Szilágyi Áron megvédte olimpiai bajnoki címét

Szilágyi Áron megvédte olimpiai bajnoki címét

Megint ránk ijesztett egy dél-koreai, de csak mi ijedtünk meg, és nem Szilágyi Áron, a kardvívás címvédője, aki négy év után megint megborotválkozott, „mert ez mégiscsak egy olimpia”. A penge használata Londonban is bejött. A döntőben simán verte amerikai ellenfelét, a végeredmény sem lehetett másmilyen, mint négy éve, Londonban.

A vívónap valamennyi izgalma PERCRŐL PERCRE A TELJES MAGYAR PROGRAM RIÓBAN

Kellemesen lekaszabolták egymást Szilágyi Áron nagy riválisai a kard 32-es tábláján. Az egyéni világbajnok orosz Kovaljov elintézte az athéni olimpiai bajnok olasz Montanót, aztán a dél-koreai Kim Jung Hvan Kovaljovot.

Akinek nem jutott ilyen ellenfél, azt kiejtette egy gyengébb, a vb-címvédő orosz Jakimenkót például sehol sem jegyzett bolgár, a dél-koreai csapatolimpiai bajnok Ku Pon Kilt az iráni (időnként nagyon veszélyes) Abedini, aki végül hatalmas meglepetésre az amerikai Homerrel vívhatta az elődöntőt, ott kapott ki. Ebből is látszik, favoritok sora állt fejre az olimpia tétje alatt.

De nem Szilágyi Áron, a címvédő! Egyre erősebb ellenfeleket kapott, és ez ideális volt, hiszen egyre jobban találhatott magára a nap során. Könnyű bemelegítést tartott első asszójában a mexikói Ayala ellen, már 8:1-re is vezetett, végül 15:9-re nyert. A fehéroroszok egyéni Európa-bajnoka, Bujkevics ellen egész más volt a helyzet. Egy elhúzódó meccsen, önmagával és a zsűrivel is küzdve, nagy nehezen vette át az irányítást az asszó második felében, végül 15:12-re győzött.

– Kőkemény volt, minden tusért meg kellett küzdenem. De ha minden asszómat nagy küzdelemben megnyerem, elégedett leszek – nyilatkozta ekkor az interjúzónában, majd tizenöt perc múlva ismét a páston volt dolga, miközben a románok csapatvilágbajnoka, Tiberiu Dolniceanu fél órát várt rá. Ő ráadásul egyéniben is mindenkire veszélyes. Akkor meg különösen, ha olyan ideges valaki, mint – tőle szokatlanul – Szilágyi Áron, aki előtte a tévéinterjúban még nagyon nyugodt volt, pedig alig volt ideje kifújnia magát.

A negyeddöntőben 10:10-nél jött el a kulcspillanat, világklasszisunk legjobb formáját és a londoni játékokat idézve a pást utolsó centimétereiről, leszorított helyzetből adott tust. Gerevich György és Somlai Béla egykori tanítványa – akinek egy éve Decsi András a trénere – látványos, lendületes támadásaiból egyre több tust adott, szerencséje is volt, így végül 15:10-tel a bekerült az elődöntőbe, amelyre több mint két órát pihenhetett végre.

Előtte a vegyes zónában így nyilatkozott:

– Tudtam előre, hogy kőkemény meccs lesz, hiszen mindig szoros asszókat vívunk, sőt, a legutóbb ki is kaptam Dolniceanutól. Örülök, hogy bevált az a taktika, amelyet az edzőmmel megbeszéltünk. Végig azt kiabálta, maradjuk nyugodt, vívjam azt, amit elterveztünk, ne foglalkozzam sem a zsűrivel, sem az ellenféllel. Ő ugyanis bevetett minden trükköt, kardot, majd kesztyűt cserélt, cipőt fűzött, sérülésre hivatkozott, de semmi gond, ez benne van a kardvívásban. A lényeg, hogy ezt tudtam kezelni, ez kellett a győzelemhez. Ez úgy sikerült, hogy ilyenkor leszűkítem a gondolataimat, félreteszem azt, ami történt, és csak a következő találatra összpontosítok, azaz arra, milyen előkészítésből milyen akciót akarok majd indítani, hogyan reagáljak az ellenfél kezdeményezésére. Ez elég, és mindig bejön. Az elődöntőbeli ellenfelem, Kim rutinos, nagyon jó vívó, a jó formáját bizonyítja, hogy négy közé került. Nagy csatára számítok, minden tudásomat össze kell szednem ellene, a legutóbb találkozásunkkor, a legutóbbi Világkupán egyéniben és csapatban is legyőztem. Nem tudom, mi lesz, de azt ígérhetem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a döntőért. Mentálisan maradéktalanul rendben vagyok, fizikálisan elfáradtam, de lesz most két órám regenerálódni, ezt jól használom majd.

Kim ellen aztán már teljes egészében az igazi Szilágyi Áront láthattuk, csodálatos magyaros tusokkal, parád-riposztokkal. Amikor teret adott a koreainak és Kim lendülettel tudott rárontani, akkor ugyan kapott tusokat, de közben 13:8-ra elhúzott, hiszen pontosan tudta, hogy közel kell maradnia ellenfeléhez, és az igazi vívásból, a pengék csatájából ő jön ki győztesen. Ami a leginkább megnyugtató volt az egészben, az hogy Szilágyi Áronból áradt már a valódi lényére jellemző földöntúli nyugalom, nem ment el fölösleges energiája arra, hogy vitatkozzon az amúgy határozott, csak néha furcsán döntő szenegáli zsűrivel. Akkor is megőrizte lélekjelenlétét, amikor Kim 13:12-re feljött, átgondolta, hogy mit tegyen, és meg is tette.

http://mno.hu/

A másik elődöntőben az amerikai vb-ezüstérmes Homer 15:14-re legyőzte az iráni Abedinit. Így a ruganyos, fekete bőrű vívó lett a címvédő ellenfele az aranyért.

Homer nem tartozott a legnagyobb favoritok közé, a negyeddöntőben az erdélyi származású Szabó Vilmos fiát és tanítványát, Szabó Mátyást győzte le, aki német színekben vív. Hatalmas mentális, fizikai és technikai fölényben volt Szilágyi Áron a döntőben. Akkor adott tust, amikor akart, összekaszabolta az amúgy nagyon rokonszenves Homert, vagy ahogy a magyarok mondják, levágta. 15:8-ra nyert, így megvédte olimpiai bajnoki címét!


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »