Somos László ezüstmiséje: „Itt van köztetek az irgalmasság prófétája, itt van köztetek Jézus”

Somos László ezüstmiséje: „Itt van köztetek az irgalmasság prófétája, itt van köztetek Jézus”

Somos László kaposfői plébános pappá szentelésének 25. évfordulóját ünnepelte június 12-én. A szentmisén koncelebrált Balás Béla kaposvári megyéspüspök, a homíliát Beer Miklós váci megyéspüspök mondta. A templom zsúfolásig telt az ünneplő tömeggel, köztük a cigánytelepek lakóival.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek.” (1Kor 10,33) – olvashatták a vendégek Somos László papi jelmondatát a kivetítőn az oltár mellett. Ennek a gondolatnak a megvalósulása szinte kézzel fogható volt a templomban, ahol a sokaság nagy része a helyi cigány emberekből, a plébános jó barátaiból állt – azokból, akiknek javára vált, hogy ott él közöttük, szeretető gondoskodásával veszi körül őket.


A szentmise előtt a helyi egyházközség, a polgárőrség, a baglasi és a vadászdombi cigány közösség köszönetet mondott plébánosának a tőle kapott szeretetért, reményért. A szentmise alatt a templomi kórus és a cigány hívekből álló kórus énekelt, némelyik dalt cigány nyelven – a köszörűs cigányok sajátos nyelvén, amelynek az alapja a lovári, de amelyet már sűrűn átszőnek a magyar szavak, kifejezések.


A tanodába járó telepi cigány gyerekek műsorral készültek az ünnepre: egy diáklány az evangéliumi történetből ismert elveszett drachmához hasonlította a tanodás gyerekeket, eköré fűzte hálaadó szavait: „Felszedted az elgurult drachmákat… az ágy alól a szekrény mögül is. Én is egy ilyen voltam…. Másutt TAJ-számok, statisztikák voltunk, itt emberek lettünk… Mert mertél nagyot álmodni, hittél Istenben és hittél bennünk.” A tanoda alapja nem a beton, hanem a szeretet – állapította meg, majd elmondta, hogy a tanoda épülete öt tartóoszlopon nyugszik. A történetet a többiek illusztrálták, bevonultak az öt oszloppal: az elfogadás, a hit, a remény, a tanulás és a munkatársak kartonpapírból készült oszlopaival, majd ezekre emelték fel a háztetőt. A világban „lehettél volna megbecsült ember, de akkor ki vett volna fel engem, elgurult drachmát, a földről” – zárult a hálás tanítvány története.


Somos László üdvözölte Balás Béla kaposvári megyéspüspököt és Beer Miklós püspököt, aki filozófiatanára volt a szemináriumban és akit ma is tanárának tart, és köszöntötte a koncelebráló papokat, a híveket. Ferenc pápa gondolatához csatlakozva elmondta, ő is egy bűnös ember, akit megtalált Isten irgalma. Balás Béla püspök aranymisés gondolatát idézte: „Isten az egyik kezével tartott, a másikkal pofozott, nevelt.” Hála legyen érte – tette hozzá.


Beer Miklós püspök homíliájában a vasárnapi evangélium – Jézus és a bűnös asszony története – alapján azt a kérdést tette fel, ki az az ember, akit ünnepelnek? A szentmise szónoka saját élményét mesélte el, hogy érzékeltesse a kérdésben rejlő lehetséges választ: mi magunk vagyunk Krisztus az emberek között. Amikor rektor volt a szemináriumban és egy vacsoránál a gulyásleves fele megmaradt, a kispapokkal kivitte Esztergomban a Töltés utcára, a cigánysorra, ahol a házakból rögtön szaladtak ki hozzájuk a gyerekek. Az egyikük megkérdezte: „Te vagy Jézus?” Zavarba jött, de elgondolkodott: az a gyerek ezt várja tőle. Beer Miklós a szentmisében felolvasott részletek alapján több válaszlehetőséget is felvetett: azok szereplőivel is azonosulhatunk, azonosíthatjuk az ünnepelt plébánost. Az olvasmány Nátán prófétát mutatta be, aki szembesítette Dávidot vétkével, rávezette a megtérésre. A szentleckében Pál apostol elmondta: megértette, hogy Krisztus érte halt meg: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek.” Az evangéliumban Jézus a bűnös asszonynak kimondta a bűnbocsánat szavát.


„Ki vagy te?”– fordult ekkor Beer Miklós az ünnepelthez. Elmondta, hogy Somos Lászlót 1991-ben szentelték pappá, abban az évben, amikor ő az ezüstmiséjét ünnepelte. Elmesélte, hogy éppen abban az évben látogatott Magyarországra II. János Pál pápa, akinek a tekintetében Krisztus tekintetét látta meg, amikor találkozott vele. 

El kell fogadni, hogy Isten prófétának hívott, a nevünkön szólított! – hangsúlyozta a püspök és figyelmeztetett, hogy Ferenc pápa meghirdette az irgalmasság szentévét, azt mondja, hogy az irgalmasság prófétájának kell lenni. Elmondta, hogy Somos Lászlóval együtt úgy gondolja, észre kell venni az elesetteket, a peremre szorultakat, és Isten irgalmas szeretetét kell közvetíteni feléjük. Előbb azonban rá kell döbbeni, hogy bűnösök vagyunk, akiket megtalált Isten irgalma. Ahogyan Pál rádöbbent, hogy Krisztus érte halt meg a kereszten. 


A hívekhez fordulva felhívta a figyelmet arra, hogy megtapasztalták: a papjuk értük él, Jézusért él. A papi szolgálatban el kell fogadni alázattal, hittel, hogy Jézus bennünk akar élni, át akarja adni általunk nagy szeretetét – tette hozzá. „Itt van köztetek az irgalmasság prófétája, itt van egy apostol, itt van köztetek Jézus” – zárta szentbeszédét az ünneplő hívekhez fordulva Beer Miklós püspök.


A liturgia végén az ünnepelt köszönetet mondott mindenkinek, aki „eljött hálát adni Istennek, ünnepelni Istent”. Külön köszönetet mondott a jelen lévő püspököknek és az énekkaroknak, majd mindenkit szeretetvendégségre hívott a plébániaudvarra. „Milyen jól megférnek a kultúrák egymás mellett! Mert mindannyian Isten gyermekei vagyunk” – tette hozzá, majd áldással zárta a szentmisét: „Mindenkit nagyon szeretek, szeretetből adom Isten áldását, ezüstmisés áldásomat.”


Ezt követően az udvaron, miután édesanyját az asztalhoz kísérte, valóban mindenkihez volt egy kedves szava, mosolya, érdeklődő kérdése és aggodalommal figyelte, mindenkinek jut-e ennivaló.

A Somos Lászlóval készült interjúnkat ITT olvashatják.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »