Szalai Péter: Szuperhősök, avagy a 21. századi klérus

Szalai Péter: Szuperhősök, avagy a 21. századi klérus

Az utóbbi években jelentősen megsokszorozódott a szupererővel rendelkező igazságosztó és védelmező maskarások jelenléte a mozivásznon és a képernyőkön. Úgy látszik, hogy az ehhez hasonló franchise-ok vették át a vallások szerepét.

Kezdetben az ember vért áldozott a káosz bekövetkezése ellen. Először emberi, majd később állati vért áldozott Istenei békéje és a kozmosz megőrzése érdekében. Ezután jött Mózes a kőtábláival és az azokra írt parancsolataival dogmatizálta az erkölcsöt és a mindenkori jót. Aztán, kicsivel több, mint kétezer évvel ezelőtt eljött egy Jézus nevű próféta, aki elhozta a szentlelket és a bűntudatot az emberek szívébe. Azonban az akkori vallási vezetők elkövettek egy súlyos hibát: nem Jézus tanításaira fektették a hangsúlyt, hanem egy egész világ számára meghatározó személyi kultuszt építettek köré, amely visszafordíthatatlanul háttérbe szorította a tanításokat.

Majd elérkeztünk a 21. századba. Ma már semmilyen vallási narratívában és semmilyen ideológiában nem hiszünk. Az emberiség végleg elengedte a tanításokat. Már csakis az aktuális vezető felé irányuló csodálat létezik. Az egyéniség és a karizma lett a fontos és nem a személyhez tartozó értékek és tettek, esetleg tanítások.  Krisztust és a szentlelket grammonként adták el. Az emberi elme viszont továbbra is éhezi-szomjazza a hitet, a reményt és a csodás történeteket. Ekkor jött Hollywood és meglátta a lehetőséget. Az emberi elme számára könnyen feldolgozható filléres érzelmekkel és magával az elmével kezdett el kereskedni. Így lettek futószalagszerűen tömeggyártva először a háborús propagandafilmek, majd a romantikus komédiák, később pedig a szuperhősös filmek. És már tényleg nem kell gondolkodni semmin. Jézus fel lett váltva egy és kétforintos érmékre. A szereplők legfeljebb kétdimenziósak, a cselekmény a végletekig le lett egyszerűsítve, a jó és a gonosz közötti kapcsolat szabályszerűen bipoláris. A karakterek csupán nyomokban rendelkeznek valós és hiteles emberi érzelmekkel és tulajdonságokkal. A 21. századi mozi látogatóinak már nem elég a szeretet, az összetartás, a lelkiismeret hirdetőjének és elhozójának tisztelete. Ide olyan színes karakterek kellenek, akik bátrak, erősek, de legalább okosak.

A szuperhősök először képregény formájában jelentek meg, majd rajzfilm-sorozatként kerültek képernyőre. Az ezeken a médiatermékeken gyerekkorukat megélő generációk később felnőttek, hőseink azonban követték őket a celluloid-szalagra élőszereplős mozifilm formájában. Ezzel önmagában nem is lenne probléma, azonban az akkor még bohókás karakterek cseppet sem változtak. A probléma a készítők és a nézők kapcsolatában keresendő. Előbbiek teljesen hülyének nézi a közönségüket, hiszen végtelenül komolyan adnak elő valamit, ami mélységesen komolytalan.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy akár a harmincas korosztály is előszeretettel néz színes, füles-farkas maskarában rohangáló vagy repülő, szupererővel rendelkező kétbites karaktereket. Ez nem más, mint évente négy-öt alkalommal megrendezett látványorgia felnőtt gyerekeknek. Száz százalék forma, amely nyomokban tartalmazhat érdemi mondanivalót is. Az ilyen karaktereket és cselekményeket olyan marketingesek írják meg, akik többek között a cégek logóit és reklámjait tervezik. Így még több pénzt lehet bezsebelni az eladott pólók, sapkák, sálak és megannyi termék eladásával. A szuperhősfilmes műfaj nem más, mint a reklámot megszakító reklámfilm a kereskedelmi televíziós csatornák részére.

A szuperhősfilm készítés íratlan szabályai:

 • A főszereplő soha nem halhat meg. Ha ez mégis megtörténik, a karakter legfeljebb két filmmel később újra életre kel vagy újraélesztik, esetleg mégsem halt meg, csak azt hittük.

• Szuperhősruha nélkül nem szuperhős a szuperhős. Fontos a megkülönböztetés és a feltűnőség.

• Nem lehet két hősnek ugyanolyan ruhája. Fontos, hogy könnyen felismerhető legyen a karakter.

• Minden hősnek saját jele – ha úgy tetszik logója – van, ugyanúgy mint bármely rendes cégnek.

Így lett az egykor még progresszív gondolat és az ahhoz tartozó történelmi alak teljes egészében a konzum és a pénz martaléka. Régen a vallás volt a referencia, mára azonban hasonló mintára valami egészen más vált kulturális alappá. A történelem utáni kornak, az antikrisztusi kornak az egyik mintapéldája ez – egy látszólag jó szándékú, de valójában kizsákmányoló világé.

Szalai Péter

The post Szalai Péter: Szuperhősök, avagy a 21. századi klérus appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »