Száz éve osztották fel a Közel-Keletet

Száz éve osztották fel a Közel-Keletet

Az első világháború közepén a franciák és a britek egy titkos megállapodásban felosztották maguk közt a Közel-Keletet, pedig korábban függetlenséget ígértek az ott élő népeknek, hogyha csatlakoznak az Antant-hatalmakhoz, és szembeszállnak a megszálló Oszmán birodalommal.

Ami Magyarországnak Trianon az a Közel-Keleten a Skyes-Picot egyezmény jelenti az árulást, nagyhatalmi intrikát és az európai arculcsapást egy nemzetnek, ami korábban egységben élt.

1916 május 16-án Franciaország és Nagy-Britannia képviselői több hónapos tárgyalás után aláírtak egy titkos egyezményt, amiben felosztják egymás között a Közel-Keletet.

A két ország megbízottjai nevezetesen Mark Sykes brit diplomata és Francois-Georges Picot francia jogász ratifikálta az egyezményt innen jött a Skyes-Picot paktum elnevezés.

A paktum szerint a kék terület francia gyarmat az a piros pedig brit fennhatóság alá kerül. Az A zóna francia a B pedig brit befolyási övezetté válik. A sárga terület nemzetközi fennhatóság alá kerül majd.

A titkos paktum tartalmára a cári Oroszország is rábólintott, azzal a feltétellen, hogy megkapták volna Isztambult és Örményországot. A Közel-Keleti rendezésbe az antant oldalán a világháborúba belépő Olaszországot is bevonták, nekik a mai Törökország dél-nyugati részét ígérték.

A mesterségesen húzott vonalak 1917-ben nyilvánosságra kerültek miután a kommunista forradalom legyőzte a cár hadseregét és kiadták a titkos egyezményt a sajtónak. Először a Pravda és az Izvesztyija közölte le, de pár nap múlva a brit Guardian is lehozta.

Elárulták az arabokat

A britek az egyezmény aláírása előtt éveken keresztül ígérgették az araboknak, hogy független államot hozhatlak létre a földjeiket, ha csatlakoznak az antant hatalmakhoz és szembeszállnak az elnyomó Oszmán birodalommal.

A brit-francia expedíciós erőknek egyedül nehezen ment volna legyőzni a törököket, ezért minden bevetettek az angolok hogy meggyőzzék az arabokat a lázadásra. A paktum aláírása után egy hónappal a Hasimita dinasztia vezetője Hussein mekkai nagyserig vezetésével forradalom indult az oszmánok ellen, amihez heteken belül csatlakoztak a Közel-Kelet települései.

1917-ben miután kiszivárgott Sykes-Picot egyezmény az arab csapatok az antant oldalán harcoltak a törökökkel és a németekkel szemben. Az arab vezetők gyanakodva néztek „szövetségeseik” felé, de a britek hamar megnyugtatták őket, hogy ez nem befolyásolja a független arab állam létrejöttét. Az araboknak az sem tetszett, hogy Palesztinát nemzetközi védelem alá akarják helyezni, de a britek megerősítették a palesztinok szabadságát is. A háttérben viszont egy másik paktum is megköttetet a Balfour-doktrina amiben az akkori brit külügyminiszter Arthur James Balfour megígérte a cionista mozgalmaknak, hogy a háború végeztével a Palesztinába telepedhetnek a zsidók és önálló államot alapíthatnak. Ezzel megpecsételték a több ezer éve Palesztinába élő nemzetek sorsát, mivel a cionisták egy fajilag és vallásilag homogén államot képzeltek el.

Az arab világban ez a két egyezmény azóta is elevenen él, a nagyhatalmi árulás és a megalázottság szimbóluma lett. A nyugat ellenesség és a bizalmatlanság emiatt alakult ki a Közel-Keleten.

A háború utáni egyezkedés

1918-ra az arabok segítségével az antant legyőzte az Oszmán birodalmat akik október 30-án a mudroszi fegyverletételkor elismerték vereségüket. Az arab csapatok bevonultak Damaszkuszba, de hamarosan követték őket a britek is. Hussein nagyserif fia Faisal herceg is megérkezett a városba ahol már összegyűltek az arab vezetők, hogy kikiáltsák a független arab államot, aminek Damaszkusz lesz a fővárosa.

A franciák ezt nem nézték jó szemmel, hiszen ők nem ígértek semmit az araboknak. I.Faisal király hiába ment el szinte az összes európai békekonferenciára, a franciák hajthatatlanok voltak.

A diplomáciai konfliktusba az amerikai elnök Woodrow Wilson is beavatkozott, aki a népek önrendelkezésének jogára hivatkozva azt javasolta, hogy egy nemzetközi bizottság mérje fel a Közel-Keleten élő népek akaratát, és aszerint történjen a rendezés. A franciák és a britek látszólag belementek az egyezkedésbe, majd bojkottálták a bizottság munkáját. a javarészt amerikaiakból álló bizottság tagjai végigjárták az arab városokat annak ellenére, hogy a britek és a franciák ahol tudták megakadályozták a munkájukat. Az eredmény önmagáért beszélt, mivel az arabok túlnyomó többsége a függetlenséget szerette volna.

Váratlan fordulatok

Musztafa Kamal Atatürk vezetésével a nacionalista törökök kiűzték a brit-francia-olasz erőket az észak-szíriai területekről amit Kilikiának hívtak. Így Franciaországnak csökkent az esélye, hogy újabb gyarmatot hozzon létre. Ezért a franciák, megegyeztek a britekkel, hogy kivonulnak Damaszkuszból, és ultimátumot adtak az araboknak, hogy hajlandóak elismerni egy korlátozott autonómiát azzal a feltétellen, hogy a születendő arab állam vezetői kizárólag francia tanácsadókkal kormányoznak majd.

Az arab választ világos volt, 1920 januárjában Damaszkuszban összeülő Szíriai Kongresszus Nagy-Szíria királyává koronázták Faisal herceget.

Az új arab államba beletartozott a mostani Szíria, Libanon, Jordánia, Palesztina, Izrael, az észak-szíriai tartományok egyes részei és a mostani Irak nyugati része. Pár hónap múlva a franciák jól felszerelt sereget küldtek Szíriába és leverték a megfáradt és korszerűtlenül felszerelt arab hadsereget. A Közel-Kelet sorsa megpecsételődött.

A mostani Szíriát és Libanont francia gyarmati sorsba kényszerítették, még a britek Irakot, Jordániát, és Palesztinát kapták meg. A cionista mozgalmak európai és amerikai zsidók tízezreit exportálták a Szent Földre elűzve az őshonos palesztinokat ezzel megalapozva Izrael állam létrejöttét.

A térség rendezése kizárólag a brit és a francia érdekeket szolgálta ki. A demokrácia és szabadság élharcosai nem törődtek a régióban élő több millió ember akaratával. Még az Egyesült Államoknak sem voltak annyira fontosak a liberális eszmék, pedig az arabok amerikai védnökséget kértek tőlük a franciákkal szemben.

A Közel-Kelet azóta sem nyugszik

A II. világháború után a gyarmati rendszerek összeomlottak és sorra kiáltották ki a Közel-Keleti országok a függetlenségüket. Az újonnan alakuló államok belügyeibe a korábbi gyarmatosítók állandóan beleszóltak, és kormányokat buktattak meg, illetve vezetőket katonatiszteket támogattak egymás ellen, hogy minél nagyobb káoszt teremtsenek.

Hab a tornát, hogy Nagy-Britannia a cionista terrorszervezetek nyomására kivonult Palesztinából, hátrahagyva a fegyverzetét a zsidó telepeseknek. 1948-ban a cionisták egyoldalúan kikiáltották a fai és vallási alapon létrehozott Izrael Államot. Az izraeli hadsereg közel egy millió palesztin űzött el otthonából és több száz települést rombolt le, hogy esélyük se legyen a hazatérésre. Ezzel kezdetét vette az arab-izraeli konfliktus máig tartó folyamata.

Az arab államok vezetői zászlójukra tűzték a palesztin sorskérdést, de eredményeket nem nagyon tudtak elérni, hiszen a zsidó lobbinak köszönhetően a nyugati világ a mai napig Izrael oldalán áll és csendben eltűri a cionisták háborús bűneit.

Az arab nacionalista vezetők az egység erejében bízva, több alakalommal is unióra léptek egymással, de ezek a próbálkozások is sikertelennek bizonyultak.

Idővel bebizonyozott, hogy a térség és a társadalom problémáira a pánarab nacionalista eszmék nem tudtak megoldást találni. Mivel a szétdarabolt Közel-Kelet országai más érdekek mellett politizáltak, és nem volt azonos öntudat a társadalmakon belül sem.

Ezért a 80-as évektől kezdve a vallási fanatizmusra épülő iszalmista ideológiák kezdtek elterjedni az emberek között. Az iszalmista hívek egyre nagyobb befolyással bírtak a térségben, amit az Egyesült Államokhoz lojális öböl-menti arab monarchiák finanszíroznak. A szekuláris Közel-Keleti országok vezetői, próbáltak ellenállni az egyre jobban terjedő iszlamistáknak. A térségben elterjed Muszlim Testvériséget több országban betiltották, tagjait bebörtönözték.

De a szélsőséges ideológiák egy újfajta köntösben kezdek beszivárogni. Ráadásul a nyugati államok csendben támogatták a vahabita és szalaifta ideológiákat is, mivel a térségbeli szövetségieseken keresztül sikerült felfegyverezni a mostani Irakban és Szíriában tevékenykedő terrorista szervezeteket.

A játék nem szól másról, mint a Közel-Kelet újrafelosztásáról. Csak úgy néz ki, hogy a nyugat emberére akad, mivel számítások szerint az arab tavasz pár hónap alatt végeznie kellett volna a szíriai kormánnyal. Ehelyett egy több éves háború alakult ki, amit a Szíriai Arab Köztársaság szövetségeseinek segítségével közel nyolcvan ország ellen vív.

Orientalista.hu – Sinoda


Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »