"Sem Jimmy cover, sem pedig akusztikus zenekarrá nem válunk” – interjú a Dalriadával

"Sem Jimmy cover, sem pedig akusztikus zenekarrá nem válunk” – interjú a Dalriadával

Május közepén Forrás címmel egy akusztikus albummal jelentkezett a soproni Dalriada. Lehet szeretni vagy nem szeretni a zenekart vagy az általuk játszott folk metalt, az viszont tagadhatatlan – mert a végeredmény ismeretében egyöntetűen kijelenthető –, hogy rendkívüli energiabefektetéssel, a tarsolyukból jobbnál-jobb zenei ötleteket kihalászva, és jó néhány esetben ütős zenei gegekkel felvértezve (néha a legmeglepőbb koncepciót sem elvetve) dolgoztak ezen a lemezen. Hiszen alaposan átgyúrták – lásd például a Hírhozó füstös, blues-os gitáros, herflis szólóbetétjét, a Vérző ima jazzes hangulatúra fazonírozott megszólalását, vagy a Dudás hangzásában a zongora-brácsa-nagybőgő dominánssá tett alapozását – a dalaikat, messze nem szimpla (villanygitármentes) akkordozást rögzítettek az MD Stúdióban. Sőt, a saját szerzemények mellett egy Weöres Sándor versmegzenésítéssel, valamint két – egy Deák Bill Gyula, és egy Zámbó Jimmy (!) – feldolgozással is színesítették a kiadvány anyagát. Ficzek András zenekarvezető, énekes-gitáros volt az idegenvezetőnk a 14 tételes dalcsokorral való megismerkedésünkhöz.

 – Ennek a lemeznek a létrejötte mennyire volt a közönség igénye és mennyire a ti megnyilvánulási szándékotok?
 
 – Mindenképp szerettünk volna előbb-utóbb előrukkolni egy végig akusztikus anyaggal és ez a szándék szerencsésen találkozott a közönség igényeivel is. Nem azt mondom, hogy mindenki követelt rajtunk egy ilyen típusú lemezt, de az évek során sokan, és egyre többen kérdezték meg, hogy lesz-e valaha akusztikus anyagunk. Fontos szempont volt az is, hogy az elmúlt esztendőkben sok helyről (várjátékos, középkori vásárok, stb.) kerestek meg minket szervezői oldalról is, hogy nincs-e esetleg akusztikus műsorunk.
 
 – Nem szimpla unplugged, tehát egyszerűen csak húzzuk ki a hangszereket az erősítőből a megvalósítás, hanem alaposan átgyúrtátok a dalokat, a Fajkusz bandának (is) adtatok munkát bőven. Mennyi időbe telt, míg áttranszformáltátok a lemezen hallható változatra a 11 saját számot? 
 
 – Körülbelül egy évnyi munkafolyamat eredménye hallható az albumon. A meló persze nem folyamatosan zajlott, hiszen a Dalriadával szinte folyamatosan koncertezünk, meg ugye tavaly ősszel egy rendes sorlemezünk – az Áldás – is megjelent, de amikor volt idő, kedv, ihlet, akkor összeültünk „akusztikosozni”.
 



 
 – Nagyon tetszenek azok az apró zenei kikacsintások, amikkel alaposan megszíneztétek az eredeti verziókat, szinte minden nótába csempésztetek valamilyen szokatlan, de frappáns elemet, ami miatt hosszú időre elláttátok munícióval a rajongókat, hiszen jó néhány meghallgatás szükséges ahhoz, míg minden apró geget, módosított hangszerelési furfangot észrevesz, felfedez az ember. Hogyan álltak össze az átiratok? Te voltál a főnök ezek kitalálásában vagy közös munka során alakultak ki az új verziók?
 
 – A dalok teljesen hagyományos, közös próbatermi zenélések során nyerték el a lemezre kerülő formájukat, mindenki hozott ötleteket. Érdekes, tanulságos, és nagyon jó volt így dolgozni. Szerintem minden résztvevő élvezte, nagyon jól sült el a kreatív folyamat. Hadd emeljem azért ki Pisti (Molnár István – a szerk.) basszusgitár-, illetve Szög (Szabó Gergely – a szerk.) hihetetlen zongorajátékát, ők ketten gyakorlatilag a hátukon viszik a lemezt. Bődületesen jó dolgokat zenéltek össze, és szerencsére a letisztult zenei környezetnek, na meg a gondos keverésnek is köszönhetően tisztán hallatszik is a produkciójuk.
 
 – Ha már szóba hoztad a hangzást… Az Áldás albumotok megjelenésekor készített interjúban is külön kiemeltük, hogy mennyire arányosan, de mégis vastagon szólal meg a Denevér-ben készült lemezanyag. A Forrás stúdiós munkálatai viszont az MD Stúdióban készültek Schmiedl Tamásnál, de most sem lehet okunk a panaszra, hiszen arányos, tiszta a CD megszólalása, pedig, úgy gondolom, a dalok áthangszerelt jellege miatt ez nem volt egy egyszerű feladat…  
 
 – Tamással megszenvedtünk a lemezért, szerintem a végén néha már egymás agyára is mentünk, de a végeredménnyel végül mindannyian elégedettek lehetünk. A feladat, a rengeteg sáv, hangszer, ének, vokál összerakása, és hallgatható formába öntése egy monstre munka volt.
 
 – A két feldolgozás kiválasztásánál mi volt a szempont? Kaptatok-e már visszajelzést Billtől, netán a Zámbó család részéről?
 
 – A Közép-európai blues III-at Laura hozta, gyermekkori kedvencéről lévén szó, és nagyon élveztük az összerakását. Szerintünk maga a feldolgozás is nagyon jól sikerült. A Jimmy dalhoz pedig egy spontán zenekari karaoke-party adta az ötletet, és elég idiótának tűnt a javaslat ahhoz, hogy megcsináljuk. Annyit egyébként elárulhatok, hogy Pisti a legvégsőkig küzdött, hogy ez a szám lemaradjon a lemezről, de végül beletörődött. (nevet) A dalok előadói, és családjaik részéről eddig nem érkezett visszajelzés.
 
 – Koncepció volt, hogy a Közép-európai blues III nagy részét Laura énekelje? És az a már-már Doors-os billentyűszóló a dalban! És hát, a Jimmy feldolgozás… a gyűlölői póló után (vagy ellenére) nem hiszem, hogy ezt sokan várták volna.
 
 – Mivel – mint említettem – Laura dobta fel a dalt, és ez az ő kedvence, kézenfekvő volt, hogy ő énekelje. Valójában én egyáltalán nem akartam benne énekelni, de Laura kifejezetten kérte, hogy én is szálljak be egy verzével, és egy refrénnel, de ettől ez még Laura száma lett a mi feldolgozásunkban. A Jimmy dal ötletéről is már beszéltem az imént, egyébként pedig időnként szeretjük egy kicsit elhagyni a komfortzónánkat, és megnézni, hogy mi fér bele. Attól tartok, a Jimmy nótával egy kicsit túlságosan is messze merészkedtünk. (nevet) Azt azért határozottan leszögezem, hogy sem Jimmy cover, sem pedig akusztikus zenekarrá nem válunk, maradunk ugyanazok, mint amik eddig is voltunk: egy folk-metal csapat.
 

 
 – Egyetlen kivételtől eltekintve mindegyik albumotokat megidéztétek egy-egy, néha több dallal is. Mi alapján szelektáltatok, és miért maradtak ki a Kikelet lemez számai?
 
 – Első körben egyszerűen mindenki bedobta a javaslatait a közösbe, és megnéztük, mi kapta a legtöbb voksot. A Kikeletről is az utolsó körben volt a Tavasz dala, és a Szondi két apródja II, de a végső szelektálásnál ilyen-olyan szempontok alapján kihullottak. A válogatásnál az volt a szempont, hogy lehetőleg ne csak elakkordozzuk akusztikusan az eredeti dalokat, hanem nyúljunk is bele, picit játsszunk velük. Olyan számok kerültek fel végül a lemezre, amelyek ennek a feltételnek megfeleltek.
 
 – Nemrég egy érdekes kezdeményezés során a Facebook-oldalatokon megszavaztattátok a rajongóitokat, hogy melyik a kedvenc Dalriada albumuk, illetve daluk. Ezzel mi volt a célotok?
 
 – Egyszerűen meg akartuk nézni, hogy melyek a legközkedveltebb szerzeményeink. Nyilván az a legfontosabb nekünk, hogy minőségi produkcióval lépjünk színpadra, és ehhez az is hozzátartozik, hogy a legtöbbek által szeretett dalainkból felépülő programot rakjuk össze. Egy 80-90 tételes repertoárból már egyre nehezebb kiválogatni azt a 10-15 számot, ami mindenki megelégedésére szolgál, de dolgozunk rajta. (nevet)
 


 
 – A lemez promo anyagában többek között az is szerepel, hogy idővel egy külön projekt keretén belül is szeretnél jelentkezni, és ennek első bizonyítéka ezen a kiadványon már meg is jelent, a Galagonya című dal képében. Erről már ildomos kérdezni, vagy még nem akarsz többet elárulni ezzel kapcsolatban?
 
 – Az ezzel kapcsolatos részletekről majd akkor nyilatkoznék, ha konkrétan összeálltak a dolgok. Egy három személyes zenekarról van szó – Ádámmal (Csete Ádám, furulya, duda, akusztikus gitár), és Petivel (Kárpáti Péter, akusztikus gitárok, csak az akusztikus Dalriada felállásban), és velem persze – amiben különböző költők műveit, és meséket dolgozgatunk fel akusztikusan.
 
 – Ha szabad így fogalmazni, bíztok-e abban, hogy a Forrás miatt esetleg olyanok is elkezdenek érdeklődni a zenekar iránt, akik eddig nem igazán szimpatizáltak a Dalriada munkásságával, előadásmódjával?  
 
 – Ha ez így van, akkor annak örülünk, de az elsődleges cél nem ez volt ezzel a kiadvánnyal.
A zenekar régi vágya teljesült most, kicsit kalandoztunk, kikacsintottunk másfelé is, még talán új inspirációkat is találtunk, és ez mindenképp hasznos.
 

 
 – A tervbe vett koncert DVD megjelenésével kapcsolatban tudsz valami biztatót mondani?
 
 – Tervben van egy tisztességes élő anyag összerakása és kiadása, de a 10 éves jubileumi bulink tapasztalataiból kiindulva ennek csak úgy állunk neki, ha minden feltétel maximálisan adott.
 
 – Ha most kimondottan csak a nyári fesztiválszezon koncertdátumaira fókuszálunk, mögöttetek és előttetek is van még jó néhány állomás, és találni benne több határon túli rendezvényt is. Elégedett vagy a fellépéseitek mennyiségével és a helyszínekkel?
 
 – Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy viszonylag sokat tudunk játszani, és ez mindig nagy öröm, hiszen a legjobb és legközvetlenebb kapcsolat mégis csak a koncerteken alakul ki a zenekar és közönsége között. A helyszínek tekintetében nem teszek különbséget, mindenhol jó játszani, és minden buli mástól lesz emlékezetes, ez ettől szép.
 

 
 – Legfrissebb infó, hogy az Ossian szeptember 10-én megrendezésre kerülő harminc éves szülinapi buliján a Dalriada lesz a vendégzenekar. Ez a nem mindennapi párosítás a kiadótok javaslata vagy a ti ötletetek volt?
 
 – Közös, régóta napirenden lévő ötlet volt a kiadónkkal ez a buli az Ossian előtt. Nekem személyesen pedig óriási öröm és megtiszteltetés, hiszen nem titok, hogy egészen fiatal korom óta óriási Ossian fan voltam, és vagyok, konkrétan – többek között – Endre zenéin és szövegein nőttem fel. Külön hihetetlen, hogy a csapat 30 éves jubileumán melegíthetünk be, nagyon várjuk már a bulit!


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »