Sötét titkokat őriznek a kecskeméti ÁVH-pincék

Sötét titkokat őriznek a kecskeméti ÁVH-pincék

Van egy épület Kecskemét belvárosában, mely rettenetes titkokat őriz. Az épületet a kommunista diktatúra kezdeti időszakában az Államvédelmi Hatóság arra használta, hogy megfélemlítse és megtörje a rendszer ellenségeit. Akit ide bezártak, válogatott kínzásoknak vetették alá. De mi történt ebben az időszakban? És mi vezetett idáig? A rendszer és a ház üzemeltetői gondosan ügyeltek arra, hogy ne maradjanak árulkodó dokumentumok. Ám a múlt és a falak nem tudnak mindent elrejteni.

2016 márciusában megalakult a kecskeméti 1956-os munkacsoport, hogy koordinálja a forradalom és szabadságharc 60 éves évfordulójának méltó megemlékezését. Amikor elkezdődött az 1956-os Emlékbizottsághoz beküldendő pályázatok szakmai tartalmának megfogalmazása, sokak számára kiderült, Kecskemét város 1945 és 1956 közötti történetét rengeteg fehér folt övezi. Ha viszont mélységében akarjuk megérteni a forradalom és a szabadságharc eseményeit, akkor nem elegendő számunkra az 1956-os esztendő mozzanatainak vizsgálata. Ugyanis a magyar vidék forradalmának előidézője az 1944. október 31-én bekövetkezett szovjet megszállás, az 1945-47 között történt események, illetve Rákosi Mátyás 1948. augusztus 20-án, városunk főterén megtartott beszéde volt. Ebben az évben államalapításunk ünnepét beárnyékolta Kecskeméten az ún. „kulákság” kollektív üldözésének nyilvános meghirdetése. A 40 000 fő szovjet katona kecskeméti beszállásolásával, az 1945-ös földosztással, és „kékcédulás” választásokkal pedig egy újabb, végzetes ütést mért a Duna-Tisza köze, szűkebb értelemben Nagy-Kecskemét felemelkedésért sokat tett eleink életére.

1948. augusztus 20-át követően a működésbe lépett ún. „kulákprés” és a beszolgáltatási rendszer tervszámainak emelése következtében – 1948 és 1953 között – szinte mindennapossá vált a rettegés. Rekvirálók járták a pusztát és söpörték le a padlásról az utolsó szem gabonát is. A város 40 kilométeres körzetéből a gazdák tömegesen kerültek a járási rendőrkapitányságokra, a járásbíróságokra, majd a Kecskeméti Törvényszék (1950 után Bács-Kiskun megyei Bíróság) elé, és számtalanul sokan “ismerkedhettek meg” – 2-3 kg zsír be nem szolgáltatása miatt – a tököli, kistarcsai internálótábor körülményeivel.

A témához szorosan kapcsolódik egy épület Kecskemét főterén. A Városházával szemben elhelyezkedő, korábban Katolikus Bérházként ismert, jelenleg az Érseki Helynökség épületeként szolgáló komplexumról nagyon sok legenda terjedt el, ám az elmúlt 60 év alatt senki nem foglalkozott vele behatóbban. Vajon miért?

Ezt az épületet a kommunista diktatúra kezdeti időszakában az Államvédelmi Hatóság az „osztályidegennek minősített” parasztgazdák megfélemlítése és megtörése céljából “üzemeltette”. A kutatások szerint a mai Helynökség épületét 1948 őszén – a hadmozdulatok utáni részleges helyreállítást követően – a kecskeméti Városházán székelt szovjet parancsnokság, illetve az Államrendőrség kiigényelte. Itt a továbbiakban az ÁVH Kecskeméti Osztálya működött egészen 1950-ig. A közigazgatási átszervezés következtében az intézmény neve is módosult, és 1956-ig az ÁVH Bács-Kiskun megyei Osztályaként működött. Az irodahelyiségek mellett vallatófülkék, fogdák és a hírhedt három- vagy négyszintes pincebörtön is működött itt egészen 1956. október 26-ig.

Ebben az időben már a város minden lakója előtt ismert volt a bizonyos „kékítő” fogalma, ugyanis a szóban forgó épületben számtalan parasztgazdát vertek félholtra az ÁVH tisztjei. Sajnálatos módon sem a Kecskeméti Katona József Múzeum, sem pedig a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára állományában nem őriznek az ÁVH konkrét működésére, illetve magára az 1950 utáni épületre vonatkozó adatot. Gondosan ügyeltek arra, hogy az iratokat 1960-ig kiselejtezzék, viszont a mutatókönyvekben találhatunk rá utalásokat. Ám ha a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1956-os eseményeket követő megtorlási peranyagát is vizsgáljuk, találhatunk az ÁVH kecskeméti működésére vonatkozó konkrét adatokat. Itt kell megemlíteni Ury László kecskeméti újságíró nevét, aki a szovjet csapatok megérkezése előtt, november 3-án bejutott a megnyitott épületbe és egy rendőr kíséretében végigjárta azt. A Kecskeméti Lapokban november 4-én „Tíz perc a pokolban” címmel megjelent írásában összegezte az ott látottakat:

„A kecskeméti ÁVO-pokol csak 16 méter mély […].  A párnázott ajtajú szobákban vallatás és kihallgatás folyik. Több zárkában priccsen fekszenek, a meztelen testeken pokróc. […] jön a betoncella, ahova begyömöszölik a megkínzottat, s forró levegőt engednek rá. […]Következik a Styx, az alvilág folyója. Az első cellában ujjnyi vastag víz áll. Valaki 135 napig volt a lakója. Egy hét alatt lerohadt lábáról a cipő, aztán mezítláb állt. […]

A Kecskeméti Katona József Múzeum és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának együttműködésében megkezdődött az ÁVH kecskeméti működésének feltérképezése, a vezető karhatalmisták tevékenységének feltárása. Többek között így derült fény M. Orbán Miklós áv. őrnagy személyére, aki 1953. június 9-ig töltött be vezető pozíciót. Őt Szabó Károly áv. őrnagy követte, aki az 1953. szeptemberi, főosztállyá szervezést követően, még 1954. augusztus 1-ig állt a BM megyei főosztálya élén. Helyetteseik Barta István áv. főhadnagy, majd Szabó Károly áv. százados és Polgár László áv. hadnagy voltak.

Az ÁVH működésének végpontját Kecskeméten is a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettesének és a Legfőbb Ügyésznek 5004. sz. együttes rendelete jelentette. A rendelet 1956. november 27-én érkezett Kecskemétre, és a volt államvédelmi szervek beosztottainak elbocsátásáról és eddigi tevékenységének vizsgálatáról határozott. Az ún. “Igazoló Bizottság” közel egy hónap időtartamú működése alatt 129 fő kecskeméti államvédelmi alkalmazottat vizsgált, akik közül bizony többen akadtak fenn azon a bizonyos rostán. Kicsit megkésve ugyan, de szűk 60 év után talán megvalósulhatnak az Ury László által 1956-ban megfogalmazott gondolatok? „Kérdések, amelyek feleletre várnak. A válasz nem fog késni. Hiába égették el az iratok nagy részét, az AVH borzalmai rövidesen napvilágra kerülnek.” A szerzőt az 1956-os eseményekben való részvételért és a megjelent cikkért “cserébe” 3 év börtönnel, 1000 Ft vagyonelkobzással, és 4 év jogvesztéssel sújtották. 


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »