Szárazajta tizenhárom mártírjára emlékeztek

A Gavrilă Olteanu által vezetett Maniu-gárdisták betörésére, kegyetlenkedésére és a tizenhárom ártatlan vértanújára emlékezett hétfőn Szárazajta.

Magyar Menedék - Badiny

A Gavrilă Olteanu által vezetett Maniu-gárdisták betörésére, kegyetlenkedésére és a tizenhárom ártatlan vértanújára emlékezett hétfőn Szárazajta. A felszólalók úgy fogalmaztak, Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László 1944. szeptember 26-án elszenvedett mártíromságát nem szabad elfelednünk, emléküket ápolnunk kötelesség.

A református templomban Kelemen-Karikás Árpád református lelkipásztor igehirdetésében úgy fogalmazott, a Szárazajta központjában felállított tizenhárom bazaltoszlopra úgy kell tekintenünk, mintha egyek volnának, hiszen nem egy-egy mártírra vagy családra emlékeztet, hanem a falut, a közösséget ért tragédiára.
Mint mondotta, valószínűleg sokakban ott a kísértés, hogy megkérdezzék, amikor hetvenkét esztendeje a rémségek megtörténtek, Isten hol volt? A kérdésre azt kell felelnünk, akkor sem hagyott el, akkor is velünk volt, s csodát tett: a gyülevész had hiába jött szívükbe gyűlölettel, hogy elpusztítson, Isten velünk volt, közösségünket megtartotta, az utódoknak pedig megadatik, hogy emlékezzenek.

Az igehirdetést követően a Vargha Mihály által tervezett bazaltoszlopos emlékműnél Pap Attila sepsiszentgyörgyi belvárosi református lelkész a magyarságot ért sorscsapásokról szólt: történelmünk során komoly veszteségeket szenvedtünk – többek közt Muhi, Mohács, Nagymajtény, Világos, Don-kanyar és Szárazajta jutott népünknek – ezért nem diadalkapuból, hanem kopjafából és emlékműből van több. Szárazajtán viszont a tizenhárom bazaltoszlop nemcsak a keserű múltról, hanem a jövőbe vetett hitről is szól, fogalmazott Németh Izsák leszármazottja: a magyarságukért mártírhalált szenvedők utódjai itt, szülőföldjükön élnek és teremtenek holnapot.

A helyi IKE-csoport az 1944. szeptember végi gyászos nap történéseit elevenítette fel, majd zenés-verses összeállítással emlékeztek.

Márton Árpád parlamenti képviselő beszéde elején kijelentette: a kegyetlenül lemészárolt szárazajtaiak egyetlen bűne magyar mivoltuk volt. A politikus arról is szólt, a világhálón nézett utána, mit is tudnak-írnak a románok a Maniu-gárdistákról. Azt írták, nem történtek nagy visszaélések, mindössze azokat végezték ki, akik a maguk során a románokkal szemben is követtek el bűnöket, azaz megérdemelték sorsukat. Tudják, a több mint negyven emberéletet kioltó és több százat Földvárra hurcoló martalócok közül néhányat Brassóban elítéltek – mint ahogy a „kölcsönösség” alapján néhány magyart is! –, ám megütközést keltett bennük, hogy a magyarságot sújtó atrocitásokról az RMDSZ 1995-ben Fehér Könyvet adott ki. Márton Árpád szerint fontos volt, hogy a könyv megjelenjen: szólni kellett az ártatlanok érdekében, a tényeket le kellett szögezni, nem szabad hagyni, hogy az áldozatokat utólag félremagyarázások által meghurcolják. Mint hangsúlyozta, a román nacionalista erők felemelkedőben vannak, s ehhez a hatóságok is segédkezet nyújtanak. A tények nem érdeklik, az ártatlanság vélelmét nem hajlandóak alkalmazni, terroristának mondanak, s legkülönbözőbb módon próbálnak fellépni ellenünk. „A magyarságot nem lehet megfélemlíteni! Nem sikerült ez régebb, nem sikerül ez ma sem, mert a nehéz időkben a magyarság összefog” – mondotta Márton Árpád.

A Történelmi Vitézi Rend bardoc–miklósvárszéki székkapitánya, Bartha Imre is napjaink román ultranacionalizmusának erősödéséről szólt, s úgy vélte, segítséget nem kaphatunk a Németország érdekei által dominált Európai Uniótól sem, hiszen nekik fontosabb saját erejük megtartása, mint mások jogainak érvényesítése, szomszédaik fejlődésének segítése. „A nagyhatalmi játszmákban nem számít egy-egy közösség jajkiáltása, teret kapnak a nacionalista kormányok és eszközeik, a prefektusok és a helyi kiskirályok, tagadják Székelyföld és az őshonos székelység létét is, s országos botrány lesz, ha egy nagykövet zászlónkkal készít fényképet” – mondotta.

A megemlékezést Szárazajta nyugalmazott lelkésze, Bartalis Sz. Pál szavalata (Reményik Sándor Végvári álnéven írt Mindent felírunk! című verse), a kegyelet virágainak elhelyezése és a székely himnusz közös eléneklése zárta.

Hecser László
Erdély.ma


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »