Sötét thrillerbe illő játszma Dél-Koreában

Sötét thrillerbe illő játszma Dél-Koreában

Hetven éve nem látott politikai válságba süllyedt Dél-Korea, ahol egy bizarr történet és a korrupciós botrányok miatt már az egész ország egy emberként követeli az elnökasszony lemondását.

Több százezer ember tüntetett szombaton is Szöul központjában a korrupciós botrányba keveredett Pak Gun Hje dél-koreai államfő lemondását követelve. Csaknem 800 ezer – egyes források szerint másfél millió ember – gyűlt össze a demonstráción. A rendőrség 25 ezer rendőrt vezényelt a helyszínre.

Ötödik hete tartanak a tüntetések

A demonstrálóknak jó okuk van háborogni: vezetőjük nem csupán korrupciós botrányba keveredett, de arra is fény derült, hogy valójában nem is ő irányítja az országot.

Dél-Korea 30 évvel ezelőtti demokratizálódása óta a mostani a legnagyobb tiltakozási hullám, becslések szerint már a múlt héten is egymillióan vonultak az utcára gyertyákkal és “Mondjon le” – táblákkal a kezükben.

“Sötét erők” a háttérben?

Dél-Koreában már korábban is volt példa hasonló korrupciós botrányra, de az eddigi csalásokat eddig még soha nem sikerült egy elnök személyéhez kötni.

A mostani krízis azonban egyszerre különleges és félelmetes: a koreaiak úgy látják, hogy elnökasszonyukat régóta a befolyása alatt tartja a Csoj-család.

Az elnökasszonyt korábban Csoj Ta Min, az Örök Élet Egyházának nevezett szekta vezetője látta el tanácsokkal, majd halála után lánya, Csoj Szun Szil vette át a despota szerepét.

A vérükben van az uralkodási vágy

A Csoj família befolyásának története több évtizedre nyúlik vissza. Minden akkor kezdődött, mikor az elnökasszony apja Cson Szun Szil szektás apjával barátságot kötött.

A két család között szinte családias kapcsolat alakult ki, melyet a Csoj család aljas módon kihasznált. Mivel jól tudták, hogy a koreai elnökasszony mindkét szülőjét politikai indíttatásból gyilkolták meg, elhatározták, hogy ők lesznek a megárvult vezető új családja és politikai tanácsadói.

Először a vallási fanatikus apa férkőzött be Pak elnökasszony bizalmába: azt állította, hogy álmában megjelent neki Pak anyja, és azt kérte tőle, hogy segítsen neki a hatalom irányításában.

A megható mesével elérte a célját: az apa az elnökasszony mentorává vált, és belekezdett Pak későbbi politikai forradalmának megszervezésébe. Szabadidejében pedig milliárdost varázsolt gyermekeiből az állami kassza megcsapolásával.

Halála után a lánya folytatta a megtévesztés hagyományát, és átvette az irányító mentor szerepét. Cson Szun Szilnek ellenére semmilyen hivatalos állami megbízása nincs, és biztonsági átvilágításon sem esett át.

Mindenhol ő parancsolt

Mint kiderült, a 60 éves Csoj Szun Szil szinte minden területen megszerezte az irányítást. Ő diktálta az elnökasszony minden lépését, a ruhatárától kezdve a két Korea egyesítésének kérdéséig.

Egy olyan tabletet is találtak a koreai hatóságok, melyen az elnökasszony jövőbeli beszédei voltak elmentve. Az összes szöveget Csoj Szun Szil írta, így a 2014-es berlini beszédben elhangzott egyesítési szándék is az ő tollából származik.

Több komoly  korrupciós bűncselekmény mögött is ő állhat. Koreai források szerint 70 millió dollárnyi pénzösszeget utalt át a Koreai Iparszövetségtől két új alapítványnak, melyeket ő hozott létre.  A vád szerint nyomást gyakorolt különböző cégekre annak érdekében, hogy jelentős összegeket fizessenek be a nonprofit alapítványoknak.

Már korábban is beidézték, de állítólag olyan beteg volt, hogy sokáig nem tudott hazajönni Németországból.  Novemberben azonban „jobban lett”, és hazatérése után letartóztatták hatalommal való visszaélés és csalási kísérlet miatt.

Több mint egymillió gyertya égett

A múlt héten négyszer is gyertyás felvonulást rendeztek Dél-Koreában. A demonstrálók  – akik egyes hírforrások szerint akár egymillióan is lehettek –  égő gyertyákkal a kezükben  vonultak fel a fővárosban az államfő távozását követelve.

Dél-koreaiak ezrei gyertyás felvonuláson követelik a korrupciós botrányba keveredett Pak Gun Hje elnök lemondását a fővárosban, Szöulban 2016. november 19-én

A miniszterelnök asszonnyal több mint negyvenéves barátságok ápoló Csoj Szun Szilt a hónap elején tartóztatták le, de korrupciós botrány veszélybe sodorta az államfő pozícióját is.

Pak Gun Hje népszerűsége 5 százalékos történelmi mélypontra zuhant az elmúlt pár hét alatt. Még soha nem ért el demokratikus úton megválasztott vezető ilyen alacsony eredményt, de leváltását csak a közvélemény sürgeti: az ellenzék attól tart, hogy Pak lemondása nem nem tenne jól a jövő évi elnökválasztási kampánynak.

Szépészeti beavatkozás a kompkatasztrófa idején

Pak elnökségének egyik legsötétebb korszaka a 2014-es kompkatasztrófa volt. Az elnöki hivatal először cáfolta, hogy az elnökasszony a hivatalán kívül tartózkodott volna a 2014-es tragédia idején. Azt állították, hogy a szerencsétlenség idején a rezidenciáján lévő privát irodájában tartózkodott, és mintegy harmincszor kapott híreket április 16-án, amikor a diákokat szállító komphajó elsüllyedt. A szerencsétlenségnek mintegy 300 halottja volt.

A süllyedő Szevol személyhajóról mentik az utasokat a dél-koreai Dzsindo partjai előtt 2014. április 16-án. A több mint 470 embert – köztük 325 középiskolást – szállító hajó később teljesen elsüllyedt

A hivatalos cáfolat ellenére továbbra is terjednek olyan híresztelések, amelyek szerint az elnök a tragédia napján plasztikai műtéten vagy más orvosi beavatkozáson esett át, ami miatt – ellenzői szerint – nem tudott megfelelő intézkedéseket hozni a lassan oldalára forduló hajó utasainak kimentésére.

Bűnösnek ítélték, de nem vádolhatják meg

Pak Hun Hje koreai elnökasszonyt november 20-án bűnösnek ítélte a dél-koreai ügyészség. A vezető pozíciójának köszönhetően büntetlenséget élvez, de a vizsgálat elől nem menekülhet. A döntést a dél-koreai televíziós sajtókonferencián közölték a publikummal, majd emlékeztetőül elmondták, hogy az alkotmány 84. cikkelye miatt nem vádolhatnak meg elnököt. Ezért úszta meg Pak a büntetést.

Az elnökasszony nem ajánlotta fel lemondását, de kompromisszumként átengedné a kormányfő megválasztási jogát a parlamentnek.

Pak Gun Hje dél-koreai elnök sajtótájékoztatón jelentette be a szöuli elnöki rezidencián 2016. november 4-én, hogy kész együttműködni a bizalmasa elleni vizsgálatban

————————————————————————-

Hogyan költözött Dél-Koreában az utcára a politika?

Három évtizede nem látott tüntetésektől hangos Dél-Korea és az eseményekről tudósító nemzetközi sajtó. Egyes becslések szerint a nyolcszázezret is elérhette a Pak Kunhje államfő elleni demonstrációk résztvevőinek száma. Az eseményeknek van előzményük az ország történelmében, ezért vessünk egy pillantást arra, majd három évtizede miért vonultak több mint egymillióan ugyanitt az utcákra.

A most zajló eseményekben akár a koreai–magyar lelki rokonság bizonyítékát is fel lehetne fedezni. Pak Kunhje, Korea 2013-ban beiktatott, nem mellesleg első női elnöke ellen ugyanis azért kezdődtek tüntetések, és azért kezdte meg egy hatvanfős nyomozócsoport a tevékenységét vele szemben, mert egy hivatalos tisztségekkel nem rendelkező nő – Csoj Szunszil – az elnökkel ápolt kapcsolatait használta ki arra, hogy nagyvállalatokat vegyen rá, adományozzanak több millió dollárnyi támogatást két nonprofit szervezetnek. Az így befolyó összeg azonban később saját hatáskörébe került. Csoj Szunszilról kiderült, hogy beleszólása volt állami kinevezésekbe, miközben Pak Kunhje kommunikációját is nagyban formálta, olyannyira, hogy egyes beszédeit is Csoj írta, mindeközben pedig betekinthetett a legbizalmasabb állami anyagokba, jelentésekbe. Az, hogy az államfő lemond-e, és mi lesz a vizsgálatok eredménye, a közeljövőben eldől, de talán legalább ennyire érdekes kérdés az is, miért reagált ilyen érzékenyen a társadalom a történtekre.

Az első diáktüntetések

A második világháborút követő hosszas egyeztetések eredményeként 1948-ban létrejött a Koreai Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Ez utóbbiról letisztult kép él a fejünkben: ki ne ismerné a képeket, amikor a háromgenerációs államvezetés – aktuálisan kedves – vezetője épp megtekint valamit, felavat vagy átad, illetve azt, ahogy sportolók kérnek bocsánatot második helyezésükért, vagy éppen komplett futballcsapatok kerülnek munkatáborba. Közismertek a nyomorról szóló történetek, az agresszióval kompenzált kilátástalanság. Dél-Koreáról ritkábban hallunk, ha mégis, akkor ázsiai kis tigrisként dicsérik, fejlődését példaként állítják elénk.

A Koreai Köztársaságot 1948. augusztus 15-én kiáltotta ki Li Szin Man. Az első elnök könyörtelenül számolt le – főként baloldali – politikai ellenfeleivel, és ő vívta meg 1950 és 1953 között a koreai háborút, ám az azt lezáró panmindzsoni fegyverszünetet nem akarta elfogadni, mert szerette volna egyesíteni a két Koreát, hogy annak vezetője lehessen. Összesen négyszer választották elnöknek, de bizonytalan politikai rendszere miatt Korea lassan heverte csak ki a háborúk okozta sokkot és hanyatlást. Utolsó megválasztását követően, 1960-ban tömeges diáktüntetések törtek ki országszerte, és miután a tömegbe lövetett, aminek következtében 125-en vesztették életüket, lemondott.

Apu színre lép

Rövid átmeneti időszakot követően, 1961 májusában került puccsal hatalomra Pak Csong Hi, a jelenlegi elnök asszony apja, aki a tekintélyelvű, autoriter rendszert ötvözte a páratlan gazdasági fejlődés alapjainak a lefektetésével. Amikor magához ragadta a hatalmat, Dél-Korea szerényebb körülmények között élt, mint északi testvére, ugyanis utóbbi területén volt fejlettebb az ipar a szétválás előtt, és a kommunista ország jelentős támogatást kapott a Szovjetuniótól, Kínától, de még Kelet-Németországtól is.

Pak demokratikus szavazással újra bevezette az elnöki rendszert, és a katonai vezetés más magas rangú tagjaival együtt vállalta, hogy nem indul a választásokon. Ennek ellenére a Demokratikus Köztársasági Párt jelöltjeként 1963-ban ő lett az ország elnöke. Ötéves gazdasági tervet hirdetett, amelynek egyetlen prioritása a fejlődés és a modernizáció lett. Jelszava: „Előbb a fejlődés, aztán az újraegyesítés.” Ennek érdekében kiegyezett az ősi ellenség Japánnal, és megállapodást kötött az Egyesült Államokkal is, amelynek oldalán 1966-ban belépett a Vietnam elleni háborúba. Cserébe segélyt és az oly fontos tőkét kapta jutalmul. A városok gyors fejlődésnek indultak, de a vidék, a nagyszámú parasztság mit sem érzett meg ebből. Érzékelve ezt meghirdette az Új Vidék mozgalmat, hogy így zárja az ollót a vidéki és a városi élet színvonalbeli különbsége közt.

Hatvanhétben ismét nyert, ezután úgy módosította az alkotmányt, hogy az addig két egymás utáni elnöki ciklust harmadik is követhesse. Erre nagyszabású tiltakozások kezdődtek, nem először és nem is utoljára. Ennek ellenére 1971-ben ismét megválasztották, majd 1972-ben új alkotmányt fogadtatott el, amely már hatéves elnöki ciklust szabott meg korlátlan újraválasztás lehetőségével, és gyorsan meg is választatta magát. Mindeközben ötéves tervet ötéves terv követett, 1979-es meggyilkolásáig összesen négy ilyen ciklus indult el. Megerősödött a vegyipar, növelték az acéltermelést és az olajfinomítók kapacitását. Ám a gazdasági robbanás gerincét a Pak gazdaságfilozófiájának megfelelően exportra termelő csebolok adták.

Családban marad

A szóösszetétel első fele a jólétre utal, a -bol utótag pedig azt jelenti: klikk, klán. A vállalkozásnak ez a tipikusan dél-koreai formája olyan konglomerátumokat jelent, ahol az anyavállalat több leányvállalat felett diszponál, amelyek a gazdaság legkülönfélébb ágazataiban tevékenykednek. Nemegyszer ülnek családtagok a konglomerátum minden egyes fontosabb posztján. Akadnak tisztségek, amelyek örökölhetők, és még mindig gyakran köttetnek érdekházasságok egy-egy ilyen monstrum között. Ám mindezzel együtt a cégek sikerével az egész társadalom is jól jár.

A csebolok robbanásszerű fejlődését két erő hajtotta: a nemzetközi kölcsönök és az „apró baráti szívességek”. A különböző területekre a kormány válogatta ki a cégeket, majd ezeket felpumpálta nemzetközi kölcsöntőkével. Garanciát is vállalt arra az esetre, ha egy cég nem volna képes visszafizetni azt, és a hazai bankok kölcsönével egészítette ki a pénzt. Titkuk abban is rejlett, hogy nemcsak egy-két termékre összpontosítottak, hanem a termékek rendkívül széles skálájára. Mára a harminc legfontosabb csebol adja a dél-koreai nemzeti össztermék több mint hetven százalékát, csak a Samsung húszszázaléknyit tudhat magáénak ebből. A vállalat árbevétele 2014-ben 305 milliárd dollár volt, ez nagyjából a magyar nemzeti össztermék háromszorosának felel meg. A cég félmillió embert foglalkoztatott ekkor.

Fő az ideológus

Pak Csong Hi politikai regnálását folyamatos tiltakozás, a demokráciáért való mélységes aggódás kísérte, és mi tagadás, módszerei nem mindig voltak úriemberhez méltók. Ezzel párhuzamosan egy elmaradott, döntően rurális társadalomból faragott ipari nagyhatalmat, és a folyamat azt követően sem torpant meg, hogy 1979-ben végzett vele saját titkosszolgálatának a vezetője. Pak Csong Hi hatalmát erősítette és nagyban formálta annak idején egy titokzatos háttérember, Csve Temin. Ezekben az időkben ismerték meg egymást a két férfi most botrányba keveredett lányai: Pak Kunhje és Csoj Szunszil.

Pak Csong Hi halálát követően, 1980-tól a verkli ment tovább: új elnök, új alkotmány, diplomáciai sikerek, töretlen gazdasági fejlődés és ellenszenv. Cson Duhvan megerősítette Korea politikai és gazdasági kapcsolatait elsősorban Japánnal, az Egyesült Államokkal, Kínával és a Szovjetunióval, megnyitotta hazáját a külföldi befektetők előtt, a GDP szárnyalt, az export egyre bővült. Elnöksége alatt először találkozhattak újra északi és déli családok. Sokat áldozott a kultúrára, és ekkor nyerte el Dél-Korea az 1988-as olimpia megrendezésének jogát. Ennek ellenére népe nem tudta megbocsátani neki hatalomra kerülése kétes körülményeit, az 1980-as rendkívüli állapotot és a diáklázadás erőszakos leverését. 1988-ban több mint egymillióan vonultak utcára, távozását követelve. Szűk három évtized telt el az események óta, és a dél-koreaiakat ismét az utcákon találni, nem is csekély számban, mert számháború ide vagy oda, nagyjából egymillióan lehetnek.

B. Kovács GergelyMNO


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »