Száz évvel ezelőtt, 1916-ban történt

A románok hátba támadták Magyarországot

Az első világháború egyik kulcspillanata 1916. augusztus 27. éjjelén zajlott, amikor az addig semleges Románia hátba támadta a szinte védtelen Erdélyt. A magyar honvédek Galíciában és Doberdónál ontották vérüket… a Monarchiáért.

Ennek ellenére pár nap alatt létrejött a Mackensen-hadseregcsoport, amely méltó választ adott az orvtámadásra, kiűzve Erdély földjéről a betörőket, elfoglalva Románia fővárosát, Bukarestet és a Fekete-tengerig illetve az orosz seregekig kergetve a román hadakat. A történelmi Magyarország tehát nem a harctereken veszett el, hanem 1918-ban, jóformán puskadörrenés nélkül, Károlyi Mihályék példa nélküli hazaárulása folytán…

Az 1916-os román betörést, és az arra adott méltó választ a háborús cselekmény századik évfordulója alkalmából térképen örökíttette meg a fenti térkép készíttetője és egyben jogtulajdonosa, Kiss András, aki felajánlotta a közlés lehetőségét a Magyarok Világszövetségének.

Forrás: Magyarok Világszövetsége/SVPSZ idővonala

sokkaljobb-kommentár: Erdély elszakítása napjainkban már nemzeti ünnep Romániában. És nemzeti ünneppé készül tenni Szerbia is a Délvidék, vagy ahogy ők mondják, a Vajdaság elszakításának évfordulóját. A telek ára sincs kifizetve, és bizony nagyon sok felépítmény és egyéb érték veszett oda. Az utódállamoknak a magyar föld nagyon kell, de magyarok nélkül. Arról nem is beszélve, hogy évtizedekig még magyaroknak kellett jóvátételt fizetnie a jól lakatottak részére. A román nemzeti ünneppel kapcsolatban egy korábbi cikkünk videóval elérhető ITT

Békéscsaba, 2016. november 27.

Emlékeztető: „Vérrokonoknak korcs fia. Az óriási Károlyi-hitbizományok várományosa farkastorokkal és nyúlszájjal született. tizennégy éves korában hajtották végre rajta a műtétet, mely a Gondviselés ellenére módot adott arra, hogy fajának és nemzetének vesztére beszélni megtanuljon. Ezüst szájpadlást tettek a szájába. A fiú kínlódott és szenvedett. Küzdött a szavakkal és ha környezete nem értette állati hangzású dadogását, valóságos dührohamok lepték meg. Az, aki megértette volna – az édesanyja – korán meghalt. Nagyanyja és nénje, Erzsébet, a későbbi gróf Pappenheim Siegfriedné vezette át a nyomorék fiút örömtelen ifjúságán. Iskolai tanulmányai nehezen mentek, vizsgáinak eredménye szánalmas volt.” (Részlet Tormai Cécile Bujdosó könyvéből)

 


Forrás:sokkaljobb.hu
Tovább a cikkre »