással is bír, ezért január elsejei hatállyal betiltották a szert. Azóta rengeteg élsportoló, olimpiai, világ- és Európa-bajnok versenyző bukott meg a teszteken, mondván, nem tudtak a betiltásáról, vagy hiába mondtak le az orvosságról még tavaly, szervezetükből nem távozott időben a hatóanyag.

Tófalvi Éva is így járt: nem is sportorvos, hanem kardiológus írta fel neki a gyógyszert, amelyből decemberben vett be utoljára, ám márciusban még kimutatható volt a szervezetében. A világkupafutam-győztes biatlonista – aki kétszer is Románia zászlóvivője volt a téli olimpiákon – a tájékozatlanság áldozata lett, ám ez az élsportban nem lehet mentség.

Tudni kell: a WADA már tavaly szeptemberben közölte, hogy januártól tiltólistára kerül a meldonium; a szert eredetileg szárnyasok és haszonállatok számára fejlesztették ki növekedésgyorsítóként Lettországban; a Mildronatot az Egyesült Államok és az Európai Unió gyógyszer-felügyeleti szerve nem engedélyezte, ezért Romániában sem kapható, az orosz, balti piacról viszont beszerezhető.

A csíkszeredai tanácsosjelöltként közéleti szerepre készülő Tófalvi érvei hihetőek, hiszen bizonyítékokkal tudja alátámasztani őket, ám köztudott, hogy a megbukottak túlnyomó többsége szintén szívpanaszokra hivatkozik – az viszont nehezen hihető, hogy efféle tömegbetegséggel küszködne az élsportolók számottevő hányada.

Egyértelmű, hogy a súlyos doppingbotrányok „melegágyában”, a volt szovjet tagállamokban teljesítményfokozóként használták a meldoniumot, és megkésve „szálltak le” a szerről. Az „amit nem tiltanak, azt szabad” elv pedig sajnos nálunk is teret nyert, és most itt is áldozatokat szed. Hiába érezzük igazságtalannak, egy korrekt világban nem maradhat el a felelősségre vonás, csakhogy nagyon sokan „sárosak” az ügyben: az érintett sport- és szakorvosok, edzők, szövetségi vezetők ugyanúgy, mint a sportolók. A folyamatosan „izmosodó” elvárások és pénzösszegek láttán pedig nehezen hihető, hogy a sportvilág nagy közös lelkiismerete valaha is megtisztul.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »