Sokkal tartozik nekünk a jegybank

Sokkal tartozik nekünk a jegybank

Nem mostanában kezdődött a Magyar Nemzeti Banknál (MNB) a titkolózás, a kormány még a jegybanktörvény módosítására is hajlandó volt, hogy ne derülhessen ki, mire is költötte az alapítványok pénzét az MNB – nyilatkozta lapunknak Varga István, a jegybank korábbi felügyelőbizottságának tagja.

– Matolcsy bizalmi embere, Nagy Róza főigazgató – akit a Nemzetgazdasági Minisztériumból hozott magával a jegybankelnök – megjelenésével vált általánossá a titkolózás az intézményben. Jól mutatja ezt, hogy egyetlen alkalommal sem vehettünk részt a jegybank igazgatóságának ülésein, ahol pedig fontos döntések születtek. Tehát a titkolózás nem csupán a külvilág elől zárja el az információkat, hanem még a felügyelőbizottság elől is – jegyezte meg.

Varga István szerint volna hova tenni az alapítványok százmilliárdjait, hiszen a kétezres évek elején volt olyan esztendő, amikor 250 milliárd forint veszteség érte a jegybankot, és akkor a költségvetés állta a számlát, azaz kifizette a veszteséget. Most, amikor van pénz, akár vissza is adhatná ezt az összeget a jegybank.

A zárttá nyilvánított ülés

– Az igazgatóság azonnal elkezdett titkolózni, amint a főigazgató munkába állt – mondta Varga István. – Hogy miként zárhatott ki minket az igazgatóság üléseiről?

Egyszerűen minden egyes ülést zárt üléssé minősített. Tudni kell, hogy a jegybank igazgatóságának ülésein állandó meghívottak a felügyelőbizottság tagjai. Simor András elnöksége alatt így is volt, ott is lehettünk az üléseken. A működési szabályzat azonban lehetőséget ad arra, hogy zárttá nyilvánítsák az igazgatóság ülését, amelyen a fel-ügyelőbizottság tagjai sem vehetnek részt. Ezzel a lehetőséggel élt Nagy Róza. E titkolózás folytatásaként lehet értékelni a múlt heti törvénymódosítást.

A jegybanknál uralkodó légkör érzékeltetésére az egykori fb-tag elmondta, Matolcsy György egyetlen alkalommal sem tette tiszteletét a felügyelőbizottság ülésein, még akkor sem, ha kifejezetten meghívták rá. Pedig az legalább egy bemutatkozó látogatás erejéig elvárható lett volna. – Simor idejében ez sem volt jellemző. Ez nagyon fontos mozzanat, mert ez kultúra, emberi kultúra kérdése – emelte ki Varga István.

– A jegybanki alapítványokra fordított hatalmas összeg irritáló elköltése kapcsán sokan megfeledkeznek arról, hogy nem egy személyben Matolcsy György jegybankelnök döntött, hanem az igazgatóság. Érdekes lenne azt is tudni, hogy miért döntött úgy a testület, hogy a pénzt alapítványokba helyezi. Kinek az érdeke volt az? Kinek keletkezett haszna belőle? Miért likvid pénzekből veszünk meg olyan objektumokat, amelyek hasznosítása a társadalom számára nem olyan fontos? Miért nem olyan célokra költjük ezt a 250 milliárd forint körüli összeget, amelynek hasznát többen látják? – tette föl a kérdést Varga István. – Pedig annak jobb helye is lett volna. Értelmes cél lett volna egy olyan vagy hasonló kezdeményezés támogatása, mint például a tokaji dukát – egy új fizetőeszköz – bevezetése. (A pénzhelyettesítőt 27 környékbeli település vezette be a napokban.) E mögé azonban jó lenne egy fedezeti pénzalap, amely szavatolja megbízható működését. Kevés pénz van ugyanis az emberek kezében, ami pedig elengedhetetlen a jó működéshez. És itt nem kell hatalmas összegekre gondolni, néhány száz millió forint is segíthetne a munkahelyek létrehozásában, hogy a ré-gión belül költsék el az összeget. Akár erre is lehetett volna fordítani az alapítványokban fölhalmozott összegből, s nem luxuscélokra.

Egyeztettek-e a módosításról?

A témáról Varga István a Hír TV Magyarország élőben című műsorában is beszélt. Ott elmondta, a jegybank alapítványainak költekezését eltitkoló törvényről szóló kormányérvelést, nevezetesen, hogy az oda került összeg elveszítette közpénzjellegét, nem tudja hová tenni. Azt a kérdést is föltette: vajon egyeztettek-e a módosításról az Európai Központi Bankkal, ez ugyanis uniós kötelezettségünk. Ha igen, vajon milyen árat kell fizetni ezért, hiszen az alapjaiban ellentétes az EKB elveivel.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 07.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »