Szabó Gabriella: Köszönöm, hogy magyar vagyok!

Szabó Gabriella: Köszönöm, hogy magyar vagyok!

Véget ért a 4 éves hosszú utazás!

Tudom, hogy kicsit érzelgős lesz és szeretném, ha megbocsájtanátok, hogy ilyen hosszan írok a London-Rió távolságról!

Ebben a hihetetlen kalandban rengeteg támogatást kaptam, akik nélkül nem tudtam volna London után töltekezni! Szeretném megköszönni, hogy végig hitet adtatok és támogattattok minden állomáson! Lehetetlen felsorolni mindenkit, aki hozzárakott a két csodához, de mindenképpen szeretném megköszönni a családomnak és külön nővéremnek, akik mellett ilyen harcossá váltam. Vőlegényemnek, aki türelemmel várt, míg én beteljesítettem az álmom! Juhos Róbertnek, aki végig a hátam mögött állt, Csákvári Robinak, aki szintén a kezdetektől támogat és mindenben számíthatok rá, Kozák Józsefnek, aki ismeretlenül bizalmat szavazott nekem és Sasvári Viktornak, aki a legszebb időszakban csatlakozott a kis csapathoz. A Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek, akik velünk együtt mindig a maximumra törekedtek! Köszönöm Storcz Botondnak, aki már London előtt a három aranyérmével motivált, hogy érjem utol. Köszönöm Klenyán Tamásnak és Molnár Tamásnak, hogy mindig lehetett rájuk számítani. Moldvay Ildikónak, akinek az egészség mellett barátokat is köszönhetek és Mócsy Péternek, aki türelemmel segített a háttérből.

A mindennapok nehézségeiben a Budapesti Honvéd nélkül nem lett volna ilyen zökkenőmentes utam Londontól Rióig. Köszönöm, hogy türelemmel voltatok, míg újra megtaláltam a motivációt. Horváth Gábor és Molnár Imre, akik végig bizalommal fogadták az újabb és újabb úti társaimat! Itt érkeznék el, hogy megköszönjem azon személyek segítségét, akik mellettem ültek a szerpentinen. Horváth Noéminek a sok mosolyt, amivel végig csinálta velem a legkeményebb felkészülést, hiszen csapattárs nélkül nem tudtam volna végigcsinálni. Tóth Lászlónak, aki irányt mutatott, Agócs Mihálynak, aki a mai napig elkísér 1995 szeptemberétől, Simon Miklósnak, aki még itt Rióban is hihetetlen erőt adott egy mondatával. Csipes Ferencnek, akivel a legfeszültebb időszakban újra önfeledten együtt dolgozhattam, és köszönöm Somogyi Bélának, hogy szintet léptem, és megtanított még jobban küzdeni, ami igen jól jött a páros utolsó 15 méterén! De mellettük jöjjenek azok a szereplők, akik mellett ilyen csapatemberré váltam: KOZÁK DANUTA, aki legelső társam volt a hajóban. Köszönöm Dana, hogy a másik felem vagy! Csipes Tamara és Fazekas-Zur Kriszta, hogy párosban és négyesben is egymást erősíthettük, hogy amíg idáig elérünk, ilyen bizalommal álljunk be az utolsó rajtgépbe! Köszönöm Vad Ninettának és Kárász Annának, akikkel 2 éve olyan erős négyest alkottunk, ami most is erőt adott, mikor az ellenfelekkel találkoztam! Köszönöm Kovács Katalinnak és Douchev-Janics Natasának, hogy ők voltak már a „Holdon”, amit megcélozhattam! És végül KÖSZÖNÖM, HOGY MAGYAR VAGYOK ÉS ENNYIEN SZERETTEK!


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »