Sok szerencsét, Béla

2010-ben a választások előtt a Markíza stúdiójában együtt álltam Hunčík Péterrel és Szigeti Lacival, egyenesen Bugára Béla mögött azért, hogy  kinyilvánítsam a támogatásomat a pártjának. Ma mindezt visszavonom.

 

De valahogy másképpen kell elkezdenem. Az emberek a Most-Híd alapító környezetéből teljesen más szövetséget alkotnak, mint mondjuk amilyet a HZDS, SDĽ vagy éppen a Smer alkotott. Sokan makacskodtak a kommunizmussal, mindegyik vitába szállt Mečiarral és mindannyian egyformán támogatták azokat a reformokat, amelyek Szlovákiát a működőképes gazdaság útjára mozdították, emellett pedig a NATO-ba és az EU-ba is bejuttatták, tehát magába a nyugati civilizációba. Nem volt ez könnyű, sőt, néha az egészségük is megszenvedte, így a Most-Híd embereinek inkább tisztelet jár, nem pedig napjaink olcsó gúnyolódása.

 

(…)

 

Egyáltalán nem gondolom azt, hogy Bugár egy áruló, sőt, nem érezek haragot vagy éppen utálatot sem. Csupán veszteségérzetem van.

 

Amikor a Most-Híd belépett ebbe a koalícióba, hallottam az európai felelősségtudatról, arról, hogy szükség van egy életképes kormány kialakítására, és egy közös harctérre az extrémizmus ellen. Igen, mindent hallottam, de egy kicsit sem tudtam benne hinni. A Most-Híd olyan gyorsan és olyan olcsón újra lehetővé tette a Smer számára az egyeduralmat, hogy nem hagyott nekem semmiféle teret a kételkedésre és a toleranciára. Megértettem, hogy Bugár döntött – és búcsút intett az önnön lénye egy részének.

 

Azóta az, aminek titokban kellett volna maradnia, egy csöppet sem kecsegtetően a felszínre tör. Napjainkban Bugár ugyanúgy részese annak a környezetnek, amely lehetővé tette a csalásokat, Hedvig szenvedését, a túlárazott autópályákat és vámokat, valamint Paškának az egészségügy szétlopását (…). Ő még mindig a tágabb felelősségtudatról beszél, de egy olyan környezetben, ami így működik, nem lehet úgy létezni, hogy a saját mivoltunk ne deformálódjon el.

 

És pontosan ez történik a választások óta.

 

Figyelem, hogy a parlamentben a Most-Híd nemcsak szavaz, hanem érvel és együtt nevet Glváčcsal és Hrnkoval. Napjainkban mindegyik egy értelmi világot képvisel. Látom azt is, hogy a kormányban a Most-Híd azért szavaz, hogy a belügyminiszter továbbra is maradjon. Mert ez is egy közös érdek, Bašternák-nem-Bašternák. És azt is regisztrálom, hogy a Most-Híd a saját soraiba engedte a Hrnčiar-féle politikai prostitúció mentalitást. Mivel közlekedésügyi minisztérium? Nem, azért mert hasonló a gondolkodás.

 

Ez már nem az a Most-Híd, amit a szlovákéljenzők előtt is tudok támogatni. Erre már sajnos nem vagyok vevő, Béla. A dacolással és a harccal teli közös évek szuperek voltak. Tiszteletre méltóak. Manapság, sajnos, mindez a múlté.

 

Sok szerencsét, barátom.

 

týždeň.sk, Štefan Hríb: Editoriál: Veľa šťastia, Béla

 


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »