Szem a láncban

Benne van az alaptörvényben, hogy a haza GMO-mentes – már azon túl, hogy nem is eladó. Ez alap, a kevés közös nevező egyike. A génmanipulált élelmiszerek behurcolása nem csupán népegészségügyi szempontból aggályos, hanem azért is, mert megágyazni látszik a magyar hozzájáruláshoz az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti úgynevezett szabad kereskedelmi társulás ügyében. Ennek eredményeként aztán naponta mehetnénk egy még önmagától is független bíróság elé rapportra, ha valami nem tetszene egy multinacionális – és látszólag stratégiai partnernek tűnő – konglomerátumnak.

De ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre ott tartunk, hogy a magyar agrárminiszter Amerikában járt, majd félretájékoztatta a hazai közvéleményt a génmódosított élő szervezetekről (is) folytatott tárgyalásairól. Fazekas Sándor a Magyar Távirati Irodának ugyanis azt nyilatkozta, hogy harcosan kiállt a génmódosítás-mentesség mellett, amit amerikai partnere megértéssel fogadott. Ám a tárgyalás emlékeztetője szerint ennek az ellenkezője történt, a magyar miniszter megpiszkált vetőmagokat kért tanulmányozás céljából. Vagy ahogy a találkozón részt vett washingtoni nagykövet, Szemerkényi Réka megjegyezte: a génmódosítással kapcsolatban kutatásokra van szükség, ehhez idő kell, de ez mind politikai, mind üzleti szempontból jelentős lehetőség…

Na, azért lenne még itt „emberi tényező” is, de ezt, úgy tűnik, megint felülírja a politika és a pénz. Halvány reménysugár, hogy a senkitől sem félő Lázár János arról beszélt a legutóbbi kormányinfón, hogy a multinacionális nagyvállalatok egy részének ideje volna elhagyni az országot ahelyett, hogy „Magyarországra zúdítja Európa élelmiszer-ipari szemetét”. Az amerikaiak erre persze azt mondják – és sajnos igazuk van –, hogy a Magyarországra bejövő szója kilencven százaléka totál génmódosított, és ezeket etetjük a haszonállatainkkal. Ahol GMO van, ott mindenki szem a láncban…

Ez az a pillanat, amikor ez ügyben Lázár Jánosnak kezdünk szurkolni és abban reménykedni, hogy az összefogás ereje mégis feltámad, mint egy Szalai Ádám a futball-Európa-bajnokságon. A kancelláriaminiszter ugyanis azt is mondta, hogy a hazai agráriumra akkor köszöntenének jobb idők, ha a feldolgozóipar magyar kézben lenne, és a magyar feldolgozók szempontjai érvényesülnének a kiskereskedelemben. Ez is jó volna, de az, hogy rábiggyesztjük valamire, hogy magyar termék, még nem garancia a minőségre.

De vissza a kaptafához! Addig rendben van, hogy Fazekas Sándornak ezúttal keményebb zsűrivel kellett szembenéznie, mint egy pálinkafesztivál megnyitóján, hiszen ott ült vele szemben Michael T. Scuse szövetségi miniszterhelyettes, Bob Spitzer és Shannon Skorski a Külföldi Mezőgazdasági Szolgálattól (FAS), de ettől még nem kellett volna őket is kellemetlen helyzetbe hozni az MTI-s nyilatkozat és az emlékeztető között kinyíló ollóval. Scuse úr egyébként az erősebb kutya szerepében is mértéktartóan viselkedett. Azt mondta, kicsi az ablak, amibe mindketten betekinthetünk, de mindkét félnek azon kell lennie, hogy megtalálja a kiutat. Ám nem hagyott kétséget afelől sem, hogy az Egyesült Államok fontosnak tartja a GMO-k termesztését, a földrajzi eredetvédelmet, és megkötné a megállapodást. Naná, jó kis piac ez, ha nem is szabad. A magyar politikusokat pedig alighanem akkor lehet rákényszeríteni a valódi érdekképviseletre, ha a társadalom úgy dönt, hogy választásokat nemcsak rezsicsökkentéssel, hanem felelős gondolkodással is lehet nyerni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 20.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »