Szellemváros – visszajáró turistákkal

Szellemváros – visszajáró turistákkal

Nem portál az, amely még nem adott hírt a Szentkirályszabadja mellett található szovjet laktanyáról, így ha már arrafelé vezetett utunk, be is lógtunk az elhagyatott helyek iránt érdeklődők által untig ismert helyre pár képet készíteni.

Az ember által elhagyott, egykoron lakott helyek egyik legjobb példája Szenkirályszabadja, ahol egykoron a 13. Poltavai Gárda Harckocsi Hadosztály, valamint egy alája rendelt helikopterraj állomásozott. A laktanya szomszédságában található repülőtéren a 87. Bakony Harci Helikopter Ezred még 2004 végéig üzemelt, majd arra is lakat került, ahogyan szépen lassan leépítették a Honvédséget is.
 

 
A laktanya természetesen szigorúan zárt terület volt, saját infrastruktúrával, mondhatni önellátó módra berendezve, saját vágóhíddal, éttermekkel, színházzal és moziteremmel, iskolával, óvodával, a családos tisztek számára. A laktanya tehát – sok más, hasonló szovjet objektumhoz hasonlóan – mint állam az államban működött, a szolgálatot teljesítők elkülönülve élték az életüket. 
 
Ahogyan országszerte, úgy itt is hatalmas problémát jelent a hatalmas, több száz hektáros terület hasznosítása, pontosabban szólva, még a gondozása is. Érthető okokból, a nem egészen 2000 lelkes településnek nincs forrása arra, hogy karbantartsa a területet, de még a körbezárása és őrzése is óriási költséget jelentene, így jelenleg a terület a kis magyar Pripjaty hangulatát kereső turisták és airsoftosok paradicsoma, leszámítva a terület egy részét hasznosító vállalkozás, kutyával őrzött területét.
 
Azért a “szellemváros” jelző ottjártunkor nem volt teljesen helytálló, kis túlzással egymásnak adtuk a nem létező kilincset a kíváncsiskodó turistákkal, vagy kerülgettük a morcos airsoftosokat, akik láthatóan nehezen viselték a frontvonalaik közé betrappoló civilek rohamát. 
 
A szovjetek érthető okokból vittek mindent, aminek értéke volt, aminek pedig nem, azt lehetőleg úgy hagyták hátra, hogy még véletlenül se lehessen felhasználni, így 1991 után a laktanya a fémkereskedők felszíni bányájává vált, lényegében mindent vittek, ami vas. A jobb állapotban lévő panelépületek drogosok és hajléktalanok tanyájává vált, a korábban épült téglaépületek viszont ma már életveszélyes állapotban vannak, több közülük már össze is omlott, így rendkívül óvatosan szabad csak közlekedni a laktanya területén.

Persze mondhatnánk, hogy senki ne vállalkozzon a terület meglátogatására, de épp cikkünk megjelenése miatt ez nem lenne túl hiteles álláspont részünkről, mindenesetre aki odatéved, tényleg nézzen a lába elé.

A szovjet hadsereg által hátrahagyott infrastruktúra felhasználása, pontosabban szólva fel nem használása akár a rendszerváltás utáni Magyarország egyik jelzője is lehetne, hiszen a legtöbb esetben az állam nem akart és/vagy nem tudott megbirkózni a feladattal, ami ezen laktanyák és egyéb objektumok felhasználását illeti (ugyanez igaz a magyar hadsereg levetett tulajdonaira is), így a lassan szétmálló, rohadó épületek és utak között botladozva ámulhatunk azon, hogyan is pocsékoltuk, pocsékoljuk el az értékeinket.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »