Szélsőjobb néppártosodás az üvegpiramisban

Szélsőjobb néppártosodás az üvegpiramisban

Sör, virsli, zene és a kontinens valós gondjait felvető, azokra egyszerű megoldást kínáló politikai szlogenek – ezzel szolgált az Ausztria vezető politikai erejévé vált, ám az ellene irányuló politikai összefogással a hatalomtól mégis távol tartott Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) által megrendezett Hazafiak tavasza rendezvény a Bécs közeli Vösendorf üvegpiramisában.

Az értékeket rugalmasan értelmező populizmus (nevezhetnénk eredményközpontú politikai marketingnek is) korában lényegesen nehezebb megrajzolni az egyes politikai erők gyűlésein részt vevők tipikus profilját, mint néhány évtizede, mondjuk a kelet-európai rendszerváltásokat követő években. Ez a megállapítás az Európa leginkább érdekfeszítő aktuálpolitikai fejleményeit okozó, „szélsőjobbként” vagy „nemzeti radikálisként”, illetve „jobboldali populistaként” aposztrofált erők felemelkedésére is igaz. Mi tagadás, némi csalódással töltheti el a tömeggyűlésükre látogató külső megfigyelőt, aki valamilyen karakteres, bigott, jelképekben gazdag jelenetre számítana, s ehelyett olyan színes forgatagot talál, mint bármely fősodrú néppárt rendezvényén.

Vegyes társaság

Ilyen kép fogadott péntek este a Bécs közeli Vösendorf forgalmas konferenciahoteljének gigászi rendezvénycsarnokában, a Piramisban is, ahol Heinz-Christian Strache FPÖ-elnök, oldalán európai elvbarátaival, kampányrendezvény-hangulatú gyűlést tartott.

Bár az osztrák főváros és környéke nem nevezhető az FPÖ hátországának, a pólóik, baseballsapkáik felirata alapján szerte az országból érkező szimpatizánsok jól megjelenítették a Szabadságpárt keresztmetszetét. A többség idős vagy idősödő volt. A lelkesedés mellett az elfogyasztott italoktól is kipirult arcok többsége inkább tükrözte a kemény munkát és annak intenzív levezetését cserzettségével, mint az irodai órákat a hétvégi wellnesszel váltogató, „kisimult” ráncosodottsággal. Voltak persze fenegyerekek is, tetkós-motoros arcok (ők az egyetlenek, akiken felsejlik némi hagyományos szélsőjobb, gót betűs, vaskeresztes szimbolika), de ugyanúgy elvétve, mint a főként szüleiket kísérő csinos fiatal lányok, vagy a multimenedzserek, yuppie-k laza, sikerességet sugárzó eleganciáját ide importáló, harmincas „új jobboldali” karakterek.

Politikai showműsor

Mielőtt az összegyűltek várva várt politikai hősei szólásra emelkedtek volna, a szabadságpártiak szintetizátorral, elektronikus gitárral játszó, ugyanakkor igen jó hangú énekessel megáldott „házi zenekara”, a John Otti Band hangolta a közönséget – az itthoni üdülőhelyekről is ismert magányos zeneipari kisvállalkozókat idéző, lakodalmas stílusban, de profi színvonalon. Az európai vendégekre tekintettel ezúttal repertoárjuk kibővített verzióját élvezhettük: a Radetzky-Marsch így keveredett az Azzurróval, egy helyi bőrnadrágos férfitánccsoport tapsolós-combcsapkodós produkciójába pedig a kánkánt csempészték be, alighanem a díszvendég, „Franciaország leendő első elnöknője”, azaz a Front National élén álló Marine Le Pen legnagyobb ámulatára.

A szemrevaló, kisestélyiben feszítő műsorvezető hölgyek felvezetésében a show-elemekkel felváltva követték egymást a politikai programpontok. Először a kelet-európai (lengyel, román, cseh – ez utóbbi a japán származású Tomio Okamura, aki több, a mozgalom manifesztójának is beillő könyvet jegyez), majd a nyugat-európai (flamand, olasz, brit) vendégeket kérdezte nézeteikről Harald Vilimsky, az FPÖ európai parlamenti képviselője.

A fénypont Merkel szidalmazása

Miként azt a jó dramaturgia megköveteli, a nagyágyúk, Marcus Pretzell, az Alternatíva Németországnak (AfD) elnöke, majd Marine Le Pen és Strache szólalt fel a műsor fénypontjaként, majd zárásaként. Egy-egy népszerűbb gondolatukat – az európai elit, köztük mindenekelőtt Angela Merkel német kancellár szidalmazásig fajuló bírálata, az általa behívott migránsözön s vele együtt az iszlám fundamentalizmus importjának elutasítása – vastapssal jutalmazta a cigarettáját bőszen szívó, söröskorsóit gyakran emelgető közönség.

A beszédet elmélyülten hallgatók megfigyelése közben lassan szüremlettek át a cigaretta és a show-hoz tartozó pirotechnika füstjén a szónokok jól ismert, sokszor ismételt gondolatai a gigászi üvegpiramisban. Büszkén, magabiztosan hirdették, hogy kapuikat a legszélesebbre tárva (Strache a homoszexuálisokat és a zsidókat is az iszlamizmus által fenyegetettek közé sorolta) a „geopolitikai” protest hangulatot maximálisan kihasználva (szidalmazva a NATO-beavatkozásokat, a TTIP tervét, az Oroszország elleni szankciókat) az FPÖ hajszálnyira került a hatalomhoz. Hiszen az államelnökségről éppen hogy lecsúszott Norbert Hofer személye – akinek a nevét egyedüliként többször is skandálta a tömeg – ennek a teljesítménynek maga a megtestesült szimbóluma. Ha a Hazafiak tavasza rendezvény alapján kellene jósolni, nem férhet hozzá kétség, hogy a néppártosodásban és a nemzetközi együttműködésben látják a továbblépés lehetőségét Európa legdinamikusabb politikai irányvonalának képviselői.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 06. 20.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »