Szinte biztos, hogy nagyot mondott az államtitkár

Szinte biztos, hogy nagyot mondott az államtitkár

Szakértők elképzelhetetlennek tartják, hogy a GDP 6,14 százalékát költötte volna tavaly az ország oktatásra, ahogy azt Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára állította.

„Teljesen irreális ez a mutatószám, nagyon jót derültem, amikor elolvastam” – mondta az MNO-nak Radó Péter oktatási szakértő arra reagálva, hogy Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára azt nyilatkozta az Echo TV-nek, hogy az ország 2015-ben már a GDP 6,14 százalékát fordította a teljes oktatási rendszer finanszírozására, ami felette van a fejlett országokban kívánatosnak tartott 6 százaléknak. Radó szerint ahhoz, hogy a szerinte reális 4,1 százalék helyett ilyen magas adat jött ki, több trükköt is alkalmazhatott a kormány. Az egyik az lehetett, hogy a teljes államháztartással, valamint az összes uniós pénzzel számoltak. De az eredmény még így sem érné el a Rétvári által említettet.

Rejtély, hogy jött ki ez az irreális szám

– tette hozzá a szakértő.

Minek a hány százaléka?

Szerettünk volna választ kapni az államtitkártól arra, hogy milyen módszertannal dolgoztak, hogyan jött ki a 6,14 százalékos GDP-arányos mutató, pláne úgy, hogy hivatalos adatok még nem is állnak rendelkezésre a tavalyi nemzeti össztermékről. Még hétfőn küldtük meg kérdéseinket az Emberi Erőforrások Minisztériumának sajtóosztályára, válasz azonban telefonos sürgetésünk ellenére sem érkezett. Így a Központi Statisztikai Hivatalhoz fordultunk, ahol azt közölték: 2015-ös adatot csak 2016 decemberében tudnak adni. Be kellett érnünk tehát az egy évvel korábbi számokkal: 2014-ben a kormányzat oktatásra fordított kiadása

3,8 százalék

volt GDP-arányosan az általánosan használt, úgynevezett COFOG módszertan szerint. Ebben az 1220 milliárdnak megfelelő 3,8 százalékos indexben azonban csak az állami fenntartású intézmények működési kiadásai vannak benne. Nem tartalmazza tehát a kormányzat úgynevezett felhalmozási kiadásait (például az oktatási célú beruházásokat), ahogy az egyházi és nonprofit intézmények ráfordításait sem. Ha ezeket is beszámítjuk, akkor az jön ki, hogy 2014-ben szőröstül-bőröstül 1660 milliárdot, vagyis a GDP 5,2 százalékát fordította az ország oktatásra. Ebben tehát már

benne van a tanárok bérétől kezdve a sokat emlegetett krétán keresztül a beruházásokig minden,

vagyis nagy kérdés, hogy a kormányzatnak hogyan jöhetett ki még ennél is jelentősen nagyobb arányszám. És akkor azt még nem is említettük, hogy 2015-ben 2-3 százalékkal még magasabb is lehetett a nemzeti össztermék a 2014-esnél, Rétvári tehát nagyobb összeg jóval nagyobb hányadáról beszélt.

Hogyan számolják ki?

Az önkormányzati és központi költségvetési intézmények minden évben az államháztartási törvényben előírtak szerint – pontosan kitérve a bevételekre és kiadásokra – beszámoló jelentést készítenek. A KSH ez alapján számol. Mivel ezekből az adatokból készül a költségvetési zárszámadás, a Nemzetgazdasági Minisztérium komolyan ellenőrzi, hogy az intézmények pontosan jelentsék, amit kell – hangsúlyozta érdeklődésünkre Bedekovics István, a statisztikai hivatal nemzeti számlák főosztályának vezetőhelyettese. „Meg lennék lepődve” – felelte, amikor azt kérdeztük, hogy szerinte elérhette-e a GDP-arányos ráfordítás a 6,14 százalékot 2015-ben. Mint mondta, 2011-ben nagyjából annyit költöttünk, mint 2014-ben, 2012–13-ban még ennél is kevesebbet, nem hinné, hogy a 2015-ös adat nagyon mást mutatna. A 0,9 százalékpontos eltérésen rugózni elsőre szőrszálhasogatásnak tűnhet ugyan, de valójában 300 milliárd forintos differenciát jelent.

„Ez rengeteg pénz, nem tartom valószínűnek”

hogy ennyivel növeltük volna az oktatási ráfordításokat – szögezte le a szakértő. Radó Péter szerint pedig nemhogy 300 milliárddal nem emelkedett, de reálértéken 400 milliárddal még csökkent is a költés a 2010-es szinthez képest.

A törvényben szereplő tervadatok

A Rétvári által említett mutatószám irreális voltára enged következtetni az is, hogy a 2015. évi költségvetési törvényben, illetve a 2016-os törvényjavaslatban szereplő tervadatok szerint tavaly a GDP 4,8, 2016-ban pedig 4,6 százalékát célozta meg a kormány a Policy Agenda adatai szerint.

Fotó: MNO grafika

Összehasonlításképp: a 2014-es OECD-jelentés adatai alapján Ausztria a GDP 5,6, Csehország 4,8, Németország 4,3, Lengyelország 5,5, Szlovákia 3,9, Szlovénia pedig 6,4 százalékát költi tanításra. A legendás hírű oktatási rendszert működtető Finnországban ugyanez a mutató 5,9 százalékon állt akkor. Radó Péter szerint az 5,5 százalékos kiadás már egy stabil, kiegyensúlyozott, normális működést tenne lehetővé, de ehhez sok száz milliárdot vissza kellene pótolni a rendszerbe.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »