Szabó: Nem akarok belegondolni, milyen helyzetből álltunk fel

Szabó: Nem akarok belegondolni, milyen helyzetből álltunk fel

Hajszállal megszerzett győzelem párosban, átsuhanó gondolat a dobogó legfelső fokán, letörölt örömkönnyek és készülődés az újabb feladatra, a négyesek összecsapására – az immáron kétszeres olimpiai bajnok Szabó Gabriella az elmúlt 72 óráját összegezte lapunknak.

A TELJES RIÓI MAGYAR PROGRAM, KATTINTSON!

– A parton már megkönnyezte a sikerüket, és a dobogón állva is legördültek az arcán az örömkönnyek. Mi jutott eszébe?
– Az, hogy korábban mennyiszer elképzeltük Danával ezt a pillanatot. És most el is érkezett az életünkbe. De azt hiszem, leginkább az a sok feszültség szabadult fel bennem, amit az elmúlt napokban átéltünk Dana betegsége miatt.

– Kettejük közül ön a stresszesebb, aki sokat tipródik, izgul a dolgokon…
– És pontosan ezért jó volt, hogy keveset láttam Danát, nem sokat tudtam róla ebben a kritikus helyzetben. Érdekes, hogy párja és edzője, Somogyi Béla tudott leginkább a földön maradni, aki azt mondta nekem: ha ilyen kemény felkészülési időszakot képesek voltunk végigcsinálni, akkor ennek a betegségnek is bele kell férnie. Hát belefért, ötvenegy ezreddel, de belefért.

– Ha nincs ez a betegség, fölényesebb lett volna a győzelmük?
– Nem akarok ezzel foglalkozni. Képzelje el, hogy a döntő után délután háromig nem tudtam megnyugodni, kattogott az agyam, folyamatosan azt éreztem, hogy ez az ötvenegy ezred kevés lesz. Aztán leültem, és átgondoltam, hogy mit is érzek én kevésnek?! Akkor tudatosult bennem, hogy ott az arany a kezemben, nem kell továbbmenni, ez már a végállomás.

– A párosnak, de Danutának még ma jön az egyes döntője, pénteken és szombaton pedig a négyes lesz a középpontban. Mit szűrt le most az egyes középfutamait látva?
– Egyrészt azt, amit eddig is tudtam: Dana egészen más dimenziót képvisel ebben a sportágban. Hihetetlen önuralommal bír, irigylésre méltó a tudatossága, és csodálom azért az eleganciáért és erőért, amellyel a női mezőny fölé tud nőni. Az egyes előfutamok során igyekeztem a közelében maradni, ha akad valami kérdése, kérése, a segítségére lehessek, de egyszerűen átfordult minden, nyoma sincs a betegség miatti bizonytalanságnak.

– Ön hogy tölti a négyes rajtjáig hátralévő időszakot?
– Gyógytornával, egy kis átmozgatással, résztávozással. Eddig a páros volt a fókuszban, most Dana egyese, és ma délután, Danuta döntőjét követően kicsomagoljuk a négyeshajót is.

– Nyilván olyan szemmel is nézték az eddigi eredményeket, hogy az mit jelenthet a csapathajó szempontjából. Gondolom, meglepetést okozott, hogy a négyesben világbajnoki címvédő fehérorosz egység fele, Litvincsuk és Ljapeska csak a hatodik lett párosban. Ugyanakkor az egyes középfutamában szépen teljesített Litvincsuk.
– Fárassza is csak magát! Ahogyan Dana, Litvincsuk és a német Franziska Weber is három számot vállalt, de mint mondtam, Danuta egyedülálló. Mutatja ezt az is, hogy most a legjobb idővel kvalifikált a döntőre. A négyessel kapcsolatban még a lengyelekre és az ukránokra érdemes figyelni, utóbbiak tavasszal jól mentek, bár a riói páros- és egyéni eredményeik ezt nem támasztják alá.

– Belegondolt már abba, hogy mindhárom ötszázas számban aranyérmesek lehetnek? Ilyen még egyetlen olimpián sem fordult elő…

– Nem, ebbe bele sem merünk gondolni. Fokozatosan haladunk előre. Egy lépés, egy ütés…

– Jelenleg kétszeres olimpiai bajnoknak vallhatja magát, Londonban a csapathajó tagjaként állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Lehet különbséget tenni a két arany között?
– Mindkét arany a szívem csücske, de a páros… az most frissebb élmény. Ráadásul egy gyerekkori barátságból született, és nem is akarok belegondolni, hogy milyen nehéz helyzetből álltunk fel…

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 18.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »